Az lehetséges hogy valóban sötét erők vannak körülöttem és ezt megérzem? Meg tudja ezt nekem mondani valaki biztosra vagy tehetek ellene valamit?
Van egy betegségem ami miatt nagyon erősen és sokszor változik a hangulatom.
Volt már depresszív része volt pánik része volt aggódás
De egy ideje “sötét erők” húznak be és olyan mintha egy horrorfilmben lennék.
Ez előre jelez valamit?
Kiskorom óta nagyon félős vagyok, főleg a horrorisztikus dolgoktól és amikor elkezdődik ez a szakasz, akkor ilyen erőket érzek magam körül
Mostanában egyre több betegekről hír is jön szembe velem
A környezetemben is egyre rosszabb dolgok történnek bár azok mindig is történtek.
Pl beteg rokonom már évekkel ezelőtt is elmebeteg volt de amit most művel arra szavak nincsenek.
Azt is hozzátenném hogy sok éve azt gondolom hogy én nem létezhetek 30 felett, tavasszal lettem 30 és olyan érzés mintha már nem szabadna itt lennem
Mi lehet ez és hogy tudnám kideríteni hogy tényleg körül vesz-e valamilyen sötét dolog?
Hát ha pont az történik a főszereplővel ami velem és pont akkor találok rá “véletlenül” amikor nagyon benne vagyok ezekben a gondolatokban, akkor azért az már nem lehet véletlen. Szerintem.
Tekintve hogy pontosan az történik vele mint velem(extrém elvileg véletlenenek sorozata amiktől teljesen megkergül és az összes néző csak azt látja hogy emiatt őrült meg, szerintem meg az átok miatt őrült meg...)
És hiába mondom az életben is bárkinek hogy márpedig ilyen nincs, egyszerűen senki nem hiszi el hogy én itt rájöttem dolgokra és ezzel üzenni akar valaki vagy valami.
Azt rólam szerencsére nem lehet elmondani hogy csak szenvedni akarok mert azért rám nagyon is jellemző volt a high life iránti küzdés és van egy rakat dolog amit imádok és ez tudott motiválni.
Az elmúlt 2 évben kattantam így be és az elmúlt pár hétben kezdtem a sötét dolgokat érezni ami ide vezetett.
Sajnos nem segített az sem hogy mennyi új dolgon kellett itt elgondolkodnom. Manifesztáció bevonzás szinkronicitás stb.
Tudom hogy kellene a gyógyszer de jelenleg biztosításom sincs konkrétan és mivel ahogy mondtam a családom kuka így senki nem is tud abban segíteni hogy akár körzeti orvoshoz jussak.
Mondjuk akkora az utálat köztünk hogy még ha tudnának segíteni sem tennék meg el sem fogadnám
Pedig mivel a retardált családomnak bőven benne van a keze abban hogy miért lettem ennyire beteg, így vállaniuk kellene a felelősséget a korom ellenére is.
Ezért is akartam valahogy spirituális szempontból segíteni magamon kicsit
Kb ilyenkor ugranak az okosok a metró elé csak ahhoz meg kell az a személyiség.
Kicsit nekem olyan mintha te már túlságosan is elfogadnál minden rosszat ami az ilyen undorító pánikolós depressziós állapotok miatt történnek de én sajnos nem vagyok ilyen elfogadó.
Főleg hogy tudom hogy egyéb adottságok miatt mennyivel jobb lehetne minden
válasza:Véletlennek nem véletlen, véletlenek nem léteznek, de ez akkor sem jelenti, hogy az esetedben is ugyanaz okozza a problémát, mint egy fiktív karakter estetén. Főleg, hogy a filmekben az ilyen dolgok hatását nagyon elferdítik. Dramatizálják. Viszont akinek hasonlóan rossz élete van, magára tud benne ismerni. Nem szabad azonosulni a filmen látott szereplő helyzetével, mert akkor esélyed sem lesz javítani a helyzeten.
Senki sem akar szenvedni önként(kivéve pár fanatikust, de őket jobb hanyagolni). Nem szándékosan okozol magadnak szenvedést, hanem akaratlanul, sőt, akaratod ellenére. A depresszió, és szorongás lényege a tudatos, és tudattalan közötti eltérés, és az emiatt kialakuló feszültség a személyiségen belül. Ezeket ezért hívják személyiségzavarnak, nem elmebajnak, vagy hasonlónak.
A manifesztáción, vonzáson, szinkronicitáson jobb nem gondolkodni, főleg ha most kezdesz belekóstolni a témába. Kicsit hosszú lenne kifejteni, miért nem érdemes, lerövidítve-ezek nem működnek úgy, ahogy azt a könnyen hozzáférhető, modern ezoterikus írások, és az ezeket hirdetők állítják. Ezekkel jobb nem kísérletezni, de nem is érdemes miattuk aggódni.
Az alap orvosi ellátást megkapod akkor is, ha nincs TB-d. Az ambuláns pszichiátriai ellátás is ezek közé tartozik. Természetesen tartozásként rádterhelik, és ha nem figyelsz, akkor csak évek múlva piskogsz, mint ahogy én tettem, amikor 300.000 forintos tartozásról küldtek számlát, mert öt éve nem tudtam dolgozni, de gyakori orvosi ellátásra szorultam. Ha nem tudod fizetni a TB-t, vagy egy magánorvost, és nincs senki, aki havonta manuálisan befizesse, akkor persze nincs mit tenni. Akkor önállóan kell megkísérelned javítani az állapotodon. A yarocen amúgy vényköteles. Azt hogy iratod ki? Azt csak szakorvos írhatja fel. Vagy egyszerre sokat írtak ki anno, és azt éled fel?
Nem, az okosok nem ugranak a metró elé. Azt a nagyon zavart, és önző emberek teszik, akik képtelenek megfelelő döntéshozatalra.
Nem fogadom el. Aki elfogadja, az megy a Dunának. Folyamatosan keresem azokat a módszereket, amikkel javíthatok az állapotomon. Módszereket, és gondolatokat. Ezért tanultam az autogén tréninget, és ezért is javasoltam neked is. Kezdő lépésnek az jó, egyszerű(viszonylag), de hatékony, ha hajlandó valaki legalább azt a 6 hetes tanulási időt rászánni.
Az autogén tréning, amellett, hogy mentálhigiénés önkarbantartásra szolgál, alkalmas arra is, hogy az erényeidet, adottságaidat előtérbe helyezd. Persze ebben nincs semmi misztikus, ez pszichológia. A spirituális önsegítés nem olyan egyszerű, és egyértelmű, mint ahogy szeretik hirdetni. Az önelemzés, ami az alapja nem épp könnyű, vagy gyors folyamat. Persze hosszú távon megéri.
Sajnos engem az hogy itt is többen leírták hogy nincs véletlen az csak mé inkább a sötét dolgok hatalmának létezését bizonyítják pláne amikor nagyon a hatalmába kerít ez az állapot
Én is rengeteget olvastam már a depresszióról de még így is döbbenetes számomra hogy hogyan érezheti magát ennyire teljesen élettel összeegyeztethetlenül az ember. Persze le van minden írva tudományos oldalról de ezt átélni akkor is leírhatatlan. Az állapot maga meg elviselhetetlen és mégis létezik. Nagyon nehéz erre logikus magyarázatot találni. Főleg hogy évekig teljesen vakon voltam és fogalmam sem volt hogy pl a pánik összefügg a depresszióval. Mert az a legalja amikor a kettő együtt jön, na azt már tényleg szinte alig lehet túlélni, legalábbis azt érzed.
Ha meg jön hozza a hangulatingadozas az már végképp hihetetlen, ha nem velem történne és el sem hinném hogy van olyan hogy egy ember este 7 órától 8ig jól van, fel van dobva, aztán utána jön 2 óra pokol és a sötét erők amit én is érzek már hónapok óta. Döbbenetes számomra hogy ilyen van.
A manifesztáción, vonzáson, szinkronicitáson jobb nem gondolkodni, főleg ha most kezdesz belekóstolni a témába.
Sajnos ez szerintem elkerülhetetlen ilyen állapotban főleg ha agyalós típus vagy és már muszáj volt a természetfeletti felé fordulni mert látod hogy ami történik az már túl mutat a valóságon
De valóban nem jutottam előrébb csak meg inkább szorongóbbá félősebbé tett ez a sok új fogalom.
Nem most már nem szolgálnak ki. Én nem is értem a rendszert pont hogy a szakiknak kellene tudni hogy van olyan beteg aki már tényleg képtelen dolgozni akkor nem tudom rajta hogy akarnak segíteni.
Igen yarocenből sokat írtak ki egyszerre de arra nem is vagyok rászokva az csak akkor kell ha ki akarom magam ütni. Frontint meg más is szed a családból de sajnos ezzel is csak zsarolni szoktak mert ahogy mondtam élősködnek a mostani nyomoromon, ennyi hatalom érzésük van és rajtam vezetik le a szar életüket azok is.
Pedig az egyik nagyszülőnön és élete végéig élősködött a gonosz gyereke meg a testvérei is mert olyan személy volt aki hagyta. Nem tudom akkor a leszármazottól mire számítottak...
Nem, az okosok nem ugranak a metró elé. Azt a nagyon zavart, és önző emberek teszik, akik képtelenek megfelelő döntéshozatalra.
Ezt mondjuk én másképp gondolom, engem minden nap kikészít hogy mennyire értelmetlen ez a hülye körforgás és alapvetően csak a maradandó dolgonak látom értelmét márpedig ugye semmi nem az.
Sokszor úgy érzem hogy mindegy hogy valaki 20 vagy 80 évet élt. Pláne ha átlagos “kisember” volt
De valóban én nem vagyok az a tipikus öngyilkos jelölt, mert közben felek meg elég egocentrikus vagyok és ragaszkodom is az élethez
Még a saját személyiségtipusom fórumán (intp) is olvastam hogy mennyi a depressziós agyaló de ott is azt írta valaki hogy nem meghalni akar hanem csak úgy nem élni ahogy élnie kell. És ez mennyire igaz.
Ismerek egyébként egy nagyon okos orvost, aki tudja hogy milyen gondok vannak velem illetve csaj sejti pár elejtett mondatombol és ő is beszélt már az autogén tréningről.
Ettől függetlenül és sajnos már képtelen vagyok elengedi azt hogy ezeket a sötét erőket csak a betegség miatt érzem egyszerűen annyi minden jött össze.
Sőt a helyzeten az sem segít hogy mivel álomvilágába menekültem már gyerekként elég rég találtam egy személyt aki azóta a plátói szerelmem volt, igazi férfiaknak esélyt sem tudtam adni főleg miatta. És hát nem olyan rég az ő élete olyan szinten tönkrement amit kb Steven Spielberg megirigyelne mert ő sem tudott volna ilyet rendezni. Es ez a való élet, mondanom sem kell hogy totálisan magamra veszem és úgy érzem összefügg a sorsunk és nem értem hogy lehet egy embernek ilyen összetett karmája hogy a legjobb életből a pokolba zuhan. Ezoterikus szempontból is nagyon érdekes.
Na nagyon sokat írtam, bocsi
válasza:A depresszió+pánikbetegség kombinációról én is tudnék mesélni. Sajnos a rohamainak olyan trigger motívuma van, hogy amíg az jelen van, nem múlik el a roham. A rekord 12 órás folyamatos pánikroham. És mindez olyan gyakorisággal, hogy a testem is nagyon fiatalon majdnem teljesen tönkrement bele. Sokáig tartott, míg valamennyire sikerült irányítás alá vonni, de még most sem tökéletes. A maradandó károkat meg ugye nem lehet visszacsinálni. Gondolom ez alapján el tudod képzelni, mennyi "sötét erőt" éreztem én is, ami kínoz. De kialakult a szokásom, hogy figyelem, és elemzem, amit gondolok, és érzek. Innen a konklúzió, hogy ez nem külső sötétség, hanem belső. Ezt nehezebb feldolgozni, elfogadni, mert ezért nem lehet másokat hibáztatni, felelőssé tenni, az önmagunk felelőssé tétele pedig igen kellemetlen érzés. Nem segít a depresszión. Hosszú távon viszont jobb így, mert így tényleg a valós problémákat lehet orvosolni, nem pedig hárítani a felelősséget. Az elvágja a megoldásokat. Ha más élősködik ezen a helyzeteden, az nem ok, hanem következmény. Ettől még nem megbocsátandó.
Ha ennyire nincs lehetőséged orvosi segítségre, akkor tényleg az önsegítő módszerekre kellene koncentrálni. Inkább a pszichológiai részére, mint az ezéterikusra, mert ezoterikus körből nehéz hiteleset találni, és egy rakás olyan dolgot is összeszedsz, amik nagyon nem segítenek.
Ha te hiszel a természetfelettiben és neked is ilyen súlyos gondjaid vannak akkor nem tudom hogy nem vagy mérges erre az egészre amiben vagyunk és hogy nem félsz hogy mi lesz még hiszen akkor te is tudhatod hogy valami nagyon durvát kell megélned most karma ügyileg.
A 12 órás pánikrohamra azt mondanám hogy ilyen nincs, de mivel nekem is vannak olyan tüneteim amiket leírva sem láttam, így elhiszem csak nehéz elképzelni hogy hogy lehet kijönni belőle ép ésszel és aztán érdemben kommunikálni. Magamon is meglepődöm néha a több évnyi pokol-menny hangulatingadozas után.
Nyilván az ilyen beteg embereknek a munka miatt is aggódni kell, bár lehet ez ügyben te jól állsz, én nagyon nem. sajnos azt sem sikerült még feldolgozni hogy egy gyárban fogom végezni, főleg mivel nem erre nevelt a szintén beteg családom, az elvárásaik az egekben voltak mindig is.
Eleve a sötét erők belőlük fakadnak, genetikailag lettem ilyen amilyen vagyok majd a viselkedésük miatt majd amiatt hogy így engedtek ki az életbe és tovább folytatódott az hogy mindneki engem talál be.
Csoda lenne ha nem érezném a sötét erőket
válasza:Nálam ez nem hit kérdése, ezért nem félek. Én csak azt fogadom el, legalább is egy időre, amit tapasztalok, és amit a tapasztalataimból le tudok vezetni. Nincs értelme félni a karmától. Ha tudatosan élek, és figyelek rá, mindig odafigyelve rá, hogy a lehető legjobban reagáljak egy adott helyzetre, akkor nincs okom félni, ha pedig nem cselekszem, akkor meg nincs jogom félni, mert én hagytam.
Nem nagyon szokták elhinni a 12 órás pánikrohamot. Még orvosok, pszichológusok sem. De amíg ott a kiváltó ok, addig nem múlik el. Illetve múltidőben. Nem múlt el. Most már tudok ellene legalább egy kicsit tenni. Az adott eset úgy nézett ki, hogy délután három körül, vagy kicsit előtte kezdődött, és kitartott hajnali háromig, amikor már a puszta mentális, és fizikai kimerültségtől "elaludtam". Bár szerintem csak lekapcsolta az agyam a biztosítékot, önvédelemből. Sikerült úgy három órát aludni, másnap azzal kezdtük, hogy az akkor szedett xanax helyett önhatalmúlag seduxent adagoltunk. Napokig élőhalott voltam az eset után. Abban az időben nem voltak pokol-menny időszakaim, csak a pokol különböző rétegei. A legmagasabb érzelmi állapot, ameddig feljutottam az apátia/depresszió volt. Ez ment két évig, majd sikerült amennyire lehet kijönni belőle 3 évre, aztán újra előjött. Nem ennyire durván, de 6 évig tartott. Akkoriban már kísérleteztem az ellenintézkedésekkel, és megfigyeltem magamat, hogy jobban értsem a történéseket.
Persze a munkában sem segített a dolog. Most van munkám, de csak kérdés meddig, mert a 3-4 covidfertőzés, meg néhány más komolyabb betegség után az erőnlétem sem az igazi, nem csak az idegrendszerem. Meg nem is szeretem csinálni. Motiváció sincs. De amíg van, addig próbálkozok, mert így tudok annyit félretenni, hogy ha beütne megint a baj, akkor abból kihúzom egy ideig, anélkül, hogy bárkit terhelnem kellene.
A genetika, neveltetés, és az, hogy emiatt sok rossz megtalál, nem számít sötét erőnek. Nem adok ötleteket, hogy hol találsz tényleg "sötét erőket", jobb nem tudni, nem keresni. Amit érzel, az a saját szellemed, ami elmerült a szenvedésben. Átéltem, így én is végignéztem, belülről.
Nem tudom hogy te ezek után hogy nem félsz a karmától vagy a jövőtől
Még olvasni is rossz volt bár nem mintha velem nem történtek volna hasonlók
Hiszen ha egy embernek ilyeneken kell keresztül menni akkor egyértemű hogy erre szánta a reinkarnációja
Ráadásul nálam egyértelmű hogy miért lettem ilyen hiszen a rokonság is selejtes, tehát nincs is másféle életút
A trigger nálam egyértelmű, sokkal jobbat akarok illetve lehetne mint ami van de a sok betegség illetve szerintem rossz karma miatt ezeket nem kaphatom meg csak valamilyen borzalmas egyszerű nyomorult kis életutat
Ráadásul most még a legrosszabb munkákra is alkalmatlan vagyok pedig az lenne a legobb ha el tudnék jönni az alkoholgondokkal küzdő rokontól...
dehát a mai világ még párban is nehéz, nekem az meg sosem lehet, félek is tőle
Valószínű akkor nekem is depresszió pánikroham kombó volt csak nem tudtam róla és a yarocen letompította olyan depresszióra ami a klasszikus, nem érzek semmit nem érdekel semmi nem tudok zuhanyozni sem.
Előbbi valóban még rosszabb
Azt nem tudom hogy lehet túlélni és akarni életben maradni ha közben nincs is feldobott állapot, ha lenne egy biztos módszer én már többször is bevettem volna azt a gyógyszert
Én nem tudom ezeket már csak a mentális problémákra fogni, kell hogy legyen valami más negatív erő.
És minél több természetfeletti dologról olvasok annál inkább rájövök hogy mekkora durva sorsot szántak nekem ha elfogadom a karma létezését
válasza:Nem egyértelmű, hogy erre szánt a reinkarnáció. 18 évesen kezdődtek a nagyon komoly bajok, amikor már mondhatni felnőtt voltam, saját döntésekkel, felelősséggel. Nagyon könnyen lehetséges, hogy nem előző életek eredménye, hanem valami, amit ebben az életben halmoztam fel. Nincs okom félni a karmától, mert teljes egészében én vagyok érte a felelős. Ha félnék, és nem cselekednék semmit, az ugyanaz lenne, mintha nem is élnék. Ennél sokkal jobb, ha az ember igyekszik alakítani a karmáját a döntései által. Az indiai filozófia ezt hívja karma jógának. Tudatos, és felelősségteljes élet, amikor igyekszel előre látni, hogy egy döntésednek mi lesz a következménye, és olyan döntéseket hozni, amik előnyödre válnak. És másokéra is, ha lehetséges.
Van másféle életút, bármilyen a rokonság. Egyszerűen csak az az út, amit a rokonság kitaposott, hiába rossz, könnyen járható. Ha más életutat akarsz, azt magadnak kell kitaposni. Minél rosszabb most, annál nehezebb, de annál jobban megéri. Az ilyesmi mindig befektetés, sosem azonnali nyereség.
A betegségek is tekinthetők rossz karmának. A gondolkodásod az, ami akadályoz abban, hogy jobb életed legyen. Sokkal jobbat akarsz, de most akarod, holott most nincs erőd gyorsan elérni. Ezért feladod. Másra hírítod ennek felelősségét. Rokonokra, karmára. Az ilyen életek javítása nem működik gyorsan. Apránként tudsz csak javítani az életeden. Nem a távoli jövőbe tervezel, hanem mindig az előtted lévő problémára keresed a legjobb megoldást, amit el tudsz érni. Ha valami nem működik, nem felelőst keresel, hanem azt, hogy miért nem működik, és te mit tudsz tenni, hogy működjön.
Tulajdonképpen egy munkaalkalmasságin engem sem nagyon engedne át az orvos, főleg ha pszichológiai állapotot is vizsgálnának, és én sem igazán érzem, hogy tudok dolgozni. Rosszul is megy, de még így is, van lehetőségem kicsit félretenni. Nehéz, nem élvezem, igazából nagyon nem szeretem, de próbálom. Szedem a gyógyszereim, hogy legalább ezt a szintet tartsam. Amikor ez sem elég, végzem az önsegítő gyakorlatokat, amikről már írtam. Ha egy sokkal jobb élet lenne a célom, ez jó kiindulási alap lenne. Innen már lehet építkezni.
A yarocennek van egy ilyen hatása. Jól altat, és nyugtat(és étvágyat csinál), de az antidepresszáns hatását valahogy nem tapasztaltam. Ezért is szedtem mellette paroxatot. Az kifejezetten depresszió ellen van. Ami nekem ténylegesen használ depresszió ellen az az, ha kimegyek pár órára az erdőbe. Utána pár napig jól vagyok. De ez ugye egyéni preferencia. Valószínű neked más tevékenység adná meg ugyanezt.
A gyógyszerek csak tüneteket tompítanak. Néhány tud dobni a hangulaton, ha nem súlyos a depresszió, de többnyire inkább csak kevésbé vagy túlük apatikus. A stimulust magadnak kell megkeresni, ami jobb hangulatot csinál. Ahogy nálam például az erdő. Vannak más stimuláló tevékenységeim is, de az erdőjárás a leghatékonyabb. Az erős örömforrások szerintem azért kerülendők, mert utána méginkább pocsék érzés, amikor visszahuppansz a gödörbe. Minél magasabbról esel, annál nagyobbat puffansz. Viszont ha egy kiegyensúlyozott hangulat az, amit igyekszel elérni, azt könnyebb hosszú ideig megtartani, és lassabban múlik el. Nem esel nagyot, és tovább vagy a felszínen.
Alábecsülöd az emberi szellem képességeit. Az elme, az érzések, gondolatok olyan dolgokat tudnak tenni a testtel, mind pozitív, mind negatív irányban, amiken nagyon komolyan megdöbbennél. Az emberek sajnos könnyebben térnek ki a negatív érzelmi irányba. Amikor ez elég erős érzelmeket produkál, nagyon csúnya dolgok tudnak történni. Magamon is tapasztaltam, máson is végignéztem. Alkalmasint az emberi elme nagyobb erő, mint bármi, ami kívülről tudja befolyásolni(itt persze nem olyasmiről beszélek, hogy valakit elcsap a vonat).
Ha elfogadod a karma létezését, akkor a sors létezését kizárod. A sors előre megírt dolog, és nem elkerülhető, kijavítható. A karma folyamatosan íródik, és változik, és tőled függ, mit kezdesz azzal a karmával, ami épp most ér. Amit már megtettél, azon nem változtathatsz, viszont azon igen, hogy arra mit építesz. A sors esetén ez lehetetlen. Ezért összeegyeztethetetlen a két világkép.
Szerintem jobb lenne, ha spiritualitás, "természetfeletti" kérdésében nem közvetlenül a problémádra keresnél magyarázatot. Az elérhető irodalom nagyobbik része legjobb esetben is hiányos, de többnyire inkább félremagyarázott, vagy egy az egyben hamis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!