Úgy érzem elment az eszem, vagy mégse?

Sosem hittem nagyon az ezotériában, nem is foglalkoztam vele, max a vonzás törvénye és ennyi. De a válaszok után kutatva két lehetőség áll fent: vagy megőrültem hirtelen, vagy valami más történik amit nem értek...

Röviden: 27 évig boldogan éldegéltem a kis világomban, magányosan, nem nagyon kedvelve senkit, és tökéletesen megvoltam elégedve ezzel az élettel, semmi gondom nem volt, teljesen épp voltam fejben is.

Aztán megjelent egy személy az életemben, pár hétig elvoltunk a chaten, valahol több ezer km-re lakik, vége lett az egésznek pár hét alatt, és azóta fejre állt az életem. Ami régen érdekelt már nem érdekel annyira, másképp állok az emberekhez, sokkal empatikusabban és barátságosabban, olyan dolgokra vágyom amikre régen soha. De ez mind öntudatlanul, én nem akartam megváltozni, mégis megváltoztam, és előtte is voltak nők az éltemben, olyanok is akikkel konkrétan párkapcsolatban voltam, szerelemben, de egyik sem volt kihatással rám ilyen módon.

Mivel alig pár hétről volt szó, nem volt semmi találkozás, semmi rendes kapcsolati dolog nem értem hogy a francba válthatta ki ezt belőlem. És ha valaki pár hónapja azt mondta volna, hogy én ilyen leszek, a képébe röhögtem volna, és mondtam volna hogy eriggy innen a hülyeségeddel.

Eleinte kölcsönösen nagyon is kedveltük egymást, de később úgy látszott hogy én akarom ezt az egészet, és mikor legutóbb beszéltünk azt mondta nem is nagyon gondolt rám amíg nem beszéltünk hónapokig, miközben én állandóan.

Máskor is volt már, hogy összemelegedtem valakivel, és aztán egyszer csak megszűnt, de egyik sem vágott földhöz.

És állandóan ez a nő jár a fejemben, akkor is ha nem is gondolok rá az elmém bombáz a nevével, képével, pillanatokkal amik történtek (a chaten). Én annyiszor megpróbáltam nem törődni vele, elengedni, tovább lépni, nem odafigyelni, de az agyam saját magam ellen dolgozik.

Mintha valami felsőbb "dolog" küldte volna, vagy engem neki, és egyszerűen nem engedi hogy az egésznek vége legyen, de azt sem engedi hogy összejöjjön a dolog.

Az meg csak hab a tortán, hogy valentin napon történt a véletlen találkozás, és mind a ketten ugyan abba az országba akartunk költözni már az előtt, hogy találkoztunk, meg hogy kb mindenben egyezett a stílusunk.

Én közbe elvesztettem az akkori munkámat, de véletlen pont találtam egy állást ami abba az országba van ahova akartam költözni, ahova ő is, én nemsokára költözök is, ő meg nem tudom, nem beszélünk, de még mindig itt van a fejemben pedig már nagyon elegem van.

De ha ezt így elmondanám egy pszihiáternek vagy orvosnak gyanítom azt mondaná elmebeteg vagyok, vagy mániákus, és lehet be is zárna egy gumi szobába. De ez előtt teljesen egészséges voltam 27 évig és soha semmi bajom nem volt!