Az mit jelent, ha mindig ugyan abban az időpontban nézek rá az órára?

"Ez mennyiben cáfol bármit is?"

Annyiban, hogy szándékosan megjegyeztem minden alkalommal, milyen számokat láttam az órán. Tehát nem szűrte az elmém, hogy csak erre vagy amarra a számra figyeljek fel. Éppen azért tettem ezt, hogy ezt a bizonyos torzítást kiszűrjem.

Ráadásul ez ahogy jött ez a jelenség, úgy ment is néhány hét után. Azóta nagyon ritkán fordult elő, hogy a statisztikai átlagnál több alkalommal lássak dupla számokat.

A bizonyos "kitüntetett" időszakban viszont messze a matematikai valószínűség felett történt meg.

"Annyiban, hogy szándékosan megjegyeztem minden alkalommal, milyen számokat láttam az órán."

Amikor felfigyeltél rá.

"Amikor felfigyeltél rá."

És? Akkor törvényszerű, hogy minden második alkalommal dupla számot kellene látnom? Azért amnéziás nem voltam akkor sem, hogy másodpercek alatt elfelejtsem, hogy ránéztem az órára.

Nem kell hogy közvetlen az órára nézz, pont ez a lényeg. Mindenről, ami beleesik a látóteredbe, érkezik információ az agyadba. Csak épp az agyad szelektál, mert ezek nagy része lényegtelen információ, nincs számodra jelentősége.

Viszont ha felbukkan ezen információáradatban egy mintázat aminek számodra jelentősége van, arra felfigyelsz. Ez lehet egy szín, egy hang, egy konkrét óraállás, akármi. A lényeg, hogy az azonos adatok halmazából az agyad kiszelektál mindent aminek nem tulajdonít jelentőséget. Ez nem amnézia, hisz eleve soha nem is lett memória az adott, jelentéktelennek ítélt információból. Vagyis nem volt mit elfelejteni.

Míg a keresett mintázatnak megfelelő elemekre felfigyelsz, és azok elraktározódnak a memóriádban.

Köszönöm, hogy elmagyaráztad (nagyon szépen sikerült), de akkor vajon miért maradt abba? Azután is arra számítottam, hogy dupla számokat látok. Sőt, manapság is, de szinte alig következik be. Pedig utána már elvileg képbe jöhetne a kognitív torzítás megint, de nem jön.

Az órára egyébként tudatosan szoktam ránézni. Tudod, az ember szándékosan csekkolja, mennyi az idő.

Hogy őszinte legyek, az agykutatás, a gondolkodás megértése annyira gyerekcipőben jár. Már csak azért is, ugye, mert ezek igencsak szubjektív élmények, így nehéz őket objektíven kutatni.

Hogy pontosan mitől áll rá egy specifikus mintázatra az ember agya, és aztán mitől marad abba, maximum tippelgetni lehet. Amit biztosra lehet tudni hogy a jelenség legalábbis létezik, és meg tudja téveszteni az embert.

De persze az is igaz hogy ettől még mondjuk kizárni sem lehet hogy egyes esetekben más is állhat a háttérben.

Amúgy az utolsó mondatodra még, helyesen tudatosan IS ránézel az órádra. Ez talán egyszerűbb, ha nem egy órás hasonlattal próbálom szemléltetni. Képzeld el ahogy egy utcán sétálsz, ahol rajtad kívül rengeteg ember sétálgat még. Gondolom te sem úgy sétálsz hogy direkt egyesével megfigyelsz mindenkit akit csak az utcán lász. Hanem ez is kétféleképp történhet. Egyrészt mint az óránál, eldöntheted te tudatosan hogy a következő szembejövőt meg fogod figyelni, mert akármiért is. Mert tudatosan így döntöttél, és kész.

Viszont, ami gyakoribb, hogy valami odavonzza a tekinteted. Teszem azt, magadtól valószínűleg nem jutott volna eszedbe hogy te jól megnézed magadnak a túloldalt a kirakatot bámuló nőt, akit eleve csak a szemed sarkából láttál. De mivel az a nő rikító rózsaszín kabátot viselt, ami nagyon feltűnő, mégis odanéztél. De ez persze nem úgy zajlott le hogy te előre eltervezted hogy ha valaki bugyirózsaszín kabátot húz azt majd jól megnézed magadnak. Hanem az agyadba a látóidegen keresztül megérkezett az információ, hogy egy szokatlan és feltűnő színű valami bukkant fel a látóteredben, mire a válaszreakció az volt hogy odafordultál. És a tudatosulás ez után történt meg, és másnap is ugyanúgy emlékezni fogsz rá hogy micsoda kabátos nőszemélyt láttál.

Ha ugyanez a nő egy teljesen átlagos kabátban áll ott, a szemed sarkából technikailag ugyanúgy látod. De mivel semmi nem késztet rá hogy odafordulj, nem koncentrálsz rá, nem tudatosul róla információ, és úgy sétálsz tovább hogy lényegében fel sem tűnik hogy ki nézegeti ott a kirakatokat.

Amit lényegében mondani szerettem volna, hogy az órára is ugyanígy rá tudsz nézni hasonlóképpen. Hogy épp semmi nem késztet rá hogy te pont akkor csekkolni akard, mennyi az idő, de számodra valamiért nagyon különleges a 12.34-es óraállás, és ha ez az időpont akár a perifériás látómeződben is megjelenik, az agyad így is felismeri a keresett mintázatot. És ahogy a kabátos nőnél is, megérkezik a jelzés a látóidegen keresztül, jön a válaszreakció, az odafordulás, majd a tudatosulás, hogy észrevetted az adott számsort.

Kérdésre válaszolva:

Egy dátumot jelölhet, vagy egy eseményt, egy helyet ahol jelen vannak ezek a számok.

Lehet valakinek évfordulója, szülinapja akár.

De magukban a számok is jelentéssel bírHATNAK; nézz utána a számmisztikának, veszteni valód nincs vele.

Kedves 16-os, nem sétálgatok az utcán, csak nagyon ritkán. A telefonomat nem szoktam nézegetni. Csak tudom, mikor nézek rá az órára, és mikor nem.

Köszönöm mégegyszer, hogy elmagyaráztad, bár számomra ez nem újdonság. Én is azon voltam, hogy esetemben kizárjam a kongnitív torzítás jelenségét, ami úgy gondolom, üzembiztosan sikerült is.

Aztán meg ha az agyat sem ismerjük normálisan, miért volna ez a leglogikusabb és legelfogadhatóbb magyarázat?...