Nekem tűnt fel csak, hogy egyre több zenész keleti gondolkodásmóddal írja a szövegeket?

https://www.youtube.com/watch?v=2y0LgZopOno

Ilyen.

Ha te ilyenekre keresel rá, akkor ilyen szarokat fog feldobni neked a Yt.

Én másfajta zenéket hallgatok, és mást is ajánl, eddig ilyen szarok sose jöttek. A barátnőm megint mást, neki meg olyanokat dobott a gép. A tecső figyeli az érdeklődésedet, és alkalmazkodik. :)

1. A megadott linken lévő zene csupán arra figyelmeztet, hogy az egyes kultúrák között szakadéknyi a különbség, és ami nekünk a megszokott, és élvezhető az nem hasonlítható azzal, amely meg éppen ott megszokott, sőt akár sláger is. Emiatt ez az életünkben egyébként minimális problémát okozó dolgot felnagyítjuk, és fikázható ütközési pontot képzünk belőle. Bármennyire is élvezzük mi a számunkra szimpatikus zenét, egy abszolútabb (művészibb) mércével a jelenlegi európai kultúrkörből származó zenék, alacsonyabb színvonalúbbak ahhoz képest amelyek az évszázadok során fennmaradtak, s amelyeket a többség már nem is ismer, és unalmasnak, élvezhetetlennek tart. Ez sajnos (egyesek szerint szándékos) kultúra rombolásnak egy 5 évtizede tartó része, amelyben a magasra fejlett civilizációnk kultúráját igyekeznek a többi alacsonyhoz hozzáigazítani, hogy egységesebb befolyással lehessen élni az egész világon, az élet más területén. Az idősebbek látják, hogy ez a folyamat sikeresen lezajlott, és a kultúrabéli eltérések is csupán az "oszd meg és uralkodj" szabály nevében nyernek létjogosultságot.

2. Egyre több zenész - különösen a képzettebbek - ösztönösen felismerik a jelenlegi kultúránk "élvezetes-sivárságát", és próbálkoznak kitörni belőle különféle módokon, pl. a keleti kultúra eszközeinek a bevonásával. Noha ez az ízlésbeli megosztottságot csökkenti ugyan, de a zenei érték növelésben nem játszik szerepet. Ha ténylegesen értéket szeretnének létrehozni, akkor ahhoz sok-sok más - itt nem részletezett - dolog is szükséges lenne, amelyeket azonban hatékonyan sikeredett kiirtani az elmúlt évtizedekben az egész világból. A történelemben nem először játszódott le ilyenfajta kulturális mélyrepülés (pl. a barokk és a klasszikusok közti időszak "gáláns" korszaka), és ma már szűkebb körökben ismert, hogy egy ilyen degradálódást milyen eszközökkel lehet sikeresen végrehajtani.