Igaz, hogy a magyar rovásírás mágikus jelentést hordoz?

Gondolom többet tapasztaltak régebben a világegyetemből mint mi a képernyőkre meredve gyárakban épületekben irodákban panelekben boltokban.

Úgyhogy gondolom mágikus, mert nagy tudás lehet benne.

#2

Szép mondóka, de hol a mágia?

#5

De nem ez volt a kérdés.

Hol a mágia?

Mégegyszer felteszem, mert látszik nem tudsz normálisan válaszolni.

Nem azt kérdeztem, hogy nekem hol van a mágia.

Igyekeztem egyszerűen fogalmazni, de úgy tűnik, még ennél is jobban le kell egyszerűsítenem. Az írással gondolatokat, és érzéseket fejezel ki. Ha van egy írásrendszer, ami az anyanyelvedet tökéletesen fedi, akkor tökéletesen ki tudod fejezni a fondolataidat. Ha tökéletesen ki tudod fejezni a gondolataidat, akkor az akaratodat, és a szándékodat is. Ugyanúgy, mint amikor szavakkal fejezed ki a szándékod. Ha a leírt szavak a megfelelő szimbolikával rendelkeznek, hatást gyakorolnak a világra.

Mielőtt ebbe is belekötnél, a hatást az írás is, a szó is az emberek elméjén keresztül fejti ki. Akár azén keresztül, aki ír, akár azén keresztül, aki olvassa. Ha az emberi elme képességeivel nem vagy tisztában, azon már nem tudok segíteni, nem tudok ide egyszerűen érthető, és főképp rövid választ írni erre a kérdésre.

Visszatérve a kérdező témájára, a rovás teljesen lefedi a magyar hangkészletet, és különösel alkalmas ligatúrák, összevont jelek képzésére. Sokkal könnyebb szimbólumokat alkotni ezzel a rendszerrel, mint mondjuk a latin betűkkel. Olyan szinten, hogy a szavaidat betűsor helyett egyetlen képpé alakíthatod. Hasonló eljárással éltek a korábban említett tatárlakai korongon is, ahol az írást stilizált képekké alakították. Természetesen az akkori nyelvet nem ismerjük, még ha a magyar őse volt is esetleg. Az elv viszont azóta sem változott.

A világegyetem hullámokból (rezgésekből), hullámok (rezgések) egymásrahatásából épül fel. (Akinek még új lenne: Einstein óta tudjuk, hogy energia= anyag) A világegyetem felépítése és működése tehát hullámokból áll. Ezen hullámok tetszőleges mértékben csoportosíthatóak tartományuk szerint attól függően, hogy egymáshoz mennyire hasonló hullámokat akarunk egy csoportba venni.

A hullámmintázatokat nevezhetjük létmozzanatoknak vagy létmozzanat-mintázatoknak is. A lényeg azonban az marad, hogy mindez ugyanúgy hullámtermészetű marad, mint a hang. A hang pedig a nyelv alapja.

A fény, így a kép, és így a betűk által megjelenített nyelv-jelölő kép(ek) is hullámtermészetű(ek) úgy szintén.

Egy-egy értelmes civilizációnál a nyelvében vagy nyelveiben nem szükségszerű, hogy a hangalak és a jelentés a jelentéshez rendelhető létmozzanat-/hullám-mintázaton keresztül IS kapcsolódjon egymáshoz, DE az emberi Ős-Nyelv esetében mégis ez a helyzet. Az emberi Ős-nyelv 40-50 valahány hangból állt. Abban minden hang egy létmozzanat-csoport (hullám-mintázat-csoport) analógiája volt, mely esetben a világ/ a lézetés az összes lehetséges hullámmintázatát/ létmozzanatát az emberi nyelv 40-50 valahány hangja alapján csoportosíthatjuk.

A Magyar nép pedig Mag-Őr(ző) nép. Mi őriztük meg abban az állapotában mindmáig a nyelvünket, ami NEM egyezik az eredeti Ős-Nyelvvel, DE elégé hasonlít még hozzá, hogy az rekonstruálható legyen belőle.

Tehát a magyar beszélt nyelv egyértelműen alkalmas az Ős-Nyelv rekonstruálására.

A kérdés viszont a rovásírásra vonatkozott.

Az Ősnyelv, mivel, ahogyan írtam, nagy mértében analógiában áll hangzásilag/ hullámtanilag a létmozzanatokkal, ezért nagy mágikus potenciált rejt magában. És mivel a magyar nyelv a legközelebbi nyelv az ősnyelvehz (annyira közeli, hogy rekonstruálni lehetne belőle az ősnyelvet), ezért feltételezhetnénk, hogy a magyar nyelvhez tartozó eredeti?? írás is hasonló mágikus potenciálokkal bír.

Viszont, habár olvastam erről a (többlet mágikus képességet feltételező) jelenségről különböző értekezéseket, habár olvastam arról, hogy többtízezer éves írásos leleteket találtak, amelyek erősen rokoníthatóak az ún. székely-magyar rovásíárással, mégsem érzem úgy, hogy maga a rovásírás megközelítené az általa elsődlegesen képviselni szándékolt nyelv, a magyar nyelv, mágikus potenciálját.

Ez itt, nagyon fontos megjegyzés, nem egzakt válasz, mivel itt már csak az intúicióimra hagyatkozom kb. 70-80%-ban a maradék 20-30%-ot kitevő lexikális ezoterikus ismereteimen túl.

Szóval szerintem a rovásírás (intuícióim alapján) sokkal többet torzult, mint amennyire torzult állapotát őrzi az ősnyelvnek a mai magyar nyelv.

Ezzel együtt is 3 dolog befolyásolja egy-egy szimbólum mágikus töltetét/ hatékonyságát:

1.) mennyire áll közel a szimbólum alakja az általa mágikusan működtetni kívánt létmozzanathoz vagy létmozzanat-sorozathoz,

2.) mennyire bejáratott szimbólum volt már az régebbi szekták vagy kultúrák által arra a funcióra, amire most is használni akarjuk.

3.) mekkora mágikus erővel töltötte fel azt a szimbólumot az elődünk, aki után azt a szimbólumot mágikus tevékenységhez akarjuk használni / mi mekkora mágikus potenciállal vagyunk képesek feltölteni azt a szimbólumot ilyen céllal.

Végső soron egy semmilyen irka-firka szimbólum is feltölthető valamekkora mágikus potenciállal, ha mi eléggé képzettek vagyunk hozzá.

Szerintem a bináris kódolás után a latin betű a legszellemtelenebb írás/szimbólum-rendszer, amely a legkisebb hatékonysággal tölhető fel mágikus potenciállal. A latin betű után a latin betűs kalligráfia következik a sorban. A magyar rovásírás pedig a legjobb szimbólumok közt van szerintem, de messze elmarad az álatal képviselni kívánt nyelvhez (a magyarhoz) képest. Valószínűleg a rovásírásnak volt egy elődje, amely egyrészt jobban tükrözte azokat a bizonyos létmozzanatokat, másrészt nagyobb mágikus potenciállal rendelkezett.