2020 őszén meghalt egy távoli ismerősünk, akit személyesen sosem láttunk. Csak face-n voltunk ismerősök, de a halála jobban megvisel, mintha egész közeli barátok lettünk volna. Miért kötődtem hozzá ennyire? Nincs romantikus szál a történetben.

Hatalmas műveltséggel rendelkező, gyönyörűen író, nagy tudású, karizmatikus csajszi volt, olyan, aki tényleg egy a millióból. Talán ő volt messze a legműveltebb ismerősöm, gyönyörűen énekelt, és volt egy vicces, pikáns oldala is. Én sokkal visszahúzódóbb, csendesebb karakter vagyok, sosem láttam őt személyesen (bár terveztük a találkát egy időben), viszont nagyon csodáltam titkon. Sajnos halála előtt megbetegedett, sosem derült ki, hogy mi a konkrét baja (valami rák volt nagy valószínűséggel), és egyszer csak gyanússá vált, hogy pár napja nem hallottam felőle semmit. Felmentem face-re, látom, hogy közös ismerősünk írta, hogy álmában meghalt. Sokkal jobban kötődtem hozzá azt hiszem, mint amennyire tudatosult bennem. Lassan három éve a halálának, de rengeteget van azóta is az eszemben, tegnap imádkoztam is érte (ő nagyon nem volt keresztény, viszont a természetfeletti kifejezetten érdekelte). Nem tudom hova tenni magamban ezt az egész kapcsot felé... Három éve hiányzik, és nézem a profilját, a képeit, a mosolyát, és borzasztóan elszomorít.