Ismer valaki megbízható hipnotizőrt?

Szóval mazsolázni szeretnél az érzelmeid között!?

A meditáció éppen, hogy a felszínre hozza az érzelmeket...

Kérdés:

Lehetséges a párkapcsolat vagy sem?

Azaz miért menekülsz az érzéseid elől?

Az a helyzet szerintem hogy amíg bárhogy babrálsz ezzel - addig szenvedést is fog okozni. Most ha elmész beszélni róla - azzal kb csak kiéled az egészet, viszont holnap holnapután újra meg fog jeleni (erősebben) a tudatban. Ugyanez a helyzet akkor is ha elnyomod (eltakarod) valamilyen módon. Most ha hipnotizőrrel belenyúlkálsz a tudat alattiba - azzal is csak ezekkel a gondolatokkal/érzelmekkel szórakozol ~ tehát csak növeled annak az időtartamát amikor (jobban) el tudod engedni. Ezért javasoltam hogy inkább amikor csak tudod engedd el egyből (ehhez pedig folytasd a gyakorlást..).

Nekem 2 párkapcsolatom volt életembe (pedig 34 vagyok) és a legutóbbi fél évig tartott. Mikor vége lett (leginkább az én hibámból) olyan szinten magam alatt voltam mint még soha. Többször akartam öngyilkos is lenni, (de nem úgy hogy beszéltem róla) hanem különböző módszerekkel megpróbáltam végezni magammal. A vége az lett hogy egy komolyabb drogtúladagolásba végül majdnem tényleg belehaltam. Viszont ahogy megérintett a halál szele, rájöttem hogy végül is ezt már nem is a párkapcsolat elvesztése miatt csinálom, hanem mert egyszerűen egyedül félek szembenézni az élettel. (Mivel egy lecsúszott dogos vagyok, akinek nem vezet sehová az élete, és kb a páromtól vártam hogy majd megoldódik varázsütésre minden.) Valahol itt volt a fordulópont, de még mindig szinte az egész napom full szenvedés volt. Reggel ahogy felébredtem ő volt az első gondolatom, és az ilyen típusú gondolatokkal való azonosulás persze állandó szenvedést okozott. Ezért egyre intenzívebben kezdtem nyomatni a zent. Idővel pedig már szinte az egész napom folytonos meditációvá vált. Voltak az 50 perces ülések, ehhez hozzátettem sétákat, teázást, és úgy bármit csináltam figyeltem. Tudtam azt hogy folyamatosan csak ezek a gondolatok jönnek, így egy idő után egyre könnyebb volt észrevenni őket. Egy pár hónap után kb az volt hogy nem is érdekelt milyen nehéz néha leülni, és nyomatni a meditációkat - mert ha nem csináltam akkor kicsúszott az "irányítás" a kezemből és nap hátralévő része depivel végződött. Aztán egyszer történt valami. Pontosan emlékszem. Sétáltam az utcán és éreztem hogy végleg sikerült elengedni, majd abban a pillanatban sírtam s nevettem egyszerre.. Később még voltak hullámok amik néha elvittek, és volt még hogy nagyon hiányzott (hiányzik) de már távolt tudom magam tartani ezektől az érzésektől. most inkább afelé hajlok hogy megengedem a világnak hogy aminek jönnie kell jöjjön, aminek mennie kell had mennyen. A ragaszkodás/azonosulás minden esetben előbb-utóbb szenvedést hoz létre, szóval jobb egy megfelelő távolságban maradni.

Szóval ezért írtam hogy folytatni kell a gyakorlást, és lehetőleg minden helyzetben figyelni, elengedni az egészet. Amikor csak lehet! Szerintem ez a leggyorsabb út...

Érzelmeket nem lehet elengedni csak átélni vagy visszafojtani.

Ha valaki átéli és a mélyére megy az érzelmeinek rátalálhat azok igazi okára és a megoldásra.

A visszafojtás viszont karmakerülés -> bűnös élet

# 5

Korlátozott tudatom alapján én úgy gondolom általában egy gondolat megjelenésével kezdődik az egész. Jön a gondolat de (erre az emlékek alapján) a tudat hozzákapcsol érzéseket-érzelmeket. Itt már egyből esik is a tudat ugye a "jó" vagy "rossz" meghatározása alapján -> szóval azonosulás jön létre. Viszont ha eléggé "edzett" a tudat, akkor észre lehet venni a gondolat megjelenését, és azt el lehet engedi - mielőtt hozzákapcsolódnának érzelmek, és bármi emlék. Ezért kell a gyakorlás, és mindent elengedi amit csak lehet. Minél inkább csak a pillanat tapasztalása van, és csak a szügséges gondolatokat tartja fenn a tudat annál jobb.

Legalábbis szerintem.. Bár ki tudja? 😊

#7

Csak hogy a gondolat és a hozzákapcsolódó érzelmek általában zsinór egy problémához vagy megoldandó feladathoz.

Ha elvágod a zsinórt lehet hogy soha többé nem leled meg a megoldandó problémát és egész életedben traumaként fogja nyomorítani az életedet.

Ez a nagy különbség az én filozófiám és az agykontroll között. Az agykontroll csak a felszínről hajlandó tudomást venni és ha valamit eltüntetünk a felszínről akkor az szerinte nincs.

Márpedig nagyon is van! De még mennyire hogy....!!! És a mélyben még veszélyesebb mint a felszínen.

# 7

"És a mélyben még veszélyesebb mint a felszínen."

Majd ha újra elő jön valamilyen formában - megint elengedjük 😄

Előbb-utóbb úgyis eltűnik - mert nincs önálló léte...