Miért gondolok mostanában mindig a halálra?

Ez nem csak a halálérzet.

És nemcsak vele álmodtál, hanem meglátogatott. Ehhez az asztrálsíkon kell lennetek (minimum), amihez pedig ki kell lépned a testedből, és ezt érezted szerintem.

A halál azért van mert a fizikai testünk nem bírja örökké, természetes dolog. Apukád sem halt meg, csak a teste halt meg. Nem ugyanaz.

Meg így a különböző életeidben különféle tapasztalotokra lehet szert tenni, amivel mégtovább fejlődhetsz.

Ezért nem szoktam például gyászolni, csak hálát adni az időért amit az illetővel tölthettem, és minden jót kívánni a továbbiakban.

Akkor el is mondta, hogy miért jött, nem kell ezt túlbonyolítani.

Talán csak annyit kellett tudnod ehhez hogy ez nem álom volt, hanem látogatás:)

Pár éve meghalt az anyósom. Nem volt vele semmi baj, de nem is kötődtem hozzá túlságosan.

A temetésén mégis bőgtem, kiszakadt belőlem, mindehhez a zene, gyász szertartás szövegei is hozzájárultak.

Szerintem féltem, félek az elmúlástól, és ez pofon vágott. (szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rá, félnék a haláltól, vagy valamely betegségemet ne tekinteném halálosnak - ami persze nem az, vagy még nem az)

20 évvel ezelőt, amikor a nagymamám halt meg, akkor még nagyon fiatal voltam, és csak nevetgéltem a temetésén, sok, régen látott rokon, ismerős jelent meg, gyermekien örültem a megjelenésüknek.

Szóval szerintem arcul vágott, hogy te is halandó vagy. Illetve lásd még a gyász fokozatait (pszichológia).

Vagy tényleg hiányzik.

De, én még azt sem zárom ki, hogy tényleg meglátogatott, bármilyen módon. Nyilván, az ilyesmi tudományosan nehezen bizonyítható, de a tudomány se tud mindent, illetve folyamatosan fejlődik, fejlődhet.