Hogy viszonyuljak a spirituális élethez,ha én nem akarok mindenkit szeretni?

A szeretet meg az elfogadás az két külön dolog. Maga a spiritualitás az nem arról szól hogy jujj de happy minden hanem arról hogy te tudatos életmódot követsz illetve tudatosan élsz. Ergó nem kell se spirituális úton elfogadni se máshogy ha úgy viselkedik mert nem függ össze.

Nem kötelező mindenkit szeretni, utálni hanem mindenkit egyenrangú partnerként kell venni az elején. Amennyiben ez nem kölcsönös hanem lealázó veled szemben valaki akkor azzal úgy is kell viselkedni ahogyan megérdemli, a barátnőd is csak cukkolásból mondja hogy de azért én szeretlek.

TIPIKUS HIBA!

Sokan azt hiszik, hogy csak attól hogy leutánozzák a nagy mestereket,ők is mesterekké válnak.

Amit magadra erőltetsz az csak képmutatás!

A mindenkire áradó szeretet nem cél hanem eredmény.

Nem szeretned kell akarni, hanem az útjában álló akadályokat, problémákat feloldani, megoldani.

Aztán az eredmény majd lesz amilyen lesz.

Így viszonyulj hozzá!

4-esnek igaza van. Amit te mondasz az inkább a buddhista jellegű modern spiri-ezo-mütymürüty-nek nincsenek komolyabb gyökerei, az csak vesz különböző kultúrákból dolgokat ami neki tetszik és kapsz egy mixet ami egy embernek megfelel.

De ha mondjuk csak a Thelemára, vagy ateista sátánizmusra gondolsz, ott pont hogy egy ember a központ, mégpedig te. Ha valaki bánt az kamatostul kapja vissza tőled, és akárki akármit mond ezek is beletartoznak a spiritualitásba, de inkább az okkultba (merthogy az okkult rejtett tudást jelent, és általában most is úgy kell vadászni ezeket a társaságokat ha be akarsz kukucskálni az ő nézőpontjukba.

Na most ez a kettő például abszolút nem mondja hogy szeress mindenkit meg hogy fogadj el mindenkit. Ha valaki bánt azt pusztítsd el, stb. Ezek nem rossz értelemben vétendő szabályok, mert nemes egyszerűséggel az önvédelemre nevelik az embert. Nyilván ezt is (a normális fajtája a sátánistáknak) felelősséggel teszi és nem szó szerint veszi a szabályokat, egyszerűen felismeri ha valami atrocitás éri más felől és nem hagyja sárbatiporni magát. Mindezt pusztán ellenpéldaként hoztam fel. A Wiccának sem kell eltűrnie hogy keresztülgyalogoljanak rajta, ők is simán szórhatnak átkokat, a lényege az alap intelemnek meg a háromszoros visszatérésnek hogy amit teszel azért te-vagy-a-felelős.

Szóval nem... Nem erről szól az összes spiri ezo cucc nyugi :D

Másfelől a "nem baj én így is szeretlek" taktika egy tökéletes passzív-agresszív módja annak hogy a másikat egy fricskával taszajtod a saját önkritikájába. Pl egy kedves idős hölgy áthajt a banyatankjával a lábadon és még neked is megy, mire te bocsánatot kérsz tőle, és mindjárt elszégyelli magát a nénike. Ezzel a hozzáállással viszont gyorsabban és hatékonyabban lehet népet nevelni mint a szemet-szemét elvvel mert azzal nem feltétlen gondolkozik el hogy "na ezt a pofont miért is kaptam? "