A kardnak két éle van, no de mi van ha egyélű kardot használunk?

Az egyik ilyen a katana (amit leginkább szamuráj kardként emlegetnek, mert vannak akik nem tudják az igazi nevét, csak hogy szamurájok használták, ezért hívják ahogy, a másik fele pedig utána sem akar nézni). Az egyélű kardokat mindig úgy fogták a kézben, hogy az él mindig a célpontot érje. A szamurájok úgy rántották ki a hüvelyből, hogy a penge már a kihúzáskor is támadásra kész legyen, hogy... nos... *gyerekbarát mód aktív* nagy fájdalmat okozzon egyetlen suhintással.

Az Európában használatos, egyenes vonalú kardoknak fenhették ki mindkét élét, de ez sem volt általános. Akkor tették ezt, ha nagyobb hatékonysággal akartak pusztítani, ilyenkor viszont fennállt a veszélye annak, hogy a gyakorlatlan kardforgató esetleg önmagát is megsebzi vele használat közben.

Az egyélű kardok többségében lóhátról, vagy más hátas hátától használt fegyverek voltak. A japánoknál a szamurájok által használt minden hosszúkard, még az oodachi is, ami ember hosszúságú, első sorban lóról való használatra lett kialakítva. A kodachi, és tanto más kategória, azokat egy hosszú karddal párban használták, vagy késként. Ugyanígy más egyélű kardok, mint a magyar lovasság szablyája is lovasfegyver volt. A képzetlen katonák is gyakran valamilyen egyélű fegyvert kaptak. Gyakran a hajókon is ilyet használtak, mert ott a szűk hely, és instabil talaj miatt nehéz volt manőverezni. De a katana típusú fegyvereken kívül ezeket nem hívják kardnak.