Hivatalos papírt adó asztrológiai képzések, iskolák vannak M. o. -on? Melyek ezek és hol vannak?

Ott kezdődik a probléma, hogy a tudományban pontosan megtudjuk állapítani ki ért a szakterülethez, mert a tudomány ismételhető. De az asztrológia nem. Vagy bejön vagy pedig nem. Hogyan döntöd el ki az az asztrulógus, aki ért hozzá valóban és ki nem.

És aki nem ért hozzá ő adja a papírt azt az állam miért ismerje el? Aki ért hozzá az bizonyítsa be. Ez nem történt meg. Talán mert egy humbug az egész ?

"Gondoljunk csak bele, vajon szeretnénk egy olyan doki keze közé kerülni, mint beteg, aki épphogy 2 -el végezte el az egyetemet"

Az is klasszisokkal többet tud, mint egy asztromókus.

Kedves Hozzászólók!

A jelek szerint úgy néz ki, hogy valójában nem tudjátok, mi az asztrológia.

Az igazi asztrológus nem "jövendölésre" használja ismereteit.

"Az igazi asztrológus nem "jövendölésre" használja ismereteit."

Hát akkor mire?

Az asztrológia vagy csillagjóslás (görögül αστρολογία) kifejezés a görög asztron, 'csillag' és logosz, 'szó, tudomány' szavakból ered. Az úgynevezett ezoterikus tanok egyike, és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása.

Vagyis, (más szavakkal) megjóslása, jövendölése.

Három példa arra, miért áltudomány az asztrológia:

Első példa:

Nem létező dolgok hatásai

Vegyük először az állatövi jegyek kérdését! Mintegy 2000 éve, amikor az asztrológia alapelveit rögzítették, a jegyek és az állatövi csillagképek közt nem tettek különbséget. A csillagászok - mivel az ókorról beszélünk, most még az asztrológusokat is ide érthetjük - több ezer éve ismerték ugyan a precessziót (amelynek csillagászati értelmét Hipparkhosz tárta föl az i. e. 2. században, fizikai okát pedig Newton gravitációs törvénye adta meg), de az asztrológiai alapelvek kitalálói azt vagy nem ismerték, vagy nem vették figyelembe. Amikor aztán a tavaszpont észrevehetően eltolódott, el kellett dönteni: elfogadják az eltolódás tényét, vagy különbséget tesznek jegyek és csillagképek között. Az utóbbi mellett döntöttek, pedig a csillagképek - bár csak látszólag, de - léteznek, míg a jegyek teljesen fiktív, kitalált, még látszólag sem létező dolgok. (A mai asztrológus állítólag nem tulajdonít jelentőséget a csillagképeknek, ám a "világkorszakok" tana mégis azok hatására hivatkozik. De tán ez a legkisebb következetlenség az asztrológia rendszerében.)

A horoszkópban szereplő jegyek tehát a valóságban nem léteznek. A bolygók helyzetei teljesen eltérnek az égen elfoglalt valódi helyzetektől, így a "fényszögek" is mások, mint az égi szögtávolságok; a szintén nem létező "házak" csúcsainak helyét különböző asztrológiai iskolák más- és másképp határozzák meg. Ha a horoszkóp "az égbolt ábrázolása egy adott pillanatban", akkor ennek a definíciónak a mai horoszkópok semmiben sem felelnek meg: amit ábrázolnak, annak nagy része nem is létezik, ami viszont létezik, az máshol van az égen, mint a horoszkópban. Vagyis az asztrológus nem létező dolgok hatásairól beszél, ami valójában értelmetlen. (Arról most nem is szólva, hogy ha az égitesteknek lenne olyanféle hatása, mint amit az asztrológus feltételez - csak feltételez, de nem bizonyít! -, az mért épp a látszólagos helyzetektől, szögektől függne, nem pedig a valóságos helyzetektől, távolságoktól, sem az égitestek fizikai tulajdonságaitól.)

Második példa:

Miért nem fedezhették fel az asztrológusok a Neptunuszt?

Másik - közismert - példám a Neptunusz felfedezése. Az asztrológusok évezredek óta állítják, hogy horoszkópjaik beválnak. Ám a Naprendszer bolygói közül 1781-ig csak a szabad szemmel láthatókat ismerték, csak ezek szerepeltek a horoszkópokban is. Mivel - ha az asztrológiának van valóságtartalma - a még ismeretlen bolygóknak is kellett hogy legyen hatása, s ezt nem vehették figyelembe - horoszkópjaik rosszak voltak, következtetéseik sem lehettek helyesek.

Az Uránusz megfigyelése során a csillagászok úgy találták, hogy pályája nem egyezik pontosan a Newton-törvények alapján előre számított pályával. Többen is arra következtettek: lennie kell egy még ismeretlen bolygónak, amelynek gravitációja zavarja az Uránusz mozgását. Ha így van, akkor az eltérésekből ki lehet számolni az ismeretlen bolygó helyzetét. Ki is számolták; s amikor Galle német csillagász a megadott helyre irányította távcsövét, néhány perc alatt megtalálta a keresett bolygót (Neptunusz, 1846). Ez a tudomány módszere: az elmélettől tapasztalt eltéréseket elemzi, új tényekre következtet belőlük, következtetését ellenőrzi, és így újabb felfedezésekhez jut. Ha az asztrológusok is tudományos módszert használnának, a régi horoszkópok szisztematikus hibái alapján rég fel kellett volna fedezniük a Naprendszer összes bolygóit.

Harmadik példa:

Mi van a törpebolygókkal?

Harmadik problémaként a Plútó kérdését említeném. Miután Tombaugh 1930-ban fölfedezte, a Plútót is besorolták a nagybolygók közé, bár pályaadatai alapján ez a besorolás gyanús volt egy kissé. Az asztrológusok - nem kis nehézségek árán, hisz az összes elképzelhető tulajdonság már ki volt osztva a bolygók közt - kiagyalták a Plútó "jelentéstartalmát". Ma e bolygót nem tekintjük nagybolygónak, és már sok hozzá hasonló ún. törpebolygót ismerünk. Az asztrológusoknak ismét dönteniük kellett volna: ezután a horoszkópokban nem számolnak a Plútóval (de akkor el kell ismerniük, hogy minden, amit eddig mondtak róla, hamis), vagy az összes törpebolygóval, sőt a sok tízezer kisbolygóval is számolniuk kell. Ők azonban megint nem vesznek tudomást a valóságról, és továbbra is a Plútó kitalált hatásaival számolnak.

Aki tehát azt állítja, hogy minden horoszkóp rossz, annak a természettudomány álláspontja szerint igaza van.

És ahogy már Seneca is megmondta: "Errare humanum est, in errore perseverare dementis"; vagyis: "Tévedni emberi, a tévedéshez ragaszkodni viszont esztelen dolog".