Sajnos sokszor van alvásparalízisem, de rémálmokkal együtt ritkán és így sose volt, hogy egy este kétszer. Örülnék, ha valaki leírná a véleményét, hogy ez jelent e valamit, vagy normális e egyáltalán?

Előre is bocsi a regényért, így is próbáltam tömören.

Szóval az első álmomra nem emlékszem annyira, csak a végére, Egy furcsa helyen voltam. Képzeljen

el mindenki egy hatalmas mezőt, amin van egy rész ami a munkám, van egy rész ami a családom, van

egy rész ami az iskola. Az egyik liget volt, a másik uszoda, meg ilyenek.. nem emlékszem.

De tudtam, hogy itt kell végeznem a dolgaimat, ügyesen, egész nap és jó lesz minden. De egyszer csak

be kerültem egy sötét erdőbe, onnan szemléltem az egészet. Mégis mi értelme van ezeket csinálni?

Amikor nem veszem észre hogy minden közepén egy sötét erdő áll, és én itt ülök egyedül. Ez vagyok én, Az erdő. Amikor erre rájöttem, futni kezdtem, menekültem az erdőből, a medencés résznél lyukadtam ki és rázkódni kezdtem, nem úgy mintha valami "rohamom" lenne hanem, olyan volt mintha valaki bennem

rázkódna, mintha a nevetésétől rázkódnék, mintha örült volna a szenvedésemnek. Már úgy éreztem nem vagyok a testem ura, ekkor tudtam hogy álom és felébredtem. Felébredtem, de nem bírtam megmozdulni.

Alvásparalízishez hasonlított ez a része, de viszont nem láttam, és nem is hallucináltam, végül már igen és ledobtak az ágyról. Azután visszakerültem valahogy a testembe és felébredtem. Fent voltam 2-től fél 6-ig, azután ismét elaludtam.

Ahonnan emlékszem, hogy egy öltönyös ember magyarázott, hogy ő is mostanában annyira szerencsétlen

A szemem elé került egy bonyolult számokból és vonalakból álló hálózat, (melyek annyira átszőtték

egymást, hogy alig lehetett kinézni belőle valamit) egy téglalapban.

Azt mondta, 30szor kell megvizsgálniuk, csak 30szor futhatnak neki, de van hogy ő 30.

nézésre is csak pár dologra jön rá. Azt mondta, hónapok óta nem csinál semmit.

Átkerültem egy szobába "a szobámba" ami végül is pár dologban/tárgyban/hangulatában hasonlított a sajátomra.

Közben előtt vagy utána azt hiszem ugyanazon a helyen voltam, mint az előző álmomba, úszómedencék.

Úszhattam és úsztam is ott kedvemre, ugráltam a vízbe, úgy hogy egyáltalán nem lettem

vizes. A szobámba egy fiúval éltem, lefeküdtem mellé aludni, de amikor átölteltem, láttam, hogy van mellette egy másik lány és őt öleli, engem nem vesz észre. Le estem az ágyról. Azután kezdtek rosszra

fordulni a dolgok, nem tudom hol voltam, de az a tipikus, fenyegető "még nincs semmi baj, de lesz" érzés vett körül. Megjelent egy férfi, puskával. Nem tudom hogy ő mondta-e, vagy magamtól jöttem rá, vagy rákérdeztem, de tudtam hogy meg fogja ölni az egész családomat, kivéve engem, hogy elvihessen

magával. Ott rá jöttem, hogy csak álmodok, szóval innentől tudatos voltam. Futni kezdtem, nagyon gyorsan az utcákban, megint úgy éreztem mintha valami megszállt volna, erősen rázkódni kezdtem, mintha valaki rángatna, nagyon rossz volt. Végül elsötétült minden, és éreztem hogy az ágyamban fekszek de mozogni nem bírok, a tipikus bénultság, de most nem láttam, nem mozogtam, nem beszéltem, nem hallottam, semmire nem voltam képes. Csak egy bénult test voltam tudatossággal, érzékszervek nélkül. Szerencsére ez csak 10mp-ig tartok kb, azután felébredtem. 7kor.