Miért álmodom ezt sokszor?

Apával megyünk a dunaparton, dél körül és nézzük hogy milyen szép és beszélgetünk. Aztán a másik pillanatban már nem apám áll ott hanem egy vékony, magas, rövid fekete hajú kopaszodó, rövid fekete szakállú kreol bőrű barnaszemű férfi. Ugyanott folytatjuk a beszélgetést és én ugyanúgy apának szólítom. De már akkor mikor megjelenik, tudom hogy megfog ölni. Mindig megöl. Mégis nyugodtan megyek mellette tovább. Bemegyünk egy épületbe, egy raktár szerű szobába.Aztán elővesz egy kést és ordibál. Már megszoktam. Mindig megkérem hogy ne, ezt inkább beszéljük meg, van pénzem elviheti az összeset. Ő hercegnőnek szólít és azt mondja hogy meg kell tennem. Muszáj. Megszúr, többször is, a fájdalom mellett szétáradó melegséget és euforikus érzést érzek. Tudom hogy megfogok halni. Mert megöl. Fekete homályosan látok, felfektet a mögöttem lévő asztalra és továbbszúrkál. Olyanokat motyog hogy' úristen mit tettem! Rákényszerítettél hercegnőm' mintha egy kis bűntudata lenne. A kezem a combomon van és úgy akarja levágni az ujjaimat. Mozgolódok de nincs erőm tenni ellene. Rám néz és gonoszan mosolyog és erősen lenyomja a kést

És itt felébredek. Sokszor álmodom ezt, ugyanaz a séma. Gyűlölöm. Nem értem.

Az álom eleje mindig boldog, de már mikor apával sétálunk akkor tudom hogy mi lesz. A férfi megjelenése után pedig nagyon feszült, már tudom mi lesz és egyre közelebb vagyok hozzá.

Apukámmal mindig is nagyon jó kapcsolatom volt, imádtam, nagyon apás voltam. Aztán 4 hónapja válnak anyával és vállalhatatlanul viselkedik és eltávolodtunk egymástól. Lehet ennek a kivetülése? Ha igen ki az a férfi? Miért nem menekülök el tőle? Mintha szeretném... Miért öl meg mindig? Hiába könyörgök.

Előre is köszi 16l