Mi történne ha egy könyvet vissza vinném a múltba valahogyan, és odaadnám a szerzőnek, hogy írja meg a könyvet?

Az egyik időparadoxon feloldási elv (kvantum duplikációnak is nevezik) szerint a szerző fogja a könyvet, legépeli kéziratnak, majd kivárja a kellő dátumot, amit megtudakol a futártól és percre pontosan úgy intézi, hogy ugyanúgy leadja a kiadónak, mintha ez az időutazásos eset meg sem történik. Plusz nem szól egy szót senkinek a dologról.

Ennek oka, hogy az idővonal kettéágazik a könyv átadásának pillanatában. A futár ebben a pillanatban megszűnik létezni a korábbi idővonalon és megjelenik a megváltozotton. Ha úgy tetszik, "átszáll" egy másik sorsvonatra. Az egyik idővonalon becsületesen megírja a regényét, a másikon meg ingyen megkapja és elmegy nyaralni a kapott szabadidejében. A két idővonal ezután párhuzamosan fut tovább, feltehetően kezdetben minimális eltérésekkel.

Ha szerzőnk jelentősen eltérő módon járna el, akkor a szétágazást követően meredekebben ágaznak el a sorsvonalak. Ha mondjuk kábszeres lesz és elzüllik és belehal, akkor is csak a második sorsvonalon következik be változás, ami az időutazás pillanatában belépő futárt már nem érinti, hiszen annak nincs ebben a világban előzményes élete, vagyis ha a futár maga a szerző, ez az ember akkor sem szűnik meg létezni emennek a halálával.

A fentieket legegyszerűbb úgy megérteni, ha az idővonalakat is egy plusz dimenziónak (kiterjedésnek) fogod fel. Ahány idővonal létezik, annyi 3+1dimenziós, tehát teljes értékű, saját idővel rendelkező háromdimenziós világ. Innen nézve az időparadoxonok mindegyike értelmét veszti... Nekem ezért szimpatikus ez az elmélet: valóban megoldja a problémát - ha igaznak bizonyulna ez az elmélet persze... :)

16-os nem azért de amirol te írsz az a párhuzamos dimenziók és nem az időutazás.

Ha valaki visszavisz egy könyvet a multba annak a konyvnek a lapjai üresek lennének vagy el is tűnne mikor visszamegy. Csak egy helyzetben nem tűnne el a könyv se a regény ha nem a szerző írta volna hanem valaki aki jóval előbb megírta mint a szerző multbeli napja ahova visszamegy az idoutazo atadni a könyvet. Szóval maximum elkezdene ugrálni az időbe hogy vajon hol tűnik el a könyv mert akkor kb. ki tudja számolni hogy mikor íródhatott a könyv de hogy kiderítse hogy ki valójában a szerző ahhoz azért zseninek kell lennie.

Két eset lehet. 1. Olyan időpontra megyek vissza a múltba a megírt könyvvel, amikor még nincs megírva a könyv. Ekkor a szerző azt mondja, hogy pont ezeket akarom leírni az új könyvemben. És amikor látja, hogy a könyv a saját alkotása, akkor egyszerűen elviszi a kiadóhoz, és kiadatja.Ekkor a múltban és a jelenben is rendeződik minden.

2.Ha olyan időpontra megyek vissza, amikor már a könyv ki van adva, a szerző ezt mondja, amikor megmutatom neki a könyvét: Köszönöm érdeklődését, és máris dedikálom. Ráírja a dátumot is, és én amikor visszatérek a jelenbe, lesz egy nagyon értékes dedikált példányom.

xxxxxxxxxxxxx

A múltba való időutazás, és az ott történt bármilyen kis beavatkozás megváltoztatja a dolgok további történéseit. A jelen ebben az esetben egész más lesz.Egy ilyen múltbeli bevatkozásnak is van megoldása.A beavatkozás következtében egy új történés-sorozattal egy új jelen fog kifejlődni a saját logikai rendjének megfelelően.Ekkor párhuzamosan két "jelen" univerzum fog futni különböző történésekkel.Valahányszor valaki időutazással beavatkozik a múltba, mindannyiszor új univezum fejlődés veszi kezdetét, és új történésekkel új "jeleneket" hoz létre, melyek a korábbi "jelenekkel" párhuzamosan futnak, de egymás történéseit nem befolyásolják. Fentiek alapján végtelen számú unverzum futhat jelenleg is más és más történésekkel, és mi most az egyikben társalgunk egymással.