Mit jelenthet ha álmomban visszatérő szereplő életem első, gyermekkori szerelme? Havonta legalább egyszer szerepel az álmomban.

Nem kell ezt túlfetisizálni, szerintem biztos van Facebookja, keresd meg(vagy ha neki nincs, nézz körül az ominózus oldalon, biztos van közös ismerősötök) , keresd meg, beszéljetek, esetleg találkozzatok személyesen, ha ő is úgy érzi, van értelme.

Amúgy 15 év alatt rengeteg minden történt, ha az utolsó találkozásotok nem fájó élmény volt számára(nem veszekedtetek, stb.), akkor bizonyára örömmel fog veled találkozni. Hogy a szerelmedet viszonozná, azt viszont kétlem. Ez nem így megy. Egy normális ember(hacsak azóta nem vált el, de ez már más tészta lenne) nem égeti fel maga mögött a hidakat egy kis kalandért, ami vagy bejön, vagy nem(de mivel ezt senki nem adja írásba, hogy fellobban valami, inkább vagy nem - főleg, hogy ez kétemberes dolog.)

Szóval keresd meg, beszéljetek, aztán úgyis meglátod, de arra mindenképp jó lesz, hogy lehiggadj.

Utolsó mondatodban azt írod:"a valóságban boldog vagyok a férjemmel es a gyerekkel", ha ez így van, és nem gyullad fel a görögtűz, akkor találkoztok, beszélgettek, és kész. Lehiggadsz. Ő hazamegy, és te is hazamész. Minden marad úgy, ahogy volt.

Minden más esetben viszont, függetlenül attól, hogy ő összejön-e veled(össze akar-e, vagy sem), azt kell mondanom, hogy - mégegyszer mondom, tőle függetlenül - az a helyzet, hogy a jelenlegi kapcsolatod valamiért kevés neked(hogy ez a nemi élet miatt van, vagy érzelmi okokon (érzelmek hiányán) alapul-e a dolog rákfenéje, ezt meg neked kell kiagyalnod... De ne agyalj rajta túl sokat, ezt az ember úgyis belülről érzi. Ha nem érzel semmit, akkor nincs min sakkozni, agyalni, akkor meg lépj tovább!Élj egyedül (ha az jobb), vagy vesd bele magadat újra az ismerkedésbe. A gyereknek persze ezt fokozatosan kell beadagolni, nem egyik napról a másikra!(Persze ha a gyerek 20 éves, vagy felnőtt, akkor nem kell nagyon mit adagolni, normális körülmények között meg kell értse, hogy te ebben a szituációban, amiben vagy jelenleg, fuldokolsz, és így, vagy úgy, de ebből lépni akarsz.)

látom régi a poszt, de

Szerintem ez nem jelenti azt hogy te ne szeretnéd a férjed és a családod. :)

Az emberi agy nehéz téma, én nekem is volt egy első nagy gyerekkori szerelmem akivel óvodás koromtól álmodtam sokszor, azután is, hogy nem talákoztunk-akkor esélytelen volt mert tökmag voltam hozzá észre se vett volna (beteg is lett volna ha igen :D ) De aztán újra találkoztunk huszonévesen amikor már nem számított nagynak korkülönbség. Akkor meg én tetszettem neki és udvarolt XD. De én a mostani férjemet választottam akkor, belé lettem akkor szerelmes, és tudtam hogy vele nem működne hosszú távon a dolog. Aztán akkor ő is rögtön összejött mással, de mi barátok maradtunk sok évig, sajnos nem tudni miért vége lett. Talán pont azért mert sosem voltunk őszinték egymáshoz, sosem mondtam el hogy tetszett régesrég és hogy mit gondolok, ő sosem vallotta be, hogy tetszem neki ,csak egyértelmű volt, meg többször hívott randizni, én pedig mindig kibújtam alóla mert féltem, hogy ha elmondom mit gondolok nem leszünk barátok sem. Aztán örültem, hogy kapcsolataink mellett barátok maradtunk, de aztán ahogy telt az idő a sok kimondatlan meg nem beszélt érzés tönkretette a dolog. Erre persze csak utólag jöttem rá, legalábbis szerintem emiatt halt el a barátság. Én a mai napig álmodom vele évente 1-szer vagy 2-szer. Sokat agyaltam néha miért, és arra jutottam amit itt valaki írt, hogy pont azért mert sosem mondtuk el egymásnak ki mit érez. Ha egyszer véletlen újra találkozunk vagy beszélünk én el fogom neki mondani a dolgot és ezzel lezárom az egészet. :) Nálunk erre pici az esély de remélem egyszer te is megteszed ezt osztálytalin vagy talán már meg is tetted és akkor lezárod magadban. Azért ha még olvasod majd írd meg mi történt azóta.