Ti hogyan reagáltok az alvásparalízis közben megjelenő lényekre? Sikerül leküzdeni a félelmet?

Úgy érzem ma reggel nekem sikerült. Úgy kezdődött az egész hogy azt hittem ébren vagyok, átmentem a másik szobába és a testvérem csak ült a fotelba, majd rám nézet furcsán, és eléggé ijesztően. Valahogy átkerültem az ágyamba, ugyan az a látószögem volt mint a valóságban is lett volna, és megjelent egy lény előttem. Lefagytam, és a kép kezdett elcsúszni, lassan fordulni és külvilág egy része elsötétült, csak ez a lény volt a középpontban. Na mondom oké nem félek, nem fogok félni...csak meddig fog ez már tartani... Csak néztem mert más nem tudtam, de nem mertem jól megvizsgálni. Aztán valami hang megszólalt, hogy ő nem tud engem bántani csak ne féljek, küzdjem le a félelmet, maradjak nyugodt. Nyugodt voltam, csak türelmetlen. Inkább ez a "lefagyott" állapot volt kellemetlen mintsem a jelenléte, minden erőmmel azon voltam hogy ne kezdjek el rettegni. Majd vettem a bátorságot és ránéztem a sötét arcára, próbáltam minél jobban megvizsgálni, nem látszódott az arcán a szeme az orra a szája, vagy alig volt kivehető, mintha egy háló takarta volna. De ebben a pillanatban vége is szakadt az egésznek. Felébredtem és csipkedi kezdtem magamat hogy tényleg vége van-e már... :D

Érdekelne, hogy kinek volt még valamiféle találkozása ilyen lényekkel és hogy mi történt?

20l