Szoktad úgy érezni magad, mint egy nagyon fényes angyal, segítő, aki talán rossz helyre született?

A legnagyobb illúzió a világon azt gondolni, hogy létezik jó és rossz. Minden nézőpont kérdése, annak hiányában pedig csak eseményekről beszélhetünk (ami se nem jó, se nem rossz, csak simán esemény). A nézőpontot mi emberek adjuk meg, ha mi nem lennénk, nem lenne jó és rossz, fekete és fehér, igen és nem stb. mert nem lenne ki megítélje, hogy ez most jó-e vagy rossz. Hiányozna a nézőpont. Erre még nem gondoltál?

Ezzel nem mondom, hogy ezek nem létező tulajdonságok, csak kijavítanám, hogy ezek általunk létrehozott, objektíven nem mérhető tulajdonságok. Ha kicsit jobban megpróbálod körbejárni ezt a kérdéskört, neked is rá kell jönnöd, hogy nem mondok butaságot.

Kedves Kérdező, nekem is volt ilyen korszakom, mint fent vázoltál. Sokat dolgoztam rajta, hogy kinőjem, túllegyek rajta. Miért akartam meghaladni azt a tudatosági szintet?

1. vállalom a felelősséget azért, ahol most tartok, ami most vagyok,

2. ellenőriztem a határaimat, "te tudod milyennek kéne lennie a világnak" -elv alapján. Az elv megdőlt,

3. nem voltam boldog tőle, hogy angyalnak/jó embernek/valamiféle új mércének képzelem magam.

Asszem, jó úton vagyok, hogy ezt a szereptévesztést orvosoljam magamban. Nem kis munka, de megéri. Persze az én célom az én célom, és nem valami univerzális recept a tévképzetektől való megszabadulásra.

BUÉK.

A párkapcsolatok dinamikája az egyik ilyen dolog, ami nagyon idegen számomra. Az ego játszmák, egymás manipulálása, az érzelmi zsarolás, az elfogadás hiánya és a szeretetnek hazudott kisajátítás mind-mind része ennek.

A másik épp aktuális, ez pedig a vírushelyzet. Én mindig is kívülről szemléltem az eseményeket, nem nagyon vonódtam bele érzelmileg a folyamatba, így észreveszem azokat az apró jeleket, melyek teljes egésszé összeállva mutatják meg ennek a szituációnak a visszásságát. Amikor viszont higgadtam igyekszem felhívni embertársaim figyelmét a vírus-kommunikáció fősodratú médiában elhangzó ellentmondásaira, akkor azonnal agresszíven reagálnak, jobb esetbe pedig simán bolondnak tartanak, holott ők sodródnak öntudatlanul a hazugságok áradatában.

Végezetül a politikai rendszer és a társadalmi berendezkedés is ilyen dolog. Nekem konkrét elképzeléseim vannak egy idealisztikusan (spirituális alapelveken) működő társadalomról, melynek keretein belül mindenki számára egyformán biztosított a harmonikus fejlődés és a gyarapodás lehetősége. 😉

Tipikus paradox amikor valaki ráismer a saját fénytermészetére azzal kezdi magát azonosítani és aszerint tekint a világra....majd találkozik a lélekevolúció mélyebb fokán álló társaival,letagad,elfojt és így lesz "romlott" a környezet...

Pedig csak azzal szemben van lelki immunitás amin keresztül átégtél vagyis tudatosan bevállaltad...az már meg sem érint..de ahhoz le viszont újra kell szállni...mert bennem is van "sötét"..

Igen vannak angyali kódjaim..(mint később kiderült)...igen mióta az eszemet tudom a tudatlanság ellen harcoltam MINDEN eszközzel...engem a felszínes kollektív angyalkázós massza tud kikészíteni,mert olyan vastag benne a sötétség amiből egyedül nem másznak ki..gyermeki szemmel őrzik a nagy teremtői álmot,viszont ezaz a réteg amelyik még el sem indult...

Majd a feketedés alkímiai folyamatának első lépcsőjén fogják megtudni milyen a valódi ébredés...ezért is tudom,hogy miért van szükség a sötétre és miért jó ez a világ úgy ahogy van...magasabb perspektívából minden érthető..

Igen emiatt baromi magányosnak is érzem magam..az országban elsők között ébredve kaptam jeleket..."világítótorony" és öreg lélek..néha kompenzálok,agresszorozok...vagy tudatosan játszom amíg megvannak az álarcaim...néha lenyúlok valakiért akiről tudom hol és mivel lehet megszólítani és időnként énis felnyújtózom ha épp arra van szükség...

Köszönöm 6-os ez bizony pont ilyen..

Én hiszek benne,hogy minél

7....teljesebb valaki annál nagyobb benne a ellentmondás..

A dualitás polaritást szül...ez a fejlődés...és EZ a valódi fény..