Bele tudsz törődni hogy nem te alakítod a jövőt, hiába teszel bármit, bizonytalan a végkimenetele?

Rossz dolgok történnek.

Mégis ebbe hogyan nem lehet beletörődni?

Kíváncsi lennék hány éves a kérdező, hogy ehhez még nem szokott hozzá.

Vagy hogy mi történhetett vele, hogy ezt a kérdést feltette.

(minden bántás nélkül írom ezt)

#12

Teljesen tökéletes világ ugyse lesz, mindig lesz nehezség.

De az sem igaz, hogy nem javíthatunk rajta legalább.

Ha beletörődünk abba, hogy "ugyis sz@r az egész", azzal még annak a kevésnek a megvaltoztatásárol is lemondunk, amire még hatasunk lenne.

#14

Én úgy gondoltam, hogy tökéletességig nem lehet javítani, de persze valamennyire lehet.

Éppen ott kezdődik a munka, ha beletörődünk, hogy szr az egész.

Az hogy te ezt úgy veszed, hogy nem akarok változtatni, az a te értelmezésed.

#13

"Te azt mondod hogy bele kell törődni abba hogy rossz dolgok történnek?"

Nem, inkább rugdalózz rajta egész nap és készítsd ki az idegeid.

Szerintem az emberek nagy része felfogja, hogy rossz dolgok történnek és fognak is.

Mindenki beletörődik ebbe, viszont a beletörődés nem azt jelenti, hogy ezen nem lehet vagy akarunk változtatni.

#15-ös utolsó mondatán van a hangsúly. Nem az elfogadás, beletörődés a kérdés kulcsa, hanem az, hogy tétlenséggel, vagy aktív cselekvéssel reagálsz.

Vannak olyan dolgok, amiken nem tudsz változtatni, ezért ezeken a szükségesnél többet keseregni, panaszkodni sem érdemes, mert csak megmérgezi az életed. Ha hagyod, akkor akár annyira is megbéníthat, hogy még azon sem akarsz, vagy időt, energiát sem hagysz, hogy képes legyél változtatni, amin egyébként tudnál.

Persze emberek vagyunk, érző lények. Ha bántanak az fáj, ha elveszítünk valakit, az hiányzik. De ezek a dolgok mind az élet részét képezik. Mindenki meghal egyszer és nem tudhatjuk, hogy ez mikor fog eljönni. Egy dolgot tehetünk, hogy amíg még élnek, addig a lehető legtöbb időt próbáljuk velük minél jobban és értékesebben eltölteni.

A rajtunk kívülálló dolgokon változtatni nem lehet. Csak azt tudjuk befolyásolni, hogy mi magunk mit kezdünk velük, hogyan reagálunk rájuk. Illetve mit teszünk azért, hogy lehetőség szerint elkerüljenek minket.

Pl. A hidegen nem tudsz változtatni. Panaszkodhatsz miatta bármennyit, a hidegen nem fog változtatni. Viszont ha panaszkodás helyett felöltözöl, tüzet raksz, leszigeteled a házad, akkor kevésbé fog érinteni a hideg. Minél több időt töltesz a hideg miatt panaszkodásra a saját lehetőségeid minél jobb kiaknázása helyett, annál esélyesebb, hogy nem lesz elég hatásos, amit csinálsz és esetleg megfagysz.

Döntési és cselekvési lehetőségei mindig vannak az embernek. Nem biztos, hogy jó és rossz között mindig te választhatsz, de a rossz és még rosszabb közti választás is rajtad múlhat. De lehet, hogy mire felfogod, már csak még rosszabb lehetőségek között választhatsz majd.

Az is a te döntéseden múlik, hogy egy helyzetben csak a rosszat látod meg és azon keseregsz, vagy meglátod benne a lehetőséget és örülsz inkább annak, hogy nem lett még rosszabb?

Extrémnek tűnő példa, de ismerek olyat, aki minden egyes este úgy fekszik le, hogy benne van a pakliban, hogy ez volt élete utolsó napja együtt a családjával, mert reggelre mindannyian meghalhatnak. Amikor reggel felébred, akkor ő a világ legboldogabb embere, amikor még bárki él a családjából, mert nem veszített el mindenkit a szerettei közül. Csak azért tűnik extrémnek a példa, mert elég sok emberrel megtörtént már akár baleset, akár betegség, akár háború miatt. Messze nem is annyira lehetetlen, vagy távoli.

Csak az emberi önteltség miatt gondoljuk, hogy a szeretteink mind velünk lesznek holnap is, meg azután is és az a rossz, amikor elveszítjük őket. El vagyunk kényeztetve, de főleg inkább becsapjuk magunkat.

Az egy csoda és örömhír, hogy még ma is velünk vannak, együtt lehetünk. Ennek kéne örülni, nem más dolgokon keseregni!