Emberi és állati vonásokat is viselő lény : démon, szellem vagy földönkívüli?

A magasságát megtippelni nehéz, mivel feküdtem mikor megláttam, a lény pedig állt, de saccra ember magasságú lehetett, (165-170cm kb) nagyon vékony, csontos alkat, ami emberszerű is,de kicsit olyasmi is,mit egy két lábra állt , mondjuk kutya, vagy ilyesmi.A bőre úgy elékszem,sima (nem fedi szőr)Színe foltos- sötét szürke, vagy sötét szürke és sötét barna az ujjai hosszúak, nagyon vékonyak, mintha karmokban végződnének. Válla, nyaka, formája inkább emberi. Arca ..hát, ez nehezebben jellemezhető. Kicsi áll, keskeny száj. Orra nem "kiugro" inkább laposabb lehet a szeme nem túl nagy, mémileg "emberi", nagyon sötét, lehet, hogy fekete, de fejéhez képest egyáltalán nem olyan óriási, ahogy a kis szürkéknek ábrázolják és nincs is olyan aránytalanul nagy feje, a feje mérete arányos a testéhez képest. Rendkivül gonosz tekintetűek azok a szemek. A fülei hosszúkásak.

Nem tett semmit, csak állt és nézett.

Gyerekkoromban láttam. (Ez a 70-es években volt, lehettem kb 5 éves). Akkoriban pöttyösnyúlnak neveztem el. A foltos színezete miatt és gondolom, akkoriban a nyúlhoz tudtam leginkább hasonlítani az alakját. Most ez így nevetségesnek tűnhet, de egy gyerek ugy írja körül saját szavaival a dolgokat, ahogyan épp tudja. Felnőttként egyértelmű, hogy amit láttam, igen távol áll az aranyos mezei nyúltól.

Érdekes még, hogy így belegondolva, az is különös benne, hogy valami módon egyszerre tűnt élőnek és élettelennek. Mármint ez igy gyerekkoromban nem igazán esett le, de határozottan így tudnám jellemezni.

#9

Azért nem írok privátot, mert másnak is érdekes lehet és hátha lesz még valami ötlete bárkinek, vagy esetleg hasonló tapasztalat, amivel segíthet, de ha nem vagy a válaszban biztos, te írhatod privátban is nyugodtan.

Éber állapotban csak egyszer láttam. Később rémálmaim lettek vele, bár nem emlékszem, hogy bántott volna az álmokban, a jelenléte is borzasztó félelmet keltett bennem, nagyon rosszul érintettek azok az álmok.

Szüleimnek nem mertem erről beszélni, mármint, hogy konkrétam mi az, amitől félek, mert bennem volt egy "figyelmeztetés", hogy ha beszélek róla, akkor valami rossz fog történni, tehát nem szabad elmondani.

Mióta az eszemet tudom, nagyon gyakran voltak jelenlét érzéseim és mióta ezekre emlékszem, ennek a valaminek a jelenlétét véltem érezni, csak persze látni már nem láttam. Ilyenkor kimenekültem a házból, általában kint biztonságosabban éreztem magam, bár ritkán ott is elfogott a rossz érzés.

Legutóbb, sok sok év kihagyás után, huszonéves koromban álmodtam vele, abban az álomban valami nagy vásárban vagy bazárban nézelődtem és betértem egy díszes sátorba, ahol a "lény" volt a jós. Akkor először megszólalt, a mondanivaloja lényege pedig az volt, hogy előbb utóbb ráfogok jönni, hogy az életem értelmetlen, tehát a magam érdekében jobban tenném, ha véget vetnék neki. Egyébként kedvesen és olyan meggyőzöen mondta, hogy az utána következő napokban egyébként mindenféle reális ok nélkül elég szokatlan depresszióba estem.

Csak aztán lett mindenféle dolgom, elintézni valók stb és szerencsére elmúlt... Meg azért mindig helyén volt a józan esszem, nincs egyszerű dolga annak, bárki vagy bármi legyen , aki tele akarja beszélni bármivel a makacs fejem.

Gondoltam még esetleg valami előző életből "kísértő" dologra vagy rontásra is.