Volt olyan hogy valamit nagyon akartatok és azt bevonzottátok?

Amit te csinálsz, az a nocebo hatás.

Szokj le róla.

Ha valamit el akarok érni, akkor teszek érte. Lehet, hogy néha nehéz az út hozzá, de addig próbálkozom, amíg meg nem valósítom amit elképzeltem.

Pozitív mentalitás és kitartás mindenek felett!!!

Az önbizalomhiányból fakadó “bevonzás” tisztán pszichés dolog. Nem veszed észre, mert ez teljesen öntudatlan, de direkt fogsz olyan dolgokat tenni, amik a “várt” negatív következményhez vezetnek. És ha ez nem lenne elég, az agyaddal az ebből a folyamatból “kilógó” esetleges pozitív lehetőségeket, eseményeket is negatívan, azaz úgy fogod értelmezni, hogy az az önsorsrontó elképzeléseidnek megfeleljen. Pl. jelentkezel egy céghez, de szorongsz, hogy nem kellesz nekik. A stressztől nyomasztva rosszul öltözöl fel, elkésel az interjúról, ott nem jut eszedbe az anyád neve sem.

Nyilván ha egy magabiztos személy vagy helyes önértékeléssel, akkor nem nyomaszt, ha nem vesz fel a cég, mert úgysem szívesen dolgoznál olyan helyen, ahol vakok az értékeidre. Ezért egy interjúra úgy mész el, hogy nem megfelelni akarsz, hanem igényeket egyeztetni, azaz megnézni, kínálja-e a cég az általad elvárt színvonalat. A felvételiztetők látják a kisugárzásodon, hogy komolyan veszed magad, így ők is így tesznek. (Aki a “bocs, hogy élek” életszemlélettel él, az emberek hajlamosak észre sem venni, nemhogy komolyan venni…!)

Szóval ahelyett, hogy szorongó alapbeállítódással próbálnál valami ettől ellentéteset “bevonzani”, hatékonyabb az alapbeállítódásodon dolgozni, pl.pszichoterapeuta segítségével.

itt az igazság 4-esnél :D Ha nagyon akarsz valamit és valahogy meg is valósul (függetlenül hogy vonzás törvénye vagy nem), akkor egyből hívő lesz a paraszt és OMG EZ MŰKÖDIK ha meg nem, akkor saját magát okolja holott nem tehet semmiről szerencsétlen :D Mindig azt mondják hogy NAGYON AKARD aha... egyenes út a depresszióhoz. Többször volt már olyan, amikor még ebben a hülyeségben hittem hogy hónapokon át szugeráltam, meditáltam, elképzeltem átéltem blablabla mindent amit mondtak, és elhittem hogy ő is ugyan így van, aztán nem bírtam ki és pár hónap múlva felkerestem és hopp ő már el is felejtett engem régen :DDD Nem kell mondanom milyen depresszió jött utána :P És nem ez az első ilyen volt.

Csak amíg tárgyakkal mondjuk sokkal könnyebb, mert nincsenek érzéseik meg saját akarataik, és igazából hogy most vagy 5 év múlva kapod meg az mind1, addig személyeknél "furcsa mód" egyáltalán nem működik, és ugyan annyi esélyed van belebotlani az igaziba ha nem akarod mintha akarnád.

Ha meg az a célod pl hogy eljuss egy másik országba, mi a fsznak kell ehhez "manifesztálni"? Gyűjts pénzt, meg bátorságot, csapd fel a hátadra a batyut és indulj neki, qrva egyszerű.

Nézzétek meg a szerencsétlen kérdezőt, elhiszi hogy ő a hibás, holott egyáltalán nem így van... Hát ez lesz az eredménye ha ilyen fszságokban hisztek, hogy saját magatokat is lerántjátok. Nem azt mondom, hogy törődjünk bele a szarba, de könyörgöm, magatoktól nem vagytok képesek átfordítani az életeteket? Én pl úgy vészeltem át azt a depressziós időszakot hogy 1, hagytam hadd jöjjön ki a negatív dolog, ha sírhatnékom volt akkor sírtam amikor itthon voltam és senki sem látott. Nem szégyen... 2, zene: már évek óta a zene a mindenem, minden stílusban van zene amit szeretek a gyűjteményemben, hol benyomok 1 kis death metalt utána a Jégvarázs betétdalát aztán valami Katy perry szarságot aztán hard techno, amihez épp kedv van :D 3, nézz olyan filmeket amik viccesek és jó kedvre derítenek én pl Bödőcs régebbi fellépéseit sokszor megnéztem/hallgattam mert mindig jó kedvre derít, vagy a Bud Spencer filmek az 1000.-ik nézésre is

Az agyad azért van a fejedben, hogy életben tartson, nem azért hogy jó kedvre derítsen. A jó kedvről neked kell gondoskodni, és egy állandó küzdelem hogy fenntartsd. És mellette még meg is kell küzdeni a külsős elemekkel: pénz, kollégák, főnök, munka, egyéb felelősség az életben... ez a felnőtt kor, de szerintem már a késői tizenéves korban is érezhető pl amikor ott állsz hogy: egyetem, vagy munka?