Bele lehet abba betegedni, ha nem vagy az utadon?

7-8-9 voltam :)

Az út igazából nem út.

Mert az lenne az út hogy elhagyjuk az egó-t - és megszabaduljunk.

Csakhogy aki nincs az "útján" az azért nincs - mert nincs meg benne valami amivel a változást elérhetné. Hiányzik az energia, erő ahhoz hogy haladjon..

De ha valaki nem halad akkor is halad. Hiszen ez elvileg egy végtelen játék..

Talán majd egyszer jön valami :D

Talán egyszer lesz elég erő 😊 Ha nem most akkor majd egy másik életben xD

#9

Egyszer beszéltem vele. Nem az a nagy mester akinek előadja magát.

Jól ismeri a zen kultúrát és ezzel messzire el is megy. Sajnos túl messzire. A sok lexikális tudás mögött sajnos nincs magas tudatosság és saját energia. Attól hogy valaki el megy a távol-keletre tanulni és szerzetesnek szegődik még nem lesz belőle nagy-mester.... Viszont messziről jött embernek sok mindent elhisznek!

Magas tudatosság és energiák nélkül a buddhizmus meg sajnos nem működik. Ahogy sok minden más irányzat sem.

# 13

Hááát nem tudom én nagyon sok ilyen videót megnéztem. Nekem elég jónak tűnik. Ha nem is az a "magas tudatosság" - az enyémnél fényévekkel magasabb ez is :)

Amúgy csak gondoltam belinkelem, mert most néztem, és közben folyton ez a kérdés jutott eszembe...

Viszont út ide - vagy oda - nekem se ártana kicsit pozitívabban hozzáállni ehhez az élethez. Csak nehéz. Mert azt látom az életem arról szól - kb 10 részben full szenvedés kínlódás - és kb 1 egység lenne amire azt mondanám jó. Közben pedig nem tudom komolyan venni - hiszen az egész csak egy vicc. Illúzió. Egy játék amit élvezni kéne. Csak nem találom az eszközöket hozzá...

Hát elég nagy zsákbamacska az élet. Én valahogy eltengődtem lelki betegségekkel küszködve, de aztán súlyos beteg lettem testileg, aminek következtében rengeteg rossz dolog történt sok hónapon keresztül. És bár ezt túléltem, de a kettőnek a kombinációja végzetesnek bizonyult, a szellem kiszabadult a palackból, a testi problémák az addig sem kicsi lelkieket hatalmasra erősítették, és belerokkantam az egészbe lelkileg. Nyilván fizikailag sem vagyok már a régi amióta papíron meggyógyultam, de ilyen vacakul még sosem éreztem magam. És még most sem mehetek biztosra, mert ott van az az aggodalom, hogy mi van, ha a következő ellenőrző vizsgálatok rossz eredményt fognak mutatni. A többi félelemről nem is beszélve, amit a szellem kiszabadulása okozott.

Hogy ebben ugyan mi a logika, a fene sem tudja, hogy él valaki nehezen, kínlódva, aztán jönnek ezek a borzalmak, és néhány hónap alatt tönkre teszik azt a keveset is, ami még jól működött, és amitől még éppen elviselhető volt az élet.

Mivel sötétben tapogatózik az ember, emiatt nincs értelme útról beszélni, mert logikátlan szívás az egész. Emiatt születik meg az ember, hogy tönkremenjen a kevés stabil alap is az életében, ami addig jó volt?! Hát ebből én nem kérek!

Az előző vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy el fogok jutni oda, hogy a régi állapotomat, önmagamat aranykornak fogom hívni. Pedig ahogyan addig éltem, az is olyan élet volt, amit a legtöbb ember nem kívánna magának. Állandóan kísért a múlt, képtelen vagyok feldolgozni, hogy ez történt velem.

A munkámat is úgy veszítettem el emiatt egyik napról a másikra, hogy el sem tudtam búcsúzni a kollégáktól, rögtön jött a kórház és a csúszás a lejtőn lefelé, a lassú szétesés, a régi önmagam elvesztése.

Előjönnek a régi szép dolgok, amik olyanok számomra, mint egy lassan távolodó hajó. Az a leglényegesebb kérdés, hogy mindezt hogyan fogom tudni feldolgozni, ha ez egyáltalán lehetséges.