Volt már veletek olyan, hogy úgy éreztétek, veletek van egy halott szerettetek?

Aki elhunytra gondolsz, azt magad mellett érezheted/érzed.

Akkor is veled van, ha arra gondolsz: ő így tett volna/így tett az ilyen helyzetben.

Amikor meghalt a testvérem, aznap este felébredtem éjjel és ott állt a szobámban. Csak a fekete körvonalait láttam a beszűrődő lámpafényben. A kutyám is felébredt, nyújtózkodott egyet és farkcsóválva köszöntötte, ő is az alak felé fordult. Ránéztem újra az alakra és azt gondoltam: ez lehetetlen, visszafordultam a fal felé és aludtam reggelig. Nem voltam teljesen ébren, különben sikítva menekültem volna ki a szobából. Reggel az volt az ijesztő, hogy emlékeztem az egészre, az egész jelenet olyan álomszerű volt, egyet kivéve: a farkcsóváló kutyám és ahogy felé fordulva köszönt neki. Biztos voltam benne, hogy a kutyát nem álmodtam. Akkor már valószínű halott volt a testvérem, de csak délután tudtam meg.

Anyukám halálakor a barátommal ültünk az ágy szélén, én sírtam, anya az intenzív osztályon volt, a barátom fogta a kezem és hirtelen mintha a kezünket megsimogatta volna valami meleg szellő. De ezt lehet, hogy csak beképzeltem.

Több, mint 10 év múlva elvittem a 3 éves kislányomat a sírjukhoz. A kislányom kérdezte, hol vannak. Rámutattam a sírra. Fölé hajolt kutatva és azt kérdezte: - De hol? Nem látom.

Csak hallgattam. Nem bírtam kimondani, hogy a földben.

- A virágok közt? - kérdezte, én pedig megkönnyebbülten válaszoltam: - Igen, kicsim, a virágok közt.

Egy ideig tűnődve nézte, aztán azt mondta: - Hmmm...hallom az orgonát.

Erre felkaptam a fejem: - Mit? Mit hallasz?

- Hallom az orgonát.

A sírra egy versidézetet vésettünk:

"Valahol lenni kell egy orgonának,

Melyen majd egyszer befejezhetem

A dallamot, mely itt halálba bágyadt

S amely az életem nekem!" (Juhász Gyula)

Soha nem olvastuk fel a gyereknek. Ettől függetlenül nem biztos, hogy jól értettem, mert épp szóltak a harangok. Az is lehet, hogy a harangokat akarta mondani, csak orgonát mondott helyette.