Nektek mi erről a véleményetek, mi állhat egy ilyen dolog mögött?
Valamilyen szinten még barátainkat, családtagjainkat is irigyeljük, ha azokat összességében nálunk sikeresebbnek érezzük, de amikor éberen irányítani tudjuk eszünkkel cselekedeteinket, akkor ezt az érzést kontrolláltan kioltjuk, mondván hogy ez jellemes emberhez nem méltó.
Álmunkban meg ösztönösebb énünk előjön, ami kevésbé nemes jellem.
Egy volt szovjet hírszerző írta könyvében:
"Minden más szempontból egyformák vagyunk mindannyian: vadállatok a világ más-más pontján. Vannak köztünk gondolkodó, civilizált vadállatok, s vannak olyanok, akik nem gondolkodnak. De az első fajtát csak az különbözteti meg a másodiktól, hogy szereti elleplezni vadállati természetét. Ha van élelme, meleg otthona, női társasága - megengedheti magának, hogy kedves legyen és megértő. De abban a pillanatban, mikor a sors úgy hozza, hogy élet-halálról van szó, belemélyesztjük fogunkat a szomszédunk, a testvérünk, az anyánk torkába."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!