Kezdőoldal » Ezotéria » Egyéb kérdések » A alvásbénulás lehet UFÓ...

A alvásbénulás lehet UFÓ elrablás tünete?

Figyelt kérdés
Ha nem lehet, akkor miért van ennyi erről ami ezt latolgatja?
2020. jan. 15. 20:54
1 2 3
 11/21 A kérdező kommentje:

10


De nem is biztos, hogy a világűrt át kell szelni.

Lehet, hogy csak dimenziót kell váltani, vagy lehet, hogy vannak járatok melyeket nem ismerünk és lehet, hogy az univerzum pontjai össze vannak kötve ezért az utazás sem szükséges. Nem biztos, hogy ezeket egyhamar az ember felfedezi, lehet nem is annyira intelligens, hogy bizonyos dolgokat megértsen viszont lehet, hogy fejletteb lények ezeket értik és használják.

A dns meg önmagában nem elég, az alapján nem tudják vizsgálni a szervezet működését. Meg az embereknek is rengeteg variációi vannak nem vagyunk mind egyformák.

2020. jan. 16. 14:58
 12/21 2*Sü ***** válasza:

(Bár az UFO azonosítatlan repülő tárgyat jelent, és mint ilyen kétséget kizárólag létezik, pl. a múltkor láttam egy fénylő fénypontot az égen, de nem tudtam beazonosítani, hogy repülőt, műholdat, vagy mit láttam. Bár elvileg a szónak csak érintőlegesen van köze a földönkívüli élethez, de az egyszerűség kedvéért – bár a szó nem ezt jelenti –a továbbiakban az UFO szót a intelligens földönkívüli élet szinonimájaként fogom használni.)


> az a baj hogy az emberek nagyon is egocentrikusak, és amit nem tudnak az nem is létezik


A gond az, hogy ez nem jó érv. Ha az lenne, akkor bármilyen elképzelhető, de korunkban nem létezőnek vélt dolog létezése mellett érv. Ha ez egy helyes érv, akkor helyes érv a fogtündér, az unikornis, a zöld alapon piros pettyes holló, Isten, az angyalok, a tündérek, a vámpírok, a hétfejű sárkányok, a zombik, a földönkívüliek, a hidegfúzió, a fénysebességnél gyorsabb közlekedés meg az örökmozgó létezése mellett is. Meg bármi mellett, amit ember el tud képzelni. (Hozzáteszem ezek azért eltérő kategóriából vett példák, az Istenben vetett hitet nem akarnám egy szinten kezelni a hétfejű sárkány létezésébe vetett hittel.)


Van olyan gondolkodás, ami valamit létezőnek tart valamiféle filozófiai, vagy vallási megfontolásból. Az a gond ezzel, hogy nagyon ritkán vezetett a valódi világ megismerése felé. A legtöbbről kiderült, hogy bár a felvetés a maga idejében és a maga rendszerében logikus, de objektív, racionális okok nem teszik szükségszerűvé az adott dolog létezésének elfogadását, a későbbi ismeretek meg kizárták a dolog létezésének lehetőségét.


> Azt tudjuk már hogy az atom sem oszthatatlan.


Ez pl. remek példa. Mikor az görög az atomisták megalkották az atom fogalmát és a róla való elképzeléseiket, akkor az színtiszta spekuláció volt. Nem a természet megfigyeléséből következtettek rá. Később, mikor a tudomány elkezdett arra az útra lépni, ami a modern tudomány felé vitte az útját, az atom koncepcióját elvetették, mert semmiféle megfigyelés nem tette szükségessé a feltételezését… Egy ideig. Mert aztán ahogy újabb és újabb összefüggéseit tártuk fel a fizikai világnak, úgy vált egyre racionálisabbá az a feltételezés, hogy talán az anyag mégis csak kis egységekből áll össze. A görögöktől kölcsönözve a fogalmat ezt el is nevezték atomnak. A kor addigi álláspontja alapján ezt volt racionális feltételezni az anyag elemi építőkövének. Később aztán kiderült, hogy ez így önmagában nem ad magyarázatot újabban megismert jelenségekre, így a megfigyeléseink alapján végül levontunk a következtetést, hogy nem az atom a legkisebb építőköve az anyagi világnak. Aztán az atommagról is kiderült, hogy az is összetett. Aztán a protonról és neutronról is kiderült, hogy azok is összetettek.


De egyiket sem valamiféle olyan spekulációból vezettük le, hogy „hát ha az atomról kiderült, hogy nem oszthatatlan, akkor talán az atommagra is igaz ez”. Még ha valakiben így is merült fel a gondolat, azt hipotézisként kezelte, és !megfigyelések!, !mérések! segítségével jutott arra a belátásra, hogy az atommag tényleg összetett. Amíg a kísérletek, mérések nem voltak meg, addig nem volt okunk feltételezni azt, hogy az atommag összetett, a kísérlet és mérés ismeretében vált ez a racionális magyarázattá. Az anyagi világról azért az a módszerünk, hogy megfigyelések és mérések alapján alkotunk róla modellt, mert erről tudjuk, hogy vezet valahova. Minden más is vezet valahova persze, csak a legtöbbje zsákutcába.


És itt jól meg kell különböztetni két dolgot. Egészen mást jelent az a kifejezés, hogy „biztosan tudott, hogy nem lehet átlépni a fénysebességet”, és egészen mást jelent, hogy „nincs okunk feltételezni olyan hatást, összefüggést, aminek a következménye az lenne, hogy mégis át lehet lépni a fénysebességet”.


~ ~ ~


> És akkor jön valaki és megmondja a frankót, hogy nincs más a végtelen univerzumban.


Itt megint meg kell különböztetni több kijelentést, amik egymástól függetlenek:

1. Létezik, vagy létezhet az univerzumban / a galaxisban intelligens, technikai civilizációt kialakítani képes élet.

2. Lehetséges két csillagrendszer között megtenni az utat ésszerű időtartam alatt és ésszerű erőfeszítést beleölve.


Már ebből a kettőből négyféle kombináció áll fenn:

1. Nem léteznek idegenek, de ha léteznének sem tudnának eljutni hozzánk.

2. Nem léteznek idegenek, de ha léteznének, akkor el tudnának jutni hozzánk.

3. Léteznek idegenek, de nem tudnak eljutni hozzánk.

4. Léteznek idegenek és el is tudnak jutni hozzánk.


A jelenlegi valós ismereteink alapján a legracionálisabb a 3. esetet feltételezni. Nyilván aki hisz az UFO-kban, az a 4. esetben hisz. De aki nem hisz az UFO-kban, az nem azt jelenti, hogy az első kettő valamelyikét tartja igaznak. Aki nem hisz az UFO észleléseknek azon értelmezésében, amit az UFO „hívők” tartanak, az nem magában a földönkívüli intelligens élet létezésében nem hisz, hanem abban, hogy bár ilyenek nagy valószínűséggel léteznek, de fizikai korlátok miatt nincs olyan cél, ami miatt ésszerű akkora utat megtenniük, hogy elérjenek hozzánk.


~ ~ ~


> De senki sem kérdezi, hogy mi van felfelé?


Nem. Nem létezik kozmológia, asztrológia, mint tudományág, nem léteznek űrtávcsövek, nem létezik exobolygó kutatás, nem létezik mondjuk a SETI program… Dehogynem érdekel minket, hogy mi van felfele. És a tudásunk folyamatosan gyarapszik ezen a téren. De az eddigi tudásunk alapján sajnos egyelőre nem találtunk életre utaló jelet. Azt racionális feltételeznünk, hogy van élet a Földön kívül, de híján vagyunk ennek a megfigyelésekre alapozott bizonyításának, pont ezért igyekszünk bizonyítékokat találni.

2020. jan. 16. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 peca1000 ***** válasza:

Velem már fordult elő olyan, hogy ébren feküdtem az ágyon a sötétben, és valami lehúzott az ágy végéig, keresztbe mozdított, és egy erős fehér fényt láttam a plafonon.


Az nem paralízis volt.

2020. jan. 16. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 A kérdező kommentje:

13


Jah sok jelenség van amiről azt sem tudjuk mi az,

De könnyebb ráfogni, hogy hallucináció mivel nem tudjuk megmagyarázni

2020. jan. 16. 23:12
 15/21 anonim ***** válasza:

Nezd meg a Fázis cimu videot youtubeon

Osszes ufo rablás csak álom

2020. jan. 17. 04:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 anonim ***** válasza:

Nem ufók! Entitások zaklatják az embereket!

Jópár emberem volt akik "alvás bénulással" jöttek hozzám és 2 féle lényről számoltak be...

Megszünteti ezt az állapotot egy normális ház szentelés és egy elhalt lélek hazavezetés. Nem kell elhinni nekem de az összesnek elmúlt.

2020. jan. 17. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 anonim ***** válasza:
12 ezt a “ > De senki sem kérdezi, hogy mi van felfelé?” félreértetted, itt már nagyon elrugaszkodtam a valóságtól. A felfelére nem a végtelen távolságokat értem, hanem hogy honnan is tudnánk, ha a galaxisain számunkra elképzelhetetlen méretű tárgyak elemi részecskéi.
2020. jan. 18. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/21 2*Sü ***** válasza:

> Jah sok jelenség van amiről azt sem tudjuk mi az,


Akkor vagy mondjuk azt, hogy nem tudjuk mi az. Vagy ha mégis megpróbálunk az ismereteink alapján következtetni rá, akkor tegyük ezt racionálisan.


> De könnyebb ráfogni, hogy hallucináció mivel nem tudjuk megmagyarázni


Nem könnyebb, hanem ez a legvalószínűbb a tapasztalataink alapján.


~ ~ ~


> A felfelére nem a végtelen távolságokat értem, hanem hogy honnan is tudnánk, ha a galaxisain számunkra elképzelhetetlen méretű tárgyak elemi részecskéi.


Ez egyfajta fraktális világkép és nem újdonság, viszont teljes egészében spekulatív. Már Karinthynak is van egy novellája – Az élő molekula –, ahol a saját vérének egy sejtjében sok kicsi Karinthyt lát meg, és kvázi sci-fi szerűen ezzel magyarázatot is ad az öröklődés kérdésére. Persze aztán kiderült, hogy a dolog egészen másképp néz ki, az öröklődés nem miniatűr „én”-ek hatására, hanem a DNS segítségével történik.


Hermész Triszmegisztosznak tulajdonítják azt a mondást, hogy „Ahogy fent, úgy lent”. Ez a szemlélet többször megfordult a tudomány történetében. A hermetikus tudományoknak ez a gondolat az alapja. Aztán Arisztotelésznél elválik a földi és az égi mechanika, egyszerűen a tapasztalataink azt mutatják, hogy más a kettő. A földön ami mozog, az idővel megáll, ami van, az idővel meghal, elkopik, elbomlik, elkorhad stb… Aztán a modern fizika hajnalán újra általános kép lett, kiderült, hogy az égi és a földi mechanika ugyanazon fizikai törvényeknek engedelmeskedik, csak a körülmények mások, pl. itt a földön van súrlódás, közegellenállás, stb…


Mikor az atomok világának feltérképezéséhez ért a tudomány – mint addig mindig – a meglévő jelenségeinkkel, vagy azzal analóg módon igyekeztünk magyarázni a világot. Egyszerűen ez volt az első kézenfekvő felvetés. Az atomot is egy bizonyos megismerési fázisban úgy képzeltük el, mint miniatűr naprendszert, ahol az elektronok mint miniatűr bolygók keringenek a miniatűr csillag, az atommag körül. Egy ideig működött is ez a modell, az általános- és középiskolában kémiaórákon még mindig remekül megfelel az atomnak ez a modellje. Sőt – mivel csak egy-két óra erejéig van szó arról, hogy az atom kifinomultabb modellje teljesen más – sokak fejében még mindig ez a modell él.


De – és hangsúlyozom, hogy nem spekulatív alapon, hanem mérések, kísérletek, a meglévő ismereteinkből történő levezetések során – ma már tudjuk, hogy a fizika törvényei teljesen mások a mi emberléptékű világunkba, és teljesen mások atomi szinten. Annyira mások, hogy elképzelni sem tudjuk az ottani jelenségeket, csak nagyon ködös és sántító analógiák mentén tudjuk valahogy érzékeltetni, hogy milyen is a szubatomi részecskék világa.


Ugyanez igaz felfele is. Korunk másik nagy fizikai elmélete, a relativitáselmélet – szintén nem spekulatív, hanem kísérletileg igazolható, az ismereteinkből levezethető módon – megmutatta, hogy a világegyetem méretarányainak perspektívájából, az emberi nézőponthoz viszonyítva hatalmas tömegek, és hatalmas sebességek esetén a fizika egészen máshogy fest, mint amilyen a mi emberléptékű klasszikus fizikánk.


Persze mindkettőnek valamiféle határesete az a fizika, amit klasszikus fizikának nevezünk. A kvantumfizika valószínűségeinek a világa nagyobb tömeg esetén statisztikai szempontból kiátlagolódik, a változó dolgok állandóvá válnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy felületet ha nagyon közelről nézünk, akkor egyenetlenségeket látunk, de kellően messziről ezek egy sima, egyenletes felületté egyszerűsödnek le, a felület egyenetlenségei nem látszanak, el lehet őket hanyagolni stb… Ugyanígy a relativitáselmélet görbült térideje kellően közelről kisimul. Mint mikor egy hatalmas gömbnek egy apró pici szeletét nézve a görbület már olyan kicsivé válik, hogy síknak tűnik, alig különböztethető meg a síktól.


De mind a makrovilág, mind a mikrovilág fizikája egészen más képet mutat, mint a mi emberléptékű világunk, a mi emberléptékű világunkhoz képest annyira különböznek, hogy a megértésük is nehéz. De mindkét elmélet teljesen más irányban, más jelleggel mutat más képet. Ahogy az, ami emberi léptékkel nézve sík és sima – mondjuk egy jégfelület –, az nagyobb távlatból nézve sima, de nem sík, közelebbről nézve meg sík, de nem sima.


A lényeg, hogy az atom nem naprendszer. A galaxis sem naprendszer. Jelentős, és gyökeres különbségek vannak közöttük. De különböző irányú különbségek, egy atom és egy galaxis annyira más képet mutat a maga perspektívájából, hogy a legcsekélyebb hasonlóság sincs közöttük. Ma az „amint fent, úgy lent” egyszerre igaz, hiszen a világ egy, és egyféle törvényrendszere van, és egyszerre nem igaz, hiszen más méretarányokban egészen más jelleget ölt.


Megint nem spekuláció, hanem kísérletek és mérések eredménye, hogy az elektron elemi részecske. Már az atom is azért volt jó elméleti konstrukció, mert nincsenek különböző méretű, különböző tulajdonságú hidrogén atomok. Kvázi minden hidrogén egyforma (ami a naprendszerekről és galaxisokról pl. nem mondható el). De aztán találtunk olyan speciális eseteket, mikor mégsem, ebből feltételeztük, hogy az atomnak van belső szerkezet és mechanizmusa. Az elektron esetén azt látjuk, hogy tényleg nincs kétféle elektron. Nincs olyan jelenség, amiben egy elektron ugyanolyan körülmények között máshogy viselkedik, mint egy másik elektron. És ezen a téren sokféle kísérletet elvégeztünk, hiszen óriási felfedezés lenne, ha kiderülne, hogy az elektron nem elemi részecske. De a számtalan nagyon speciális körülmények között történő vizsgálat alapján nem találtunk olyan esetet, amiből azt kellene feltételezni, hogy az elektronnak van belső szerkezete, belső mechanizmusa, aminek a sajátosságai miatt két elektron eltérő lehetne.


A világegyetemnek is megvan a maga mechanikája, amiből mi közvetlen módon csak a látható univerzumot tudjuk vizsgálni, közvetett módon viszont az univerzum egészének jellegzetességeiről is képet tudunk alkotni. Megint csak nem spekulatív módon. Itt meg a külső hatás hiányát lehet felhozni érvként. Nem látunk olyan hatást, olyan jelenséget, aminek a forrása nem az univerzumon belülről érkezne. Ha az univerzum egy hatalmas atom lenne, akkor ahogy az atomnak van mondjuk gerjesztett állapota, ionizált állapota, úgy kellene lennie az univerzumnak is hasonló belülről is érzékelhető jellege. De nincs ilyen, minden, ami sajátosság megfigyelhető az univerzumban, az belső sajátosság, nem külső.


Tehát bár a spekulatív kép nyilvánvalóan érdekes és vonzó, de racionális alapon nézve semmi okunk feltételezni, hogy a világ olyan módon lenne fraktális természetű, mint amit sejtetni akarsz. Természettudományos szempontból a felvetés azért abszurd, mert ha még ez is lenne a valóság, ez a valóság nem falszifikálható, sem a feltételezése, sem az elvetése nem vezet egy jobban érthető világ felé, nem lesznek jobb modellek általa a világunkról.


(Persze ez már csak nagyon érintőlegesen kapcsolódik a kérdező kérdéséhez, de olyan szempontból mégis, hogy rávilágít a szubjektív, személyes, spekulatív világmagyarázat és az objektív, racionalitáson, logikán alapuló világmagyarázat keresésének különbözőségére.)

2020. jan. 19. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 2*Sü ***** válasza:

Jaj, egy – talán – érdekes gondolat kimaradt! Ugye a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított mondás közismert változata úgy szól, hogy „amint fent, úgy lent”. De az elfogadott teljes magyar fordítása ez: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.”


Bár meggyőződésem szerint Hermész valószínűleg nem a fizikai, anyagi világ szabatos leírását célozta meg, hanem szellemi téren kell értelmezni mindazt, amit leírt, de még ha a fizikai, anyagi világra vonatkoztatjuk is, az állítása nem az, hogy ami lent van _ugyanaz_ van fent és fordítva. Hanem az következik belőle, hogy ami lent van, annak megfeleltethető valami, ami fent van és viszont. Pl. a szubatomi részecskékre nem azok a törvények vonatkoznak, mint az emberi méretű dolgok világára. De mégis megfeleltethető a szubatomi részecskék törvényeinek valami, ami azok összegzésével, és ésszerű elhanyagolásaival megfelel a klasszikus fizika valamelyik törvényének. Vagy pl. a speciális relativitáselmélet képletei egészen mások, mint a newtoni mechanika képletei. De ha emberi léptékű sebességeket helyettesítesz be a speciális relativitáselmélet képleteibe, akkor ésszerű elhanyagolások után a newtoni fizika képleteit kapod vissza. Mondok egy konkrét példát, pl. egy hozzánk képest mozgó tárgy hosszkontrakciót szenved, amit a következő képlettel lehet kiszámolni:


L' = L * √(1 - v²/c²)


Ha most v „nagyon kicsi”, mondjuk a fénysebesség 1 ezreléke – bár ez a „nagyon kicsi” sebesség akkora, amivel az egyenlítő mentén négy és félszer lehet körbekerülni a Földet egy perc alatt –, akkor:


v = 0,001 * c


L' = L * √(1 - v²/c²) = L * √(1 - 0,001²/1) = L * √(1 - 0,000001) = L * √0,999999 = L * 0,9999995


Ez a 0,9999995 ésszerűen kerekíthető 1-re. Hiszen ez azt jelenti, hogy pl. egy 1 km hosszú űrhajó hossza 0,5 mm-rel nő meg, ami elhanyagolható, adott helyzetben a mérési hibahatárnál is kisebb. Ésszerű elhanyagolással tehát az jön ki, hogy:


L' = L


És valóban, a klasszikus fizikában nincs hosszkontrakció.


Az, hogy a fent és lent világa megfeleltethető egymásnak, nem azt jelenti, hogy ugyanolyanok. Sőt ha ugyanolyanok lennének, nem kellene megfeleltetni egymásnak, a megfeleltetést pont az eltérőségük miatt szükséges.


~ ~ ~


De ha a „fent” világát megfeleltetjük a relativitáselmélet világával, ami hatalmas tömegek és sebességek esetén ad helyes modellt, de ahol már az szubatomi hatások teljesen elhanyagolhatóak; és a „lent” világát megfeleltetjük a kvantumfizikának, ami meg szubatomi szinten ad helyes modellt, ahol a gravitáció elhanyagolható; akkor van egy „közép”, ami a mi emberi léptékű világunk.


A relativitáselméletben nem az az igazán nagyszerű, hogy jó, kipróbált, használható modellt ad a nagy gravitációk, nagy méretek, nagy sebességek világára, hanem hogy ez összhangban van a klasszikus fizika modelljeivel, a klasszikus fizika a relativitáselméletek határesete. A kvantumfizikában sem az az igazán nagyszerű, hogy jó, kipróbált, használható modellt ad a szubatomi méretű világról, hanem az, hogy ez is összhangban van a klasszikus fizika modelljeivel, nem csak hogy nem mond ellent, hanem egyenesen igényli a kvantumfizikát, hogy a klasszikus fizika törvényei igazán értelmet nyerjenek. Tehát a fent és a középen világát sikerült egységbe hozni. A lent és a középen világát is. Ami viszont nem sikerült, hogy a lent és a fent világát összhangban lássuk. Mert a relativitáselmélet és a kvantumfizika bizonyos dolgokban nem összeegyeztethető. Viszont vannak olyan esetek, mikor mindkettőt alkalmazni kellene. Mikor szubatomi szinten van nem elhanyagolható gravitáció, illetve mikor relativisztikus fizikában vannak nem elhanyagolható kvantumfizikai hatások. Erre két jó példa van, a fekete lyukak, illetve az ősrobbanás kezdeti szakasza. Na itt vannak problémáink „az egyetlen varázslatának végrehajtásában”, a fent és a lent világának egymással való megfeleltetésében.


Nem véletlen, hogy a kozmológia és a kvantumfizika összefonódott. Sok esetben kozmológiai eredmények adnak új eredményeket a kvantumfizikának, illetve kvantumfizikai eredmények alakítják a kozmológiát.

2020. jan. 19. 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 anonim ***** válasza:
Gyerekkorom óta vannak ilyen rossz élményeim, Tudom hogy nem alszom és nem tudok megmozdulni. Egyszer volt csak olyan hogy egy nagyon rossz és ilyesztő dolgot láttam! olyan 17 éves lehettem most 40 vagyok de azóta is félek ha rá gondolok! És van valami fura ebben az egészben,mindig amikor ilyen bénulásom van érzem hogy valami súly rám nehezedik! De nem olyan nehéz mintha mondjuk egy ember lenne. Tegnap éjjel is ez történt és már nagyon unom. Ha valakit érdekel mit éltem át 17 évesen írjon privit és elmesélem. Ez nem hallucináció!
2020. febr. 11. 00:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!