Miért érzek minden embert idegennek?

Nekem nincs lelkitársam? Kutyában találtam olyat, aki igazán társam volt, de létezik, hogy az emberek ennyire idegenek lennének számomra, hogy senkihez nem tudok közel kerülni? Volt amikor valakiről azt hittem, ő a lelkitársam, mert szerette az állatokat, de nagyon hamar kiderült, hogy ég és föld vagyunk minden másban. Egy valaki volt, akiről 2 évig nem vettem észre, hogy a lelki társam, mert annyira vonzott szexuálisan és mert kettős érzésem volt vele kapcsolatban, mert egyrészt kedveltem nagyon, másrészt egy üresfejű hólyagnak gondoltam. 2 év után belémvágott a felismerés, mennyire hasonlóan gondolkodunk bizonyos dolgokban. Vele kapcsolatban voltak megérzéseim, folyamatosan éreztem valami köteléket vagy a jelenlétét, vagy nem is tudom mit, de mivel már nem érzem, biztos hogy volt valami. Néha arra gondolok, ő lett volna a lelkitársam? Vagy csak annyira vonzott, hogy belemagyarázom? De ha ő sem, akkor ki? Nincs senki, akivel egy kicsit is hasonló lennék? Vagy a lelkitárs nem feltétlen hasonló? Lehet épp ellenkező? Nem tudom, csak fura, amikor olvasok ilyen nagy lelki egymásratalálásokról, hogy nekem mindenki olyan idegen, mintha állandó fal lenne köztem és mások között.