Aki tapasztalt meditàló, pszichológus, ezoterikus, miért nem fogadja el, hogy ő is ember és hibàzhat?

Nem pont az ilyen embernek kellene elgondolkozni, hogy az ember csak ember, és hibàzhat? Hogy a hiàinkból tanulunk, és ha a tanulàs egy fiatalabb embertàrsàtól jön, akkor az egója mégis közbeszól, pedig miért ne lehetne így? Attól, hogy valaki nem annyira spirituàlis, nem tud annyira figyelni mindenre, és mert fiatalabb, és nem pszichológus, még lehet tisztelettudó, még tudhat szeretni, és taníthat újat a tapasztaltnak. Nem? Ehelyett az én tapasztaltabb tanítóm inkàbb megsértődött és úgy gondolja, még nekem kell bocsànatot kérni. Merthogy ő előtte nyitva àll az ajtó. Naés? Én előttem is...