Ti hisztek abban h ha valakinek együtt kell lennie az együtt is lesz?

Először egy laborlátogatáson találkoztunk a párommal.

Ott azonnal belém szeretett. Számomra ő csak egy random kedves srác volt, de különösebben nem érdekelt.

Szegény egy évig próbált beszélni velem. Nem kerültem, egyszerűen valahogy sose sikerült összefutnia velem a zsúfolt suli folyosón. (vagy ha sikerült volna, akkor épp dumáltam valakivel és nem hallottam, vagy siettem órára. Nem mentem ki szünetekben a folyosóra, csak ha dolgom volt)

Arcvak vagyok, szegényt el is felejtettem.

Ő ateista, de keresztény nevelést kapott. Végső elkeseredésében még imádkozott is értem.

Aztán egy nap előadásokat néztünk a díszteremben, ahová egy kicsit késve érkezett. Tippeljetek, ki mellett volt az utolsó üres hely...

Ott egész jól eldumálgattunk, utána pizzáztunk, ilyenek.

Két és fél évig voltunk csak barátok (demiszexuális vagyok, dióhéjban: át kell verekedni nálam a barát-zónán :D) aztán a barátság szerelemmé mélyült.

Nagyon passzolunk egymáshoz, kölcsönösen tudunk segíteni a problémáinkon (legyenek bármennyire nagyok vagy épp picik) azonos az érdeklődési körünk...

Fura módon megtestesítjük egymás fura, titkos vágyait.

Nem tudom, hogy mi történt. Vakszerencse, vagy valaki-valami beleavatkozott-e. El volt-e rendelve, vagy sem.

Bár elfogadom, hogy csak piszok mázlista vagyok, de szerintem nem csak a véletlenen múlt, hogy összejöttük.

Mindenesetre érdekes.

Én nagyon szeretnék hinni ebben és hiszek is. :)

Általános iskolabeli kiszemeltem máig tetszik és reménykedem benne, hogy az élet 1x jó helyen jó időben újra összehoz bennünket és összejövünk. :D