Ha napjainkig bezárólag a létezésünk óta az emberiség összes érzését tehát fájdalom vagy öröm egy mérlegre tennénk akkor hova billenne?

Az evolúció logikája adja meg a választ valószínűleg.

Az életöröm motiválja az életösztönt, azok választódnak ki főleg, akik élvezik is valamennyire az életet.

Ugyanakkor a szenvedés, háborúk stb. is elkerülhetetlen, ami a kíméletlen verseny velejárója, fajok között és fajon belül is.

Szenvednek sajnos a félresikerült egyedek is, ők egy kegyetlen játék áldozatai. A földi létformákban a természet bizonyos spektrumban hozza létre az utódokat, jól és rosszabbul működő példányokat. Nem lehet ugyanis előre tudni, ki lesz a győztes, aki tovább viszi a fajt. Vagy másképp fogalmazva, legyen lehetőség a legjobbak kiválasztódására.

Ha több lenne a világon, vagy épp egy fajon belül a szenvedés, mint az életöröm, akkor egy idő után valószínűleg lemerülnénk, mint egy akkumulátor, amiből több töltésmennyiséget veszel ki, mint amennyit beleraksz.

Ami a lényeg, hogy az evolúció kiszolgálói vagyunk, de egyetlen életünket tölthetjük jól vagy rosszul is.

"egy idő után valószínűleg lemerülnénk"

EZ egyáltalán nem biztos. Nincs olyan törvény, hogy ennek egyensúlyban kell lennie.

Viszont a rosszra jobban emlékszünk.