Aki elfogadja, hogy a születési képlet valóban elmond valamit egy adott emberről: hogyan fogadtátok el azt a világképet, ami ennek a vonzata?

Komoly a kérdés, magam is foglalkozom asztrológiával, de egy ponton túl tartózkodó vagyok.

(Éppen ugyanúgy, ahogyan a tudományos, ok-okozati gondolkodással is: mert tekinthetünk ugyan a tudományra istenként, de végső soron a valóságot sok esetben nem tudjuk meg, csak modelljeink vannak, illetőleg statisztikai valószínűségeink - az éppen aktuális statisztikai trendek szerint, amelyeket a tudományos közösség preferál. Sok esetben tök jók ezek a modellek, megközelítik a valóságot, új eszközöket adnak a kezünkbe, de a végső realitásig sohasem jutnak el. Mert csak ítéletek, konstruktumok, reprezentációk - még ha rendkívül szofisztikáltak is.)

Véleményem szerint akkor lehetne elmondani, hogy egy adott ember személyiségdiszpozícióit, sorsát, karmáját valóban leírja a képlet, ha elfogadunk valami olyasmi világképet, hogy:

- van egy teremtő, amelyben ott van minden idea, de még teremtés előtti "potenciál-állapotban"

- van teremtés, amelynek van egyetlenegy gyökérelve: a teremtés elve (ennek a hogyanja az misztérium persze)

- ez az elv, a "legyen" ige a teremtés során szétesik megtapasztalható darabokra

- a megtapasztalható darabokból összeálló kép a teremtésnek egy "aktuális állása", de benne van a mindenség (eleve az "állás" szó csak a tapasztalás időbelisége miatt használandó)

Tehát az adott pillanatban megszületett ember diszpozícióit, sorsát, karmáját éppen ugyanúgy a teremtés elve rendezi, mint minden más létezőt is (az égitestekét, a Földön levő természeti erőket, a létezők tudatállapotait, az ezekből kialakuló kapcsolatrendszereket, stb.). Ezeknek a sajátos tulajdonságai abból fakadnak, hogy a teremtés aktuális állása rajta hagyja a maga nyomát. Annak az állapotnak, állásnak a nyomát, ahol "éppen tart" a teremtés. (És a tapasztalás is persze, de azt most direkt nem szeretném bekeverni ide, hogy ez az egész csak egy tudaton belül zajlik, mert szerintem azt nem szükségszerű idekeverni. Csak annyit írok le, ami mindenképpen szükséges a kérdésben leírt állítás elfogadásához.)

Szóval: nem túl masszív dolog mindezt elfogadni, hogy így is van? Valaki, akinek szilárd a világképe, és hisz az asztrológiában, az leírná légyszi, hogy mit gondol mindezekről? Vagy csak leírná, milyen világképpel rendelkezik?

Én jelenleg ott tartok, hogy szemlélem a jelenségeket, és sok minden mögött valóban úgy tűnik, hogy ott van ez a rendező elv. De félek, hogy igazából csak valamiféle csapdába estem, és belemagyarázok dolgokat a jelenségekbe, mert mindenképpen leírhatóvá, megérthetővé akarom tenni a világot. Ezzel persze csak annyit érek el, hogy leegyszerűsítem azt.