Fordult már elő valakivel, hogy olyan rokonjával álmodott, akit nem ismert/már meghalt?

Az álom egy sajátságos tudatállapot. Ilyenkor a saját kis asztrál világunkban tartózkodunk, ahol a gondolatainkkal teremtünk magunknak valóságokat. Ugyanolyan valóság akkor az számunkra, mint most itt ez a fizikai világ. (A fizikai világot is egy nálunk jóval magasabb szintű lélek hozott létre és tart fent a gondolataival.) A mi álombeli valóságunk addig tart, amíg a gondolatainkkal fenntartjuk azt. Az álmok többsége a mindenkori lelkiállapotunk pillanatképei. A mindenkori vágyaink, félelemeink, érzelmeink kerülnek ilyenkor a felszínre, akár szimbolikus formában megjelenítve, hogy azok így feloldódjanak és a lelkünk megnyugodjon. Azonban az álmok egy kisebb részében kiléphetünk a kis asztrális világunkból magasabb szintű "helyekre" is, illetve más is beléphet a mi világunkba.

Így természetesen előfordulhat, hogy valaki álom alatt találkozzon például olyan meghalt ikertestvérével, akit az életében nem is ismert és nem is tudott róla.

Ilyen esetben a meghalt ikertestvérének a lelke látogat el hozzá, valószínűleg azért, hogy találkozzon vele, hogy ilyen értelemben és minőségben tudjanak némi időt együtt tölteni.

Hihetetlen dolognak tűnhet, valójában nem az. S nem azt állítom, hogy minden ember, aki ilyet állít, az igazat állítja, de az tény, hogy ilyen esetek előfordulnak.

Nekem a legérdekesebb ilyen jellegű álmom a régen meghalt nagyapámmal volt, akivel hosszan beszélgettem álmomban. Még azt is bizonygatnom kellett neki, hogy ő már meghalt.

Az volt a furcsa, hogy másképp nézett ki, mint amilyen képeket láttam róla, vagy ahogyan annak idején élőben ismertem: csak hajlott korú, ősz hajú külsejét láttam akkoriban, illetve egy fiatalkori (katonaságnál készült) arcképét.

Az álmomban olyan 40-50 közötti lehetett, sűrű, fekete hajjal. Sikerült előtúrni róla egy régi fényképet egy családi gyűjteményből, és megdöbbentő volt a hasonlóság - pedig ébredés után folyamatosan azon értetlenkedtem, hogyan gondolhattam erről az emberről, hogy a nagyapám, mikor nem is úgy nézett ki.

Nagyon sokat álmodtam a dédmamámról aki 10 éve halt meg.Mindig hosszú fehér ruhában jelent meg,akár egy angyal,sugárzott az egész nő,aztán átváltozott rohadó hullává,sírt,üvöltött velem,hogy menjünk ki hozzá a temetőbe,mert magányos,Kiderült,hogy keresztanyámék már tényleg jó ideje nem mentek ki hozzá,elég érdekes :D

Meg van néha,hogy "elveszett lelkekkel" álmodok,akik jönnek hozzám,hogy segítsek nekik,mindig megölelem és nyugtatom őket,akkor eltűnnek és sosem álmodom róluk többet.

Álmodok néha egy sötét hajú férfival,nem tudom ki ő,nem emlékszem az arcára,de mindig jól elvagyunk,mikor vége lenne az álmomnak,mindig úgy köszönünk el egymástól,hogy majd találkozunk néhány óra múlva