Mi van a halál után?

Azt nem tapasztaltam meg, de ami előtte volt, abban volt részem.

Tessék egy hosszabb részlet egy könyvből. Ezek egy részét én is tapasztaltam.

"A haldoklás maga – itt most nem a baleset vagy erőszak következtében bekövet￾kező halálról beszélünk – összehasonlítható azzal a művelettel, amikor egy lédús

gyümölcsöt kifacsarunk a levéért. A haldokló intenzív nyomást érez, amely mindkét lábán kezdődik és lassan felfelé halad az egész testében. Végtagjai nehézzé, hideggé és érzéktelenné válnak. Ez viszont befolyással van a légzés működésére, a vérkerin￾gésre, a látásra és a hallásra. Amikor végül is a folyamat befejeződik, a szív nem tud megfelelően működni.

A test egészével összefonódó lét érzése akkor eltűnik és a

szívre összpontosul.

Ha az elmében ebben a pillanatban egy másik személyre irányuló erős érzelmi ér￾zés van jelen, ami gyakori, ha a haldoklótól távol van az a személy, akit nagyon sze￾retett, ez a gondolat automatikusan és telepatikusan közvetítődik. Az utóbbi ugya￾nekkor nagy nyugtalanságot érezhet, valamit, ami rossz.

Ezután a haldoklót a teljes tehetetlenség érzése árasztja el. Érzi, hogy ellenállhatatlanul természeti erők vették birtokukba

őt, és vonszolják el egy hosszú, homályos és szűk alagúton keresztül mindentől, ami ismerős és megszokott volt, egy sötét és ismeretlen területre vagy talán a megsemmi￾sülésbe.

Szeretné kifejezni érzéseit, de szavai megbénultak. Rettenetes elhagyatottság ül fájdalmasan rá. A halálnak ez a része úgy száll le vággyal teli és birtokolni akaró

természetére, mint a jeges zuhany.

A tudat gyengülése, amely a halál tetőpontján kulminál, olyan lehetőséget ad az embernek, amilyennel élete folyamán nem rendelkezett, hogy észlelni és felfogni legyen képes olyat, amit eddig nem volt képes.

Mivel attól a pillanattól kezdve, ami￾kor a haláltusa befejeződik, és különösen az utolsó szívverés után a „halott” ember a

tisztánlátás állapotába megy át, amely számára úgy tűnik, hogy több napig is tart, de valójában ennél jóval rövidebb ideig földi életünk eltérő idő-mértékében mérve.

Fel￾fedezi, hogy elméjének egy titokzatos és mélyebb rétegében fel van jegyezve azoknak

az eseményeknek a sokasága, amelyek gügyögő gyermekkorától kezdve élete végéig

történtek vele. Semmi sem veszett el, minden megmaradt képek formájában. A leg￾több epizód és sok részlet felvillan előtte, különösen azok, amelyek a legintenzíveb￾bek voltak elmúlt életében.

A múlt rendszertelenül visszatér impresszív és élesre állított képek egymásutánjában, amelyek rajta kívül állnak. Nem fogja újraélni őket ugyanúgy, mint életében.

Mert akkor az idő tovaszaladt, itt pedig az idő visszafelé folyik.

Vagyis az ember most a halált megelőző eseményekkel kezdi, és innen halad lépésről lépésre vissza￾felé egészen a legkorábbi évekig. Így a múltja megfordítja magát. Amikor még élt, az

idő a nap napi ciklusaiban haladt tovább, itt az eleddig számára ismeretlen és hihe￾tetlen gyorsasággal. És mindez azért lehet így most, mivel kilépett az élethez ragasz￾kodó testből, amikor arcát csak a földi lét felé fordította, vágyva utána és betakarózva benne.

Egy ilyen képzeletbeli visszatérés, a régi események és epizódok életre kelése

nemcsak emlékezet, hanem valami jóval élénkebb ennél.

Amikor ezek a kinyilatkoztatások befejeződnek, kellemes álom nélküli alvásba

merül, egész létének öntudatlan, teljes pihenésébe. A halál csak most válik teljessé."

Határozatlan idő után újjászületés. lehet az néhány év de akár több száz év is.

Nem hiszek a természet feletti dolgokban, van erre egy elméletem csak bonyolult lenne leírni.