Kinek az érdeke ennyire lejáratni az asztrológiát (horoszkópot)?

Oh barátom te nem tudsz rám cáfolni, mert én már megbizonyosodtam az igazamról.

De jobb ha mindenki folytatja a tetszhalottságát a maga kis világában.

A végén úgyis kiderül minden. 😉

#Mael

Nem tudok rádcáfolni? Mégis megtettem 😉

Akik szerint az asztrológia humbuk, írják már le nekem egy horoszkópábra elemeit és azok szerepét a születési képletekben. Ezzel nem bizonyítom, hogy az működik, de azért légyszi...

_________

Mi a céljuk azoknak, akik le akarják járatni az asztrológiát (meg az ezotériát általában)??

Gondolom, te elég nyitott vagy az igazságra. Ide linkelem azokat a forrásokat, amikből ezt megtudhatod.

1) Ennek a blognak a bejegyzéseivel időrendi sorrendben haladj a legrégebbi poszttól haladva a legújabb felé, mert azok egymásra épülnek (1-2 kitérő posztot leszámítva)

[link]

2) Ezt a blogot is érdemes időrendi sorrendben olvasni, és azt ajánlom, csak azután kezdd el, hogy az előző blogot végigolvastad.

[link]

__________

Egy kis témábavágó ízelítő az első blog egyik bejegyzéséből:

" A tudás elrejtésének talán egyik legjobb példája a mérhetetlen mennyiségű úgynevezett „ezoterikus" irodalom. Az okkult tudás tipikusan olyasmi, amelyet az Irányítók saját céljaikra szeretnének megtartani, és igyekeznek megakadályozni, hogy rajtuk kívül más is hozzájusson. Mivel pont ők voltak azok, akik az Egyháztól a hatalmat és a kényszerítő erőt elvették, már nincs inkvizíció, ami féken tarthatná azokat az embereket, akik az általános vallásos ismereteken túli tudáshoz szeretnének hozzájutni, és mivel az Irányítók által felépített világrend a „szabadság" illúziójára épül, ők maguk jogot kell hogy biztosítsanak a tudás megszerzéséhez.

Jogot igen, lehetőséget nem.

A lehetőséget azzal vették el, hogy bizonyos szabadkőműves beavatottak a „szabadon hozzáférhető tudás" jegyében elkezdtek könyveket megjelentetni a XIX. században az „ezoterikus" (vagyis titkos) tudás témakörében. Ezek a könyvek egytől egyig igazságokra épültek, azonban azokat eltorzítva, félrereprezentálva, összekavarva, kesze-kuszán és főleg popularizálva tálalták, kihagyva a nehezen érthető részeket, túlhangsúlyozva a könnyen félreérthetőeket. (A keresztény vallást is valahogy így zsinatolták össze valamikor 16-18 évszázaddal ezelőtt, de erről majd máskor.) A dolognak óriási divatja lett, hatalmas „okkult" érdeklődési hullám indult meg a kis- és középpolgári körökben (elsősorban az otthon unatkozó városi polgárfeleségek révén), százával jelentek meg a „mágusok", azok a szemfényvesztők, akiknek tevékenységére később a bűvészet, mint szórakoztatóipari forma ráépült - a különbség csak annyi, hogy ezek a bűvészek nem jelentették be, „vigyázat, csalok", hanem azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy valódi „természetfeletti" képességekkel rendelkeznek.

Onnantól, hogy a haszonlesők hada rácuppant a témára, az ezomizéria önjáró jelenséggé változott: már nem kellett a szabadkőműveseknek okosan megszerkesztett, manipulatív könyveket írniuk, az „egy bolond százat csinál" elv alapján egymást kezdték kábítani a téma szerelmesei, a 100. könyv elolvasása után már mindenki annyira képben érezte magát, hogy írt egy 101-ediket, és így az ostobaságok tengerébe veszett az a gyűszűnyi tudás, melyet az Irányítók emberei a kezdetekkor belecsepegtettek a dologba. Az a néhány hiteles szerző, valódi beavatott, akik valódi tudást próbáltak közvetíteni, pl. Eliphas Lévi vagy akár a magyar Victor Charon, elvesztek a hülyeségek tengerében. A mai ezoterikus irodalom szinte bármely kötetét fellapozva 5-10% tudást és 90-95% hülyeséget találunk, tökéletes emulzióban feloldva, hogy legtöbb embernek a tudás kiszűrésére esélye sem legyen. Saját környezetemben tapasztalom rendszeresen, hogy valódi misztikus tudással is rendelkező személyek néha milyen képtelen elméletekben hisznek."