Vonzás törvénye alapján ha az a félemem, hogy megcsal a párom és erre elég sokat gondolok akkor ezt bevonzom és bekövetkezik?

Ha arra gondolsz gyakran, hogy te csalod meg a párod, akkor van rá esély, hogy bekövetkezik. Meg persze akkor, ha a félelmed miatt gyanakvóan, ellenségesen, hidegen kezdesz viselkedni a pároddal, akinek fogalma sem lesz, mi történt. Ha a félelmed az, hogy megcsal a párod, az félelem marad, főképp ha alaptalan.

Az ezzel kapcsolatos negatív gondolataidat úgy tudod pozitív mederbe terelni, hogy megtalálod magadban a bizalmat a párod iránt, és abba kapaszkodsz, nem a félelmedbe.

Inkább pszichológia, amit kérdezel. Pl. akik állandóan féltékenykednek és gyanakvóak a párjukkal, ott ez rövidesen a másik agyára fog menni és lehet hogy a végén már, amikor úgy érzi, hogy nem bírja tovább és szakít, akkor összefekszik valakivel, mert már úgyis mindegy, akkor csinálja már meg legalább, amivel állandóan gyanúsítják.

Ha próbálna is az illető nem féltékenykedni, a kisugárzását nem tudja véka alá rejteni, ott lesznek apró jelei, akárhogy is erőlködik. Pl. ha a párja tesz egy ártatlan vagy egyenest vicces megjegyzést egy ellentétes nemű valakire, az illető lefagy, nem tud felszabadultan reagálni rá, mert rögtön kattogni kezd benne a gyanú és szövi a beteg gondolatait.

Sajnos azonban a "pozitív gondolkodás" erre nem gyógyír. A pozitív gondolkodás alapból egy félreértés, mert megfigyelhető ugyan, hogy a pozitívan gondolkodók jobban érzik magukat a bőrükben és sikeresebbek is, de ez nem egyfajta erőltetett pozitív gondolkodásnak köszönhető, hanem a jó önértékelésüknek. Abból fakad ugyanis a jó fellépés, sikeresség, elégedettség és önmaga, a pozitív gondolkodás is.

Az önértékelés és az önbizalom viszont - bármily igazságtalan - csecsemő- és kisgyerekkorban alakul ki és később már nemigazán hat rá a külvilág. Ezért látunk magunk körül olyan példákat, hogy valaki jó adottságokkal kicsinyitű, önbizalomhiányos vagy épp fordítva - rossz adottságokkal kiegyensúlyozott, elégedett ember.

És itt van a kutya elásva, hogy valamilyen erőltetett gondolkodással nem tudsz kisgyerekkorban rögzült mély érzésekre hatni. Az ilyen féltékeny "negatív gondolatok" pedig a Te saját hibás önértékelésedből, önbizalomhiányodból és kicsinyhitűségedből táplálkoznak, amik - mint mindenkinél - a gyerekkorodban és érzelmi szinten gyökereznek. És az érzelmekhez az agyalás és minden mentális munka nemcsak közelebb nem visz, de el is távolít.

Felnőtt fejjel ezen egy dolog segíthet, az érzelmi szinten végzett, vezetett önismereti munka, például egy egyszerű pszichoterápia. Azzal lehet "a negatív gondolatokat pozitív mederbe terelni", hogy hagyod magad rávezetni egy profi segítséggel a negatív gondolatokat szülő érzéseid valós gyökerére. És így egyre kevésbé fogod azokat másokra vetíteni.

Én így jártam.

Azt mondta, h annyira elhittem, hogy ő úgy érezte, hogy emiatt meg “kellett” tennie.