Miért nem tudom, mi az amit szeretnék dolgozni spirituális beállítottsággal? Érzékeny vagyok az energiákra, érzem az emberek érzéseit, dühüket, fájdalmukat, nagyobb közösségben szorongok,Bármit próbáltam nem az én utam volt, volt már igy más is?

A szorongás nem a spirituális beállítottságtól van. Nem azért, mert túl sok ember érzéseit érzed, vagy energiáját érzékeled. Nagyjából ugyanebben a helyzetben vagyok én is, de nekem nincs ilyen erős érzékem az emberi kisugárzásokra. A szorongásod szociális nyomásból, elvárásokból, és a nagyobb csoportba tömörült emberek viselkedésétől van, valamint attól, hogy aggódsz amiatt, hogy mit gondolnak rólad. A szorongást, és az érzékeidet mindenképpen érdemes lenne különválasztani, mert befolyásolni fogják egymást. Az észlelésed torzulni fog, ha hagyod egybemosódni a szorongással, frusztrációval, amit az emberek okoznak. A munkaügyben nem tudok sokat mondani, az végzettség, és tehetség kérdése. Viszont a szellemi életedet mindenképpen el kell választani a hétköznapi életből fakadó negatív hatásoktól.

Ha van végzettséged, vagy találsz olyan helyet, ahol nem kérik, egy könyvtár, vagy hasonló nem lehet rossz. Kell dolgozni, viszont kevés emberrel kell foglalkozni, és azok is többnyire egy bizonyos rétegből származnak.

Miben vagy szorgalmas, ha nem dolgozol? A munka pedig a mókuskerékről szól. Kivéve, ha akkora tehetség vagy valamiben, ami kiemel a többiek közül és meg tudsz élni belőle. De azt már általános iskola elején tudni lehet, és nem itt kérdezed.

A spiritualitás nem része az európai kultúrának. Semmit munkahelyen nem fogod hasznát venni. Sőt, inkább hátrány, hogy túl érzékeny vagy és nem tudsz emberek között dolgozni.

Engem érdekelne, hogy eddig mivel próbálkoztál.

Írj, linkelj születési képletet, ha már az asztrológia rovatban vagyunk!

Talán az nyomra vezet.

Ha introvertált vagy, leszív a nyüzsgés, akkor olyan munkát keress, ahol egyszerre nem sok ember vesz körül. A többinél kérdés, hogy mi érdekel, mihez van tehetséged, mit tanultál. A szorongással mindenképp érdemes lenne foglalkoznod, mert valami oka van és az bizony nem a spirituális beállítottság, attól nyugodtan lehetnél társaságkedvelő, hanem általában valami gyerekkori tapasztalat vezet a hiábavaló megfelelési kényszer érzéséhez. Ezt lehet oldani, tudatosítani pszichológussal, meditációval, ami tetszik.

És tanulni kell, mert persze akkor tudsz válogatni a lehetőségekből, ha értékes a piacon, amit kínálsz, különben kényszerpályaként el kell fogadnod, ami jön, hogy ne halj éhen (ha már nem tartanak el). Amihez tudnod kellene, mit akarsz, mihez lenne kedved. Erdőt járni vagy egyedül alkotni home office-ban vagy egy-egy emberre koncentrálni? Felfedezni vagy beszélgetni vagy termelni vagy előadni? Ha annyira jók az intuícióid, képzeld el magad, hogy mi lenne az a szituáció, amikor a helyeden és hasznosnak, megbecsültnek éreznéd magadat. Hol vagy? Kikkel? Kicsit vizualizáld. És akkor arra kell viszont kitartóan és hittel lépéseket tenni a sodródás helyett. Mert jó, ha érzed az univerzumot és marha rugalmas vagy és úszol az árral, de sodródni csak a döglött halak szoktak. Kell bele energiát is rakni, ha el akarsz érni valami tapasztalást, amit ezúttal te választasz. Az élet folyamatos fejlődés.

Önismerethez meg, ha már ide írtál, ahogy Bálvány is javasolta, tényleg nagyszerű eszköz az asztrológia :)