Miért nem emlékszem rá, hogyan teremtettem a világot?
Nemrég kezdtem a spirituális kobontakoztatásomat autódidakta módon, gyakorlatokkal. Meditációkon át próbálom megérteni a létezésem csíráit, ami mindannyiunkban benne van. Most elakadtam kicsit. Azt szeretném megtudni, ha mindannyiak Istenek vagyunk és az egész mindenség én magam vagyok, azaz te is mert te is én vagyok. Miért teremtettem így a világot, hogy itt ebben a nyomorúságos formában szenvedjek. Illetve kérdezed te is ugyanezt, mert te is én vagyok tudd meg
Miért nem emlékszem a világ teremtésére? Miért nincsenek meg annak az elemi nyomai, hogy miért így teremtettem meg a világot?
Itt egy konkrét válasz spirituális megközelítésből, a számomra egyik legelfogadottabb nézet, már hogyha van egyáltalán valami a halál után:
Úgy képzeld el, hogy a mindenség, azaz mindnyájan egy nagy tudat részesei vagyunk, azonban a születésünk pillanatában "kiválunk" az egységből, és a 0-ról indulink, emlékek nélkül, hogy tapasztalni, fejlődni tudjunk. Erre vannak kivételek, például néha egyes emberek képesek emlékezni különböző életeikre.
Miután meghalsz, újra visszakerülsz az egységbe, és újra mindenre emlékezni fogsz, majd ezalapján születsz újjá, hogy miben sikerült fejlődnöd. Elvileg mindannyiunknak van előre már valami célja (születésünk előtt), hogy miket kell megtapasztaltunk, és elvileg az sem véletlen, hogy kikkel találkozol életed során, mert mindenkitől fogsz valamit tanulni.
Szóval annak oka van, amilyen most az életed. A saját nehézségeiddel kell megküzdj, hogy elfogadd és elengedd őket, vagy rájöjj, mi a legjobb megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!