Miért álmodom állandóan ezt? Nagyon idegesítő és valósághű. (21/F)

Álmom úgy kezdődik, hogy nem vagyok ember, hanem tigris. Nagy, erős testem van, szép bundám, hegyes metszőfogaim és kezem helyett mancsom. Egy darabig nézem magam egy tükörben így, körülöttem nincs semmi, aztán a dzsungelben vagyok, mellettem van egy kisebb termetű nőstény tigris, az felkelt bennem valamiféle állati ösztönt vagy nem tudom mit, és rávetem magam...aztán egy darabig semmi, megint a dzsungelben vagyok, ott van megint a nőstény is közvetlenül mellettem, de most ott van velünk még két tigriskölyök is, biztosan a mieink. Hirtelen megjelenik egy hímtigris, én ösztönösen érzem, hogy meg kell védenem a nőstényt és a kölykeinket, ezért megtámadom, aztán megint semmi, sötétség, majd otthon vagyok a nappaliban, még mindig tigris vagyok, és ott vannak a kölykeim meg az anyjuk is, de megjelennek a szüleim, rokonaim, néhány barátom (ők emberek), a szüleimen szomorúságot és csalódottságot látok. Én megpróbálok beszélni, megmondani nekik, hogy nem akartam, és nem értem miért van ez, de csak morgás jön ki a torkomon, akár egy tigrisnek, és nagyon szégyellem magam, pedig nem tehetek az egészről. Anyám szomorúan átölel, de én félek, mert nem akarom így tigrisként bántani, mert eddig is csak valamiféle ismeretlen ösztönből cselekedtem az álmomban, apám meg azt mondja, hogy akkor lehetek újra ember, ha tényleg vissza akarok térni az emberek közé. Addig azt is akartam, de ott volt az új "családom" vagy nem is tudom hogy nevezzem azokat, de valami miatt ragaszkodni kezdtem hozzájuk, pedig azok tigrisek voltak, de jobban szerettem volna megint ember lenni, előre léptem az emberek felé, és hirtelen felébredtem. Először nagyon sokkoló volt ez az álom, mert nagyon valóságosnak éltem át, és nagyon rossz érzéseket váltott ki belőlem miután felébredtem. Ilyet én még nem tapasztaltam.