Mi értelme élni, ha mindenki megszívja ebben az életben?

Be kell járni dolgozni, megöregszünk-meggebedünk. Szóval tényleg fasza...

:/

Nemtől, én szeretem a munkámat, mármint ha szervezetten csinálok valamit. Ha valaki vagy én balfszkodok megmosolygom. 100x jobb mint elszenvedni.

Ha van időm a srácokkal osztogatni annak örülök. Ha beteg vagyok annak is (+pihenő). Ha valaminek vége annak hogy vége, mert az valami másnak, valami újnak a kezdete. Talán az elmúlás, a halál az egyetlen ami elszomorít pedig az is a természet rendje, S az élet megy tovább.

Szóval, az élet igen szr és szívás, de hogy ezt tudnod nem egyszerűbb nevetni, hogy a civilizált ember mennyire megszpatja saját magát. Miközben a tudatlan ösztönlények, S egy két bennszülött törzs, boldogan él és virul?

Nem rágódva a múlton, nem aggódva a jövőt, S nem elszenvedve a jelent?

Vagyis a boldogság nem csak egy érzés, hanem egy szemlélet.

S nem kell hozzá az hogy higyj Jézusban, Buddhában, nem kell egy Szabó Péter fannak lenned. Ők S a rájuk épülő S a hozzájuk hasonló rendszerek. Egy dolgot tanítanak. Hogy légy boldog most. Mert a boldogság nem függ igazából semmitől csak tőled. Sem a pénz, sem a siker, sem hatalom, sem az egészség sem tesz boldoggá.

Én azt mondtam magamnak annó, hogy olyan szarul érzem magam a bőrömben, hogy akár jól is érezhetném magam... tudom fszság de bejött.

Nem nem lett jobb az életem, nem világosodtam meg, maradtam az aki annyi különbséggel hogy nem szenvedek el minden szrt, mert a szemlélet változott.