A végtelenül mély magány érzéséhez milyen meditációs technikákat ajánlotok?
Sziasztok.
Az utóbbi években eljutottam arra a szintre, hogy sikerült legyőznöm magamban az olyan érzelmeket mint a harag (átforgattam őket a megértés segítségével). valahogy egész életemben az a seb kísértette végig a tudatomat, hogy egyedül vagyok ebben a sötét világban, távol otthonomtól, és haza akarok menni. születésem óta megvan ez a mély érzés, amivel soha nem tudtam semmit kezdeni.
A szerelemben kerestem kiutat ebből a magányból, azonban a körülmények szinte sose engedték az érzelmi beteljesülést.
Kialakult, hogy amint lehetősége lenne egy szerelemre, rettenetesen félni kezdek, hogy összeveszünk, elveszítem, stb. Hiába van jó családi-baráti köröm, sokan megértenek, de itt van ez a hatalmas, mély magány és félelem.
Nagyon félek a szerelemtől, mert úgy érzem, hogy csak ez a körülmény tudja eloszlatni a felhőt. De emiatt még idegesebb vagyok, és még inkább egyedül érzem magam.
Az utóbbi években szinte folyamatosan a sírás határán élem át ezt a magányt annak ellenére, hogy valójában rengetegen vannak körülöttem, akik szeretnek és számíthatok rájuk, mégis, ez az érzés lekorlátoz minden fejlődésben.
Azt mondják a mesterek, hogy a teljes elhagyatottság állapota a megvilágosodás előcsarnoka. Milyen gyakorlatokat ajánlotok nekem?
Előre is köszönöm a segítséget.
"Azt mondják a mesterek, hogy a teljes elhagyatottság állapota a megvilágosodás előcsarnoka." Gondolom, lehetnek ilyen mesterek is, de miért épp őket követed?
---
Szerintem evvel: "Kialakult, hogy amint lehetősége lenne egy szerelemre, rettenetesen félni kezdek, hogy összeveszünk, elveszítem, stb." érdemes foglalkozni jelenleg. Ezt elkerülő, ambivalens kötődési mintának hívják. Honnan származik a te esetedben?
A színvonalas meditációba bevezető trénerek (mesterek) első kérdése: szenvedsz-e valamilyen, a pszichét érintő betegségben, van-e panaszod.
Hasonló helyzetben tettem egy kört a neurológián. Féléves beszélgetés lett belőle, relaxációs technikával ötvözve. Szakember felügyelete alatt. Csak mondom....
Hogyne. A lélek sötét éjszakája az, amit leírsz.
A kezed kinyújtani mások felé, ugye milyen nehéz?
Hiszen sosem tartottad magad érdemesnek rá.
Úgy gondolod, hogy nem érdemled meg mások szeretetét és közelségét.
Ez lenne az alázat, amit keresel? Ugye, hogy nem.
Imádkoztál már? Tudod, menj a te legbelsőbb szobádba...Az egy kiváló gyakorlat. Hogy megleld azt, akivel teljes vagy. Önmagad.
dr. Fülöp Sándor (Gunagriha)
Héthetes nek nevezett gyakorlatait, ami a Sorsnavigátor könyvében található a fejezetek végén.
(Erősen javaslom, ne lopd el az internetről, hanem vedd meg a könyvet)
Én ezt akkor csináltam utolsó szalmaszálba kapaszkodva. Ego-t próbáló gyakorlat!
A könyvhöz jár egy CD is, ő vezeti. Több "meditáció" (nem az) van benne.
Végigcsináltam, az első 49 napot, a hibát akkor követtem el, amikor abbahagytam, mert jórafordultak a dolgaim, éd őszintén szólva nem volt már motiváció.
A fogfájáshoz tudnám hasonlítani, az ember előbb-utóbb elmegy a fogorvoshoz, csak idő kérdése, meddig viseli el az állandó fájdalmat. Amíg csak fájogat a fog, nem megy, megvárja...ée főleg nem megy fogorvoshoz,amilor kutya baja.
Szóval ezért hagytam abba, a héthetes 7 hét hétszer, nem csak 49 nap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!