Mire való ez a bábu? Lehetséges, hogy gyerekkoromban valami olyasmit láttam, ami ezzel összefügg?

Onnan gondolom, hogy én, aki még sokszor nappal is féltem bent maradni egyedül, éjszaka pedig soha semmiképp nem maradtam egyedül, azon az éjszakán hirtelen furcsa késztetést éreztem arra, hogy egyedül maradjak éjszakára. Kiharcoltam, hogy egyedül maradjak, annak ellenére, hogy közben bennem volt valami rossz előérzet is, tehát féltem. Kb 5 óra hosszát töltöttem egyedül a szobában, nagyjából 8- tól éjjel 1-ig. Mégis, csak arra emlékszem kristálytisztán, hogy mamám engedett a hisztimnek és átsétált a saját szobájába, csodálkozva, mert épp az ellenkezőjéhez volt szokva, hogy abból van a baj, ha egyedül kell maradjak. Ráadásul akkor éjjel rá voltam bízva. Ő volt csak velem. Nos, emlékszem, hogy nem haragudott, visszagondolva inkább furcsának tartotta, nem értette a viselkedésemet, de végül engedett és átment a szobájába. A lámpákat égve hagyta nekem, aminek kifejezetten örültem...

Nem készültem semmire, nem akartam bármi rosszat csinálni.

Az a késztetés, hogy egyedül maradjak és a félelem, hirtelen jöttek.

Szóval odáig emlékszem, hogy nézem, ahogy kimegy mamám és hallom, hogy besétál a szobájába, a ház túlsó végében, miközben én ott álldogálok az asztalnál. Innen képszakadás. A következő emlékem meg az, hogy ülök az ágyban és sírok, üvöltök, mamám meg rohant át hozzám rémülten, hogy mi a baj??

Egyetlen kép maradt meg tisztán, hogy ez a valami, ami a videoban szereplő bábura hasonló, áll az ágyam mellett és néz engem. Állati és emberi vonásai egyaránt voltak. A kinézetbeli pontosításokat leírtam.

Már régebben kíírtam ezt a történetet, de akkor még nem tudtam mutatni a jelenéshez hasonlót. Aztán tegnap megláttam ezt egy videoban és gondoltam, így könnyeb lehet kideríteni, mi is látogatott meg akkor éjjel.

Én biztos vagyok benne, hogy egy gyerek, aki eleve fél, szorong, az nem fog önszántából, ok nélkül egyedül maradni, ha nem muszáj. Főleg nem több órára. Teljesen logikátlan. Nem tudom, mit csináltam amíg egyedül voltam, de biztos, hogy nem békésen alukáltam. Szüleimet megijesztette az az éjszaka, mármint az a rettegés, amit utána láttak rajtam. Többet nem hagytak egyedül, de nem is akartam.

Hú, hát a nagyszüleim fiatalkorában lett a családunké aza ház. Az valamikor 1910-ben lehetett. Nagyszüleimék ott nőttek fel, anyu is, én is. 2014-ben adtuk el. Bár amúgy két házunk volt, én sulis koromtól már csak a hétvégeket meg tanszüneteket töltöttem a nagyszülői házban. Senki más nem mesélt olyasmiről a családban, hogy ilyen jelenést látott volna. Amúgy a ház paplak volt, mielőtt a dédszüleim megvették. És a szoba, ahol a lényt láttam, még a régebbi időkben, olyan célt is szolgált hogy ott ravatalozták a család halottait. De akkoriban ez volt a szokás. Persze mikor én már megvoltam, ez rég nem volt szokásban. Az a szoba volt a legszebb része a háznak, de mindig hideg volt, déli fekvése ellenére. Többnyire ritkán éreztem magam benne otthonosan, volt benne valami rideg, zavaró és amúgy a ház legtöbb részén éreztem valami fenyegető jelenlétet. Annyira belémrögzült ez a jelenlét érzés, hogy sosem nőttem ki igazán.

Nem beszéltem a lényről senkinek, mert volt bennem egy tiltás, hogy nem szabad. Szüleim meglehetősen materialisták voltak, nem hitték volna el, meg egyébként is mindent azzal intéztek el, hogy gyerek, csak fantáziál...

Élményeim nincsenek vele. Akkor egyszer láttam, később csak rémálmokban jelent meg. Aztán az álmok is megszűntek vele. Sok kihagyás után felnőtt koromban álmodtam vele, akkor először hozzám szólt és próbált rávezetni, hogy nincs értelme az életemnek. Akkoriban épp egy nagyon boldog korszakomat éltem, de az álom után teljes depresszióba süllyedtem. Szerencsére csak pár napra, mert sok tennivaló jött és ez az egész valahogy elfelejtődött.

Hát az jó ötlet, próbálok ráker esni angolul.