Shamballáról & az üreges Földről (Hollow Earth) elméletről mi a véleményed, ezen tények után?
A tèma hosszabb mint gondoltam, ès nincs is minden túl rèszletezve benne. 🙄
Üreges földről fellelt információk
Annyi teória ès kèrdès van a lètezèsünkben az emberi faj eredetèről, èlőhelyünk titkairól ès az igazságok halmazáról hogy baromi nehèz stabilan bármelyik mellett is lerakni a voksunkat. Csoportunkban sok info megfordul de egyikről sem tudjuk azt állítani hogy ez az igazság, ebben kell hinni.
Pont ezèrt nem ajánlom a posztoknàl a hahotázó emóció használatát! Tartsuk tiszteletben embertársaink hitèt, meglátásait mert tudtommal nincsenek köztünk olyanok akik jártak az űrben vagy kertjük vègèben leástak a föld magjáig.
Szóval hagyjuk ezt meg arra amikor egy posztot tènyleg viccnek szánunk!
A múltunkból táplálkozunk nagyon sok esetben.Mondák, legendák, írott ès íratlan hagyatèkok információiból próbálunk össze rakni egy olyan kèpet ami egy adott tèma lètezèsènek igazát bizonyítja. De ha nem is bizonyìtja legalább elgondolkoztat azon a tènyen hogy milyen tudatlanok is vagyunk valójában a könyveinkkel ès tudományainkkal. Ez a tèma is pont ilyen.
A földet mint bolygót mèg soha sem láttuk valós felvètelen mert űrszemèt ès társai elrondìtanák a kèpet. (èn ergo űrszemèttel együtt is megnèznèm de biztos csak èn vagyok ilyen kívácsi) Ezèrt mi már egy szerkesztett kèpet látunk, ami azèrt is különös mert amikor a zűrhajósok live-oznak nem igazán láthatóak azok a föld látkèpèt beborító szemèt darabok. Ezt annyian megkèrdőjeleztèk hogy pár èvvel ezelőtt egy egèsz megmagyarázó cikket kèszítettek ès egy Hollywood-i filmet is forgattak űrszemetestől.
Nem is titkolják azt sem hogy a google earth polusoknál levő felvètelei meg vannak szerkesztve, mit is nèzelődnènk ott, nem? Jèg meg hó meg fehèrsèg minden felè, gondolom ezèrt írta alá 53 ország az Antarktiszi egyezmènyt.
A föld egyetlen, állandó lakosság nèlküli földrèszèn kizárólag bèkès cèlzatú tudományos kutatás folytatható, de igazgatására mèg is èves fórumot űlnek a tagok. (ATCM) De csak 28 országnak van döntèshozó joga, viszont a maradèk ország is rèsztvehet rajta. A katonai tevèkenysèg szigorúan tilos de a katonai jelenlèt az nem (èrdekes)
Antarktisz területének nagy részére egy vagy több ország tart fenn igényt, de az országok többsége nem ismeri el határozottan ezt az igényt. A földrész területének a nyugati hosszúság 90. és 150. foka közé eső része, valamint a norvég szektor belső része a Föld egyetlen olyan nagyobb területe, melyre egyetlen ország sem tart fenn igényt.(Vajon mièrt?) Egy 1995 ös adat szerint átlagosan 1000-4000 ember tatózkodik ezen a földrèszen.
Mèretèt tekinteve bősègesen elfèrne rajta europa vagy amerika.
A wikipèdia Hüperborea nèven hozza de az belekutyul a dolgokba egy kicsit mert görögül azt jelenti (Nèp amely a hegyeken túl lakik) ez már inkább a laposföld elmèlethez áll közelebb de remèlem Roberto Rasza majd kiegèszíti az ìrásomat.
Vissza a múltba:.
---A Macuxi indiánok szerint - egy bennszülött nép, akik az Amazonas térségében élnek olyan országokban, mint Brazília, Guayana és Venezuela - ők a Nap gyermekeinek, a tűz és a betegségek teremtőjének, illetve a "Belső Föld" védelmezőinek leszármazottai.
A Macuxik szerint azt a feladatot kapták, hogy figyeljenek a bejáratra, és tartsák távol az idegeneket attól, hogy belépjenek a belső Földre. A Macuxi legendák azt állítják, hogy azok, akik belépnek a titokzatos barlangba, három napig utaznak, miközben óriási lépcsőkön ereszkednek lefelé, melyek mindegyik lépcsőfoka körülbelül 80 centiméter. A harmadik nap után maguk mögött hagyva a fáklyáikat útjukat a Föld belsejébe fénnyel megvilágítva folytathatják, amely a barlangokban jelen van. Óriási lámpák világítanak, akkorák, mint egy görögdinnye, és úgy ragyognak, akár a Nap.
Egy ilyen világot említ a tibeti buddhizmus és az ősi hindu hagyományok, az úgynevezett Shamballát. Shambala egy szanszkrit szó, amely a "béke helyét" vagy a "csend helyét" jelenti, amit nem csupán a buddhizmus említ, de hivatkoznak rá olyan ősi szövegek, mint a kálacsakra tantra, és a Zhangzhung kultúra ősi írásai.
Shamballa az ezer név földje. Shamballáról azt mondják, hogy rejtett királyság, amely saját bolygónk belsejében létezik, egy varázslatos hely, amelyet talán nem tudunk megérteni, és rendkívül nehéz megtalálni.
1985-ben a dalai láma a következőket mondta:
"Bár azok, akik különleges belépéssel rendelkeznek, eljuthatnak oda karmikus kapcsolaton keresztül, mégsem egy fizikai hely, amit valójában megtalálhatunk. Csak azt mondhatjuk, hogy ez egy tiszta föld, egy tiszta föld az emberi birodalomban. És hacsak valaki nem rendelkezik az érdemmel és tényleges karmikus belépéssel, ténylegesen nem érkezhet meg oda." - Ezoterikus kódex: Teozófia I.
A modern teozófiai hagyomány kifejti továbbá, hogy bár Shamballát a nagy műveltségű keletkutatóknak még nem sikerült földrajzilag megtalálniuk, az egy tényleges föld vagy terület, a mai Föld szellemi beavatottainak és vezetőinek legnagyobb testvérisége. Shamballából a világ történelmének, pontosabban a mi ötödik gyökérfajunk bizonyos időpontjaiban eljönnek a hírvivők vagy a lelki és szellemi munka követei az emberek közé.
Az "Út Shamballába" című könyvében Bernbaum jelzi, hogy az odavezető út nem világos.
Tény, hogy Shamballa egy fizikai hely, amely az emberi birodalmon belül létezik, ugyanakkor egy spirituális hely, ami nem korlátozódik a fizikai világra. Egyesek szerint egy természetfeletti hely, amely egy másik dimenzióban létezik.
Mi van, ha Shamballa valóban létezik? Mi van, ha nem a bolygónkon található, hanem egy másik dimenzióban, ahogy arra több szerző is utalt? Mi van, ha nem vagyunk képesek megtalálni olyan elveszettnek hitt helyeket, mint Shamballa vagy Atlantisz, mert egy másik dimenzióban léteznek, amely jelenleg ismeretlen a számunkra?
Peruban található például az "Istenek kapuja" Hayu Marca-nál. Legendák szólnak arról, hogy a távoli múltban nagy hősök léptek át rajta az istenek földjére, élvezve a virágzó és dicsőséges örök életet.
A legenda szerint a spanyol hódítás idején egy Amaru Muru nevű inka pap, a hét sugár templomából az "istenek hét sugarának kulcsa" nevű szent arany lemezzel menekült el. A pap a Hayu Brand hegyei között bújt el attól tartva, hogy a spanyolok elvehetik tőle a kulcsot.
A pap később megérkezett az "Istenek kapujához" Hayu Marca-ba, ahol megmutatta a kulcsot több papnak és sámánnak. Miután elvégeztek egy rituálét, az ajtó kinyílt, és egy kék fény áradt ki belőle. A pap, Amaru Muru átadta az arany lemezt az egyik sámánnak, és belépett az ajtón, akit ezután soha többé nem láttak.
Lehetséges, hogy Shamballa valójában egy másik dimenzióban található? Elképzelhető, hogy az összes ősi kultúra, amelyek erről a "mitikus" földről tesznek említést, valójában ugyanarra a helyre hivatkoznak, amely egy másik dimenzióban van, amihez nem rendelkezünk hozzáféréssel.
"Shamballa mindig is őrködött az emberiség felett: látja a Föld összes eseményét a 'mágikus tükrében', és gondolatai eljutnak a távoli földekre. Megszámlálhatatlan lakója van Shamballának. Nagyszámú az a nagyszerű új erő és eredmény, amely az emberiség számára készül elő." - Nicholas Roerich, Shambhala: In search of the new era
A mezopotámiai vallásbanvan van egy történet egy férfiról, aki egy alagút sötétjében utazott Mashu hegyén, és belépett egy földalatti kertbe.
A kelta mitológiában van egy legenda a " Cruachan "-nak nevezett barlangról, más néven "Írország kapuja a pokolba", egy mitikus és ősi barlangról, amelyből a legenda szerint furcsa lények bukkantak elő. Vannak történetek középkori lovagokról és szentekről is, akik elzarándokoltak egy barlangba, amely az írországi Donegal megyében, Station Islandben található , ahol a Föld belsejébe utaztak a purgatóriumba . Az észak-írországi Down megyében van egy mítosz, amely szerint alagutak vezetnek a földalatti Tuatha Dé Danann földjére , egy olyan embercsoporthoz, akikről úgy tartják, hogy ők telepítették be a druidákat Írországba, majd visszatértek a föld alá.
A hindu mitológiában az alvilágot Patala néven emlegetik . A Ramayana hindu eposz bengáli változata azt ábrázolja, ahogy Rámát és Laksmanát elfoglalta az alvilág királya, Ahiravan , Ravana démonkirály testvére . Később Hanuman mentette meg őket . Az indiai Angami Naga törzsek azt állítják, hogy őseik az ókorban a Földön belüli földalatti földről bukkantak fel.
A kubai tainók úgy vélik, őseik az ókorban egy hegyi, föld alatt található két barlangból bukkantak elő.
A Trobriand-szigetek bennszülöttei úgy vélik, hogy őseik egy föld alatti földről érkeztek egy "Obukula" nevű barlanglyukon keresztül.
A mexikói hagyomány egy barlangról is beszél egy hegyben, Ojinagától öt mérföldre délre , melynek lènyege hogy Mexikót a Föld belsejéből származó ördögi lények szállták meg.
A középkorban egy ókori német mítosz úgy tartotta, hogy az Eisenach és Gotha között elhelyezkedő hegyek némelyike kaput tart a Föld belsejébe.
Egy orosz legenda szerint a szamojédek , egy ősi szibériai törzs egy barlangvárosba utaztak, hogy a Föld belsejében éljenek.
Dante olasz író egy üreges földet ír le jól ismert, 14. századi Inferno című művében, amelyben Lucifer lezuhanása az égből hatalmas tölcsért csinált egy korábban szilárd és gömb alakú földön, valamint egy hatalmas hegyen. vele szemben: "Purgatory".
Az indián mitológiában azt mondják, hogy a mandánok ősei az ókorban egy földalatti földről bukkantak elő a Missouri folyó északi oldalán lévő barlangon keresztül .
Van egy mese az arizonai San Carlos Apache indiánrezervátumban , a Cedar Creek közelében lévő alagútról is, amely állítólag a Föld belsejébe vezet egy titokzatos törzs által lakott földre.
Az irokéz törzsek úgy vélik, hogy ősi őseik a Földön belüli földalatti világból származtak.
A vének aA hopi emberek azt hiszik, hogy létezik egy Sipapu bejárat a Grand Canyonban , amely az alvilágba vezet .
A brazil indiánok , akik a Parima folyó mellett élnek Brazíliában, azt állítják, hogy ősapáik az ókorban egy földalatti földből bukkantak elő, és sok ősük még mindig a Földön maradt. Az inkák ősei állítólag a perui Cuzcótól keletre található barlangokból származtak .
Az elképzelést Athanasius Kircher, Mundus Subterraneus (1665) című műve is népszerűsítette, amely azt feltételezte, hogy létezik "üregek bonyolult rendszere és a pólusokat összekötő vízcsatorna".
Edmond Halley 1692-ben [úgy sejtette, hogy a Föld egy körülbelül 800 km vastag üreges héjból, két belső koncentrikus héjból és egy legbelső magból állhat. A légkör elválasztja ezeket a héjakat, és mindegyik héjnak saját mágneses pólusa van. A gömbök különböző sebességgel forognak. Halley ezt a sémát javasolta az iránytű rendellenes leolvasásainak magyarázatára. A belső légkört világítónak képzelte (és valószínűleg lakottnak), és azt feltételezte, hogy a kiszökő gáz okozta az Aurora Borealis -t .
Le Clerc Milfort 1781-ben felfedezett egy sor barlangot a Red River közelében, a Mississippi folyó találkozása fölött . Milfort szerint a muszka népek eredeti őseiről azt tartják, hogy az ősi időkben a barlangokból bukkantak fel a Föld felszínére. Milfort azt is állította, hogy az általuk látott barlangokban "könnyen elférne 15 000-20 000 család".
Leonhard Euler matematikus egy egyhéjú, üreges Földet javasolt, amelynek középpontjában egy kis (1000 kilométer átmérőjű) Nap található, amely fényt és meleget biztosít egy belső földi civilizáció számára.
1818-ban John Cleves Symmes, Jr. azt mondja, hogy a Föld egy körülbelül 1300 km vastag üreges héjból áll, amelynek mindkét pólusán körülbelül 2300 km átmérőjű nyílások vannak, és a pólusokon egyenként négy belső héj nyílt. Symmes lett a leghíresebb a korai Belső föld hívők közül, és az ohiói Hamiltonnak is van emlékműve neki és elképzeléseinek. Azt javasolta, hogy indítsanak expedíciót az Északi-sark lyukához, egyik követője, James McBride erőfeszítéseinek köszönhetően .
Jeremiah Reynolds előadásokat is tartott a,, Belső földről”-ről, és egy expedíció mellett érvelt. Reynolds maga is expedícióra indult az Antarktiszon, de nem csatlakozott az 1838–1842-es Egyesült Államok Nagy Kutatóexpedíciójához, noha ez a vállalkozás az ő izgatottságának eredménye volt.
Sir John Leslie egy üreges Földet javasolt az 1829 -es Természetfilozófia elemei című művében (449–53. o
Jules Verne 1864-ben az Utazás a Föld középpontjába című művében ] egy üreges Földet ír le, amelyben két forgó kettős csillag található, a Plútó és a Proserpine.
William Fairfield Warren , a Paradise Found – The Cradle of the Human Race at the North Pole (1885) című könyvében bemutatta azt a meggyőződését, hogy az emberiség az Északi-sarkvidéken található Hiperborea nevű kontinensről származik . Ez hatással volt néhány korai belső föld támogatóra. Marshall Gardner szerint mind az eszkimók , mind a mongol népek a Föld belsejéből érkeztek az északi sarkon lévő bejáraton keresztül
Marshall Gardner 1913-ban írta meg az Utazás a Föld belsejébe című művét, és 1920-ban adott ki egy bővített kiadást. Belső Napot helyezett el a Földön, és megépítette az Üreges Föld működő modelljét, amelyet szabadalmaztatott ( US 1 096 102 számú szabadalom ). Gardner nem tett említést Reedről, de kritizálta Symmest az ötletei miatt. Körülbelül ugyanebben az időben Vlagyimir Obrucsev írt egy regényt Plutonia címmel , amelyben az Üreges Földnek belső Napja volt, és őskori fajok lakták. A belső teret egy sarkvidéki nyílás kötötte össze a felszínnel .
”Föld” egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta van egy 4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az "angyalok" birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk
Agharta kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a KÜLSŐ ( vagyis felszínes! ) világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké ( az arány 3/4 - 1/4 ).
A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenyek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.
Az egyik legismertebb város az Agartha nevet viseli. Erről Olaf Jansen norvég tengerész ad hírt, aki azt állította, hogy hajójuk egy vihar alkalmával bejutott az északi sarkon egy különös bejáraton keresztül ebbe a világba. Leírása egyezik az óindiai és más szent iratok híradásaival. Agartha Shamballa fővárosa, ahol egy központi nap, az élő és ható Vulkánusz gondoskodik az örök fényről. Shamballa pedig a kormánya a Föld alatti hálózatnak, a szeretet és erő megtestesülése. Lakói a megdicsőültek, a siddhák.
Annak, hogy miért mentek a civilizációk a Föld alá az elmélet szerint az a legfőbb oka, hogy sok-sok katasztrófa és háború lezajlott a Földön, aminek eredményeképpen elhagyták a felszínt, miután az eredeti természet megromlott. Az atlantiszi-lemúriai háború termonukleáris katasztrófával végződött és mindkét civilizáció elpusztult. A túlélők új világot építettek a Föld alatt, hogy biztonságban legyenek a további viszálytól és háborúskodásoktól.
1824-ben egy orvos összeállított egy expedíciót a Symmes Lyukhoz a Déli Sarkra, de az akció sikertelen volt.
1893-ban Dr. Fridtjof Nansen elkészíttette a hajót, a Fram-ot, melynek küldetése az északi sarki lyuk felfedezése volt. Visszatérve a kapitány és a legénység döbbenetes dolgokat mesélt. Az elmélet támogatói megőrizték a feljegyzéseket a hajónaplóból, miszerint meleg szelek fújtak az Északi Sark körül, piros és barna pollenszerű anyag borította néhol a havat, valamint leveles fa – és növénydarabok úsztak a jeges víz felszínén, ahol egyébként nincsenek is fák. Mindezeknek az anomáliáknak az eredete az elmélet hitvallói szerint bebizonyította a meleg északi nyílás létezését.
Az áttörést aztán 1926-ban Richard E. Byrd admirális hozta meg. Ő volt az első ember, aki ekkor átrepült az Északi Sark felett. 1929-ben sikeresen átrepült a Déli Sark felett is. A hivatalos jelentés szerint Byrd nem talált bevezető nyílásokat egyik póluson sem (eredetileg nem is azt kereste), a naplója szerint az admirális azonban talált egy nyílást az Északi Sarkon. A feljegyzések szerint 5000 kilométernyire berepült a poláris nyíláson, belsejébe elképesztő felfedezőutat téve meg.
1939-ben az amerikaiak és a németek között versengés folyt az Antarktisz meghódítására. Rooselvelt elnök Byrd admirálist küldte a fagyott kontinensre azzal a céllal, hogy megelőzze a németeket. Az úticél Western Hemisphere volt. Az elmélet hívői szerint egy titkos küldetésről volt szó, melynek valódi indíttatása az volt, hogy megakadályozzák a nácik bejutását a „sarkkörön túli világba”.
Amikor Byrd admirális 1947-ben az USA által indított titkos missziók során az Északi, majd a Déli Sark felett repült, egyesek szerint megtalálta ezt a másik világot. A „bizonyíték” erre vonatkozólag egy leírás az admirális hiteles „elveszett naplójából”, melyet végül az 1970-es években találtak meg az elmélet támogatói. Az ebben leírtak elképesztők voltak.
AZ ANTARKTISZI EXPEDÍCIÓK, NÀCIK, AMERIKA
A feltárt dokumentumok tanúsága szerint valamikor a nem túl távoli múltban bizonyos ország vagy esetleg országok tudósai kifejlesztették az emberiség nagy álmának prototípusát, a levitációs hajtóművet !!!!! Ennek alkalmazása révén az emberiség új korszakba lépett volna, melynek távlatai felmérhetetlenek. Ám a megrendelőknek más volt a tervük.
A második világháború alatt azonban nem várt és előre be nem tervezett dolgok történtek. Olyanok, melyekre senki sem számított.
A nagy találmányról szóló dokumentumok, valamint a kísérletek eredményei szőrén-szálán eltűntek. A fejlesztések harcok közben megsemmisültek, néhányat tudatosan semmisítettek meg, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Attól is tartottak, hogy a világ
tudomást szerez róluk.
Mégis, nagy a valószínűsége annak, hogy a levitációs hatóművel elért eredmények nem mentek tönkre, csupán hozzáférhetetlenné váltak számunkra. A szakirodalom szerint a németek a háború elvesztése után létrehoztak a Déli-sarkon egy titkos kutatóbázist. A Haunebu-2 és Haunebu-3, az új évezred csodajárművének fejlesztése már az Új-Berlinnek nevezett 211-es bázison fejeződött be. Ennek a világtól elzárt kutatóközpontnak a kialakítását jelentősen megkönnyítette, hogy az Antarktisz alatt szunnyadó vulkánok, és hatalmas barlangok találhatók. Közülük a legnagyobb kiterjedése eléri a 45 kilométert is. A megközelítésük sem nehéz, mert a vulkánok által táplált melegvíz-források zöld oázissá változtatták a felszíni talajréteget. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetetlen emberi tartózkodásra alkalmas élőhely kialakítása az örök jég birodalmában.
Ennek a helynek még volt egy különlegessége: már foglalt volt a német építőcsapatok odaérkezése előtt is! Ám ezt a náci vezetők igen jól tudták. Ugyanis a terület feltérképezése közben döbbenetes dologgal szembesültek: - a pilóták számtalan esetben azonosítatlan, vagy ismeretlen technológiával felszerelt, esetleg földönkívüli járművek le és felszállásának lehettek tanúi, akik a jégtakaró alatti támaszpontjaikról folytatták intenzív tevékenységüket. Tudatos tervet eszelt hát ki az okkult náci vezetés: -kapcsolatfelvételt tervezett az ismeretlen civilizációval.
Az új támaszponton a németek törekedtek is erre a kapcsolatfelvételre az idegen, fejlett civilizációval, mert néhány év alatt olyan óriási technikai fejlődést értek el, ami egy magasabb szinten álló civilizáció segítsége nélkül elképzelhetetlen. Erre Richard E. Byrd admirális jelentéséből is lehet következtetni. Az amerikai titkosszolgálat ugyanis hamar tudomást szerzett Új-Berlin létezéséről, és attól tartottak, hogy a németek az időközben továbbfejlesztett csodafegyverükkel megtámadják őket. Ezért elhatározták, hogy megsemmisítik a bázist. Ehhez azonban fel kellett deríteni a pontos helyét, és véderejét. Ezzel a feladattal azt a Byrd admirálist bízták meg, aki 18 évvel korábban sarkkutatóként segített a németeknek feltérképezni a hatalmas jégmezőket, és ezáltal nagyban elősegítette az Antarktisz németek általi gyarmatosítását, és Új-svábföld létrehozását. A High Jump nevezetű nagy szabású hadművelet azonban nem a várt eredményt hozott.
Byrd 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és traktorok, páncélozott hójárók kíséretében indult útnak. Nem sokáig bolyongott a hatodik kontinensen. Útja egyenesen a Bunger-oázisba vezetett. Ez volt ugyanis a legnagyobb zöld földterület az Antarktiszon, és ez alatt találhatók a legtágasabb barlangok.
Ám mielőtt a flotta elérte volna a célpontját, hihetetlen dolog történt. A flottát ugyanis ismeretlen repülőszerkezetekből álló raj támadta meg, a híradások szerint szinte teljesen megsemmisítve azt. A túlélők nagy része azonnal visszafordult. Csak egy kis vakmerő felderítőcsapat repült tovább az admirális vezetésével.
1947. februárjában történt megérkezésükkor azonban elképesztő dolgokat tapasztaltak. Második expedíciója során az admirális korábban hófoltokkal tarkított zöld oázis helyett egy nagy, fekete földdel borított területet látott. Az oázisban tavak is voltak. Az egyikre leszállt egy hidroplánnal, és méréseket végzett. A víz nem volt hideg, és sósnak bizonyult. Az igazi kaland azonban ezt követően várt rá, mivel a terep időközben meglehetősen átrendeződött. Erről részletesen beszámolt a naplójában, amely azonban csak jóval a halála után került napvilágra. A Byrd-ről elnevezett Sarki Központ irattárosa bukkant rá, amikor elkezdte rendszerezni a tudós szellemi hagyatékát.
A kézirat tanulmányozása során döbbenten olvasta Byrd bejegyzését:
"Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot. Az itt közöltek talán soha nem kerülnek közlésre, de kötelességem leírni abban a reményben, hogy egyszer majd mindenki elolvashatja egy olyan világban, ahol bizonyos emberek önzése, kapzsisága és hatalomvágya nem hallgattathatja el az igazságot." A február 2 -i naplóbejegyzésből aztán kiderült, hogy valójában miről van szó: "Minden előkészület megtörtént, hogy északnak repülhessünk. Az üzemanyagtartályok teletöltve. Felszálltunk. A távolban hegyeket láttunk. Csakugyan egy hegységhez értünk, bár korábban nem tudtam róla. Átrepültünk egy hegylánc felett. A gerincen túl egy völgyet pillantottunk meg, amelyet egy kis folyó szelt át. Lehetetlen, hogy itt zöld növényzet legyen! Valami nyilvánvalóan nem stimmel. Itt jégnek és hónak kellene lennie alattunk.".
Ettől kezdve az események napjaink UFO-s elrablásaira emlékeztetnek: "A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 C! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot viszont nem tudtam létesíteni a központtal, a készülék itt nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle ”ragyogó” város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülő szerkezet jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket.
Ahogy a két gép odaért hozzánk a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett. »Isten hozta admirális a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van. Bármit is tapasztalnak majd, ne rémüljenek meg! A barátaink talán szokatlanok lesznek önöknek, de jóakaratúak!« A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk. »Megkezdődik a leszállás.« Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk. A földet érés csak egy apró zökkenés. Gyorsan leírom még, amit látok. Számos ”ember” közeledik felénk. Nagyon magasak és szőkék. A város a szivárvány színeiben csillog. Kísérőink náci jelzésű hajóitól távolabb óriási korong alakú járművek láthatók, számunkra ismeretlen technológia termékei, mégis oly ismerősnek tűnő jelekkel az oldalukon, talán az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Nem tudom mi fog történni, de nem látok fegyvert a közeledő alakoknál. Egy hang a nevemen szólít, és utasít, hogy nyissam ki a gép ajtaját. Megteszem. A rádióst és engem udvariasan fogadtak. Felszálltunk egy kis emelvényszerű járműre, aminek nem voltak kerekei, és a város felé haladtunk. Valami kellemes meleg italt kaptunk. Soha azelőtt nem ittam még ilyet. Nagyon finom volt.Tíz perc után két hatalmas alak jött elénk, kb. 3 m magasak voltak. Arra kértek, hogy kövessem őket. A szájuk nem mozgott, gondolatokkal kommunikáltak. Nem tehettem mást, elmentem velük. A rádiósom ott maradt."
Az admirálist egy különös ”emberhez” kísérték, akit mindenki csak Mesternek nevezett. Ez az ember igen fontos dolgot közölt vele:
"Admirális, elmondom miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak használni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való a földi emberiség kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról."
A Mester arra biztatta Byrd-et, hogy vigye el üzenetét a világ vezető hatalmaihoz. Ebben az üzenetben felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel a nukleáris fegyverek gyártásával, és tanuljon meg békében élni a környezetével.
Ezt követően a Mester elköszönt, és magára hagyta az admirálist. A napló így folytatódott: "Visszakísértek a szobába, ahol a rádióst hagytam. Ismét felszálltunk arra a furcsa kerék nélküli járműre, és visszamentünk a repülőgéphez. Amint becsuktuk az ajtót a gép felemelkedett. A láthatatlan lift kilencszáz méter magasba emelt minket. Habár a sebességmérő nem jelzett, mégis gyorsan repültünk visszafelé." A két különös repülőgép mellettünk haladt. Egy idő után rádióüzenet érkezett: »Most magára hagyjuk admirális. A gépe ismét irányítható. Auf Wiedersehen!« A gép hirtelen megrázkódott, majd zuhanni kezdett. Gyorsan visszanyertem az irányítást felette, és már szabadon repültünk délnek. Ismét a jégmező felett voltunk. Sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a bázissal. Leszálltunk a támaszponton."
A történetnek koránt sincs vége. Annak ellenére, hogy 8 hónap állt rendelkezésére küldetésének teljesítésre, Byrd admirális 8 hét után befejezettnek nyilvánította az expedíciót. A megdöbbentő élményt követően rögtön visszafordult, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok kormányát a nácik és az idegen faj közös antarktiszi bázisának létezéséről, és hogy átadja a Mester üzenetét. Byrd naplója az amerikai vezérkar reakcióját is megörökítette: "A Pentagonban vezérkari ülés volt. Beszámoltam felfedezésemről és a Mester üzenetéről. Mindent szavamat előírásszerűen rögzítették, majd értesítették az elnököt. Utána még három órán keresztül ott tartottak. A Top Security Force alaposan kikérdezett a részletekről is, majd egy orvos-csoport megvizsgált. Igazi kínszenvedés volt! Utána elengedtek, de a Nemzetbiztonsági Iroda szoros felügyelet alatt tart. Azt a parancsot kaptam, hogy az emberiség érdekében HALLGASSAK mindarról, amit megtudtam. Emlékeztettek rá, hogy katona vagyok, és engedelmeskednem kell a parancsnak".
válasza: válasza:Fantazmagória. A Föld belső szerkezetét eléggé pontosan ismerjük mintegy évszázada. Ez ugyanis (klasszikus) fizika. Minden szeizmikával foglalkozó tankönyvben (egyébként a jobb középiskolai fizika könyvekben is, még az Orbán-féle tanterv előttről, amiben nincs geológia csak teológia) egyértelmű, hogy mi a fizikai alapja a földrengések észlelésének. Ennek alapján a Föld héjas (rélteges) szerkezetű. Összesen 2 db LVL (low Velocity Layer) található benne: a z asztenoszféra és a külső mag. Nagy méretű üreg nincs. (Kivéve a barlangokat, mint Magyarországon elég sok, és szerte a világban is, ezek azonban picurkák egy "üreges Főldhöz").
A 2 LVL réteg fizikai tulajdonságai a folyadékok éls a szilárd halmazállapot közti átmenetet mutatják, nem mellesleg 1000-2000 Celsius fok körüli már az asztenoszféra is, hiszen a bazalt felszíni nyomáson is 1000 fok fölött olvad, az olvadáspont pedig növekszik a nyomással (ez laborvizsgálatokból is ismert).
Az egész Föld működési mechanizmusa, a kontinensek kialakulása, a hegységképződés, a Föld és az élet fejlődéstörténete - no iden. Ez elmélet.
A Hollow Earth nem elmélet, csak fantazmagória. Nem támasztják alá részletes, megvizsgálható, ellenőrizhető megfigyelések, ellenben ezernyi megismételhető megfigyelés, kísérlet, mérés cáfolja.
Hogy mást ne mondjak: A Földnek jó eséllyel régen nem lenne holdja, a Hold, ha nagy méretű (mondjuk, akárcsak 1/6-nyi, azaz Hold méretű) üreg lenne a belsejében. Sőt: be se nagyon foghatta volna. Nem 1G lenne a gyorsulás a felszínén, stb stb. Ezek mind a jelenleg ismert tömegéből származnak ugyanis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!