Keverem a valóságot egy kitalált (Anime) világgal, mit kéne tennem?

*ne csinálja meg

*verzióban

Évek óta nem láttam a Bleach-et, de most kedvet kaptam rá.XD

Sztem tuti h képzelődtél, mert nem láthattál élőben egy anime karaktert. Nézd inkább a Kaleido star-t . Abban nincsenek lidércek, sem halálistenek.Csak egy phantom , de semmi több.

létezik olyan, hogy alvásparalízis. keress rá a neten. mikor felébredtél és láttad azt a karaktert, semmi köze az őrülethez. Nekem is volt már ilyesmi, és még sokaknak. Tök rémisztő tényleg. mikor én valamit láttam, annyira megijedtem, hogy kivetettem magamat az ágyból. Nagyon fájt :P még szerencse, hogy nem emeletes ágyban aludtam!!!

Na szóval az első örületed jele az semmi. A többit meg erre alapoztad.

Kösd le magad JÓ dolgokkal. Vedd körbe magad könnyed, vidám emberekkel, csinálj vidám dolgokat. Koncentrálj vidám, könnyed dolgokra. Az álmaid is meg fognak változni.

Egyetértek a szakemberekkel, nem vagy őrült. Sajnos, amire koncentrálsz, az fog körbevenni. Te ezekre a marhaságokra koncentrálsz. Szerintem próbáld élvezni az életet, szerezz barátokat. Nagyon magányosnak tűnsz a leírásod alapján. Járj el máshova is, ne csak dolgozni. Nem éjszakai bulizásokra gondolok, szerintem az alkoholt, drogokat mindenképpen kerüld, és kerüld a fantáziavilágokat is. Azt mondanám, a vallással se foglalkozz egyelőre. Csak a valóságra koncentrálj, sportolj pl.

18F Nem tudom hogy ezt a választ látni fogod e, de ha igen akkor lehet a sors akarja úgy 🙂. Én is küzdöttem hasonló bajokkal és tényleg nem könnyű. En 17 (majd nem 18) évesen kerültem be a gyermekothon/lakasothonba. De inkább az elejéről kezdem.

15 és fél éves koromban elkezdtem elég rendesen depressziós lenni egy adott probléma miatt amit nem tudtam sehogy sem megoldani, és más sem. teljesen magamba fordultam és bezárkóztam 2 évre a szobámba. Iskolát othagytam a tanév vége előtt 2-3 héttel és mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Jöttek persze haverok barátok , majd egy évig hogy kicsaljanak, de még a házba sem engettem be őket. A senkivel nem beszéltem alatt azt értem hogy senkivel... de tényleg; szüleimmel és a tesóimmal sem. Enni és fürödni mentem ki csak amikor nem voltak otthon, vagy pedig este. ( általában este voltam fent és nappal aludtam)

Ez a 2 év alatt mint lelkileg és fizikailag is leépültem.

De ugye majdnem 18 éves koromban gyermekothonba kerültem, egyépként hála égnek,mert már nagyo közel álltam az öngyílkossághoz és szerintem akkor fel sem fogtam volna hogy mit teszek.

Itt köteleztek arra hogy iskolába járjak annak ellenére is hogy tudták hogy milyen gondokkla küzködök. az első év az iskolában hihetetlenül rossz volt..... még megfogalmazni sem tudom. Ezen év alatt és még nyáron is gyötőrtek kissebb halucinációk és az álmaimban azok a dolgok amik elől folyamatosan menekültem és nem hagytak békén, és ez minden este. Elkezdtem foglalkozni a tudatos álommal és ennek sok mellékágával és megpróbáltam megfejteni hogy miért is van mind ez. Az a helyzet hogy ilyen bonyolúltabbakat nem tud más megfejteni helyetted, mert csak te tudod hogy míly féle érzések és emlékképek tartoznak hozzá így hát neked kell erre valamilyen csürt csavart módon rájönni. Nekem naem nagyon sikerült ezért kitaláltam hogy használok egy technikát amit valahol olvastam. A amikor úgy érzem hogy üldöznke , vagy ténylegesen üldöznek akkor felteszem magamnak hogy ,,ez most álom?" és ha megbizonyosodok rolla (ha üldöztek álmomba egyből tudtam hogy álmodok és ez nem a valóság) hogy álmodok akkor megfordultam és megkérdeztem az épp engem üldözőtöl hogy miért üldöz?! Nem jött persze össze elsőre, mert nem válaszolt, de páradik alkalomra már igen és ugyan ezt sem mindig olyan könnyű értelmezni, pláne ha (mint nekem) konkrétan egy újj álomba csöppentem, de itt már nem tudtam hogy álmodok és zajlottak az események. Mikor reggel felkeltem már nagyon sok minden kitisztult és ennek az álomnak éreztem hogy hatalmas ereje van és hihetetlen sokféle és mennyiségű érzelem volt benne.

Ez után sokkla de sokkla nyugodtabbak voltak a napjaim és az éjszakáim, de néha néha még elő elő jött és mégtöbb mindenre rájöttem. Talán az utolsó álmomban mikor találkoztam az üldözőmmel, akkor nem kérdeztem csak megáltam lassan hátrafordultam és ránéztem egy elég mindent elmondó nézéssel hogy tudassam vele hogy nem harakszok rá és tudom miért üldöz. Ez után elkezdetm lassan sétálni felé, egyre gyorsabban, a végén már futva. Odaértem, megálltam előtte és értetlenül nézett és elkezdtem sírni majd átöleltem és éreztem hogy hatalmas energiát és érzelmet sugárzok felé. Itt hatalmas megkönyebülés fogott el, éreztem hogy vége van. Elkezdett minden kivilágosodni, de anyira hogy alig láttam már valami a fénytől. Ahogy felébredtem egyből elkezdtem sírni, de ezek öröm könnyek voltak. Innentől kezdve nem voltak rémálmaim és halucinációim.

A lényegre térve a tudatalattidból bármilyen információhoz hozzájuthatsz, még olyanhoz is aminek nem vagy tudatában.

A tudatalattid valamilyen formában segít ha segítséget kérsz tölle, még akkor is ha nem azonnal abban az álomban.

A lényeg hogy nagyon figyelni kell rá, mert nem feltétlen fogod észrevenni a tudatalattid üzenetét han em figyelsz rá! Ha belegondolsz az üldözéses téma is valamilyen formátuma a tudatalattid üzenetének.

Jelenleg én még utógondozott vagyok és még az ismerkedés- emberi kapcsolatok létrehozására nem nagyon megy, de már nagyon jó úton haladok :)

NE ADD FEL!!!

Ha véletlen módján látod és kedved támad írni akkor csak nyugodtan, figyelni fogom.

És ha már ezen probléma már nem áll fent akkor nagyon örülök neki :3