Mit jelentenek ezek az álmok?

Két rémálmomat fogom elmesélni nektek, kicsit hosszú lesz, de nagyon kérlek, hogy olvassátok el, és segítsetek megfejteni nekem! Előre is köszönöm!!!

Tegnap délután 5 körül kicsit ledőltem aludni. Azt álmodtam, hogy egy hosszú folyosón megyek végig, de minden olyan templomszerű. Minden szürke, poros, falak nedvesek, penészesek, a festmények és a keresztek félig elrothadva. A falakon a plafonig csövek vannak, szinte egy labirintust formálnak, és a csövekből itt-ott időnként fehér, hideg gáz lövell ki. Majd szemben találom magam egy férfival, aki szakadt, középkori ruhában van, de a szemei helyén két üres lyuk tátong, a bőre a szemgödrétől a szájáig egyenes vonalban felhasítva mindkét oldalon, és a sebeiből szivárog a vér. Elővett egy tőrt, a számba szúrta, és végighúzta a számon keresztül a torkomon. Éreztem a fájdalmat, és hogy a vérem minden szívdobbanásommal kiszökken a sebből. És arra ébredtem, hogy majdnem megfulladok, és belázasodtam.

Ma pedig azt álmodtam, hogy ülök a buszon, a hátsó, 5-ös ülésben. Mellettem ül az a fiú aki tetszik, ő mellette a barátja, aki zenét hallgat. A barátja átnyújtja nekem a fülhallgatója egyik felét, és ketten hallgatunk zenét. Valami metal zene szólt belőle. De nem beszéltünk, egyikünk sem szólt. Képszakadás. Ugyancsak a buszon találom magam. A két srác már nincs ott, a buszon egy négyes ülésben ülök, mellettem egy hosszú, fehér hajú, albínó férfi. Szintén zenét hallgattunk, de nem néztünk egymásra. Képszakadás. Megérkeztem az iskolába. Az osztály, szinte ugyan az volt, de az előttem ülő embereket, még az általános iskolában ismertem meg, eggyel alattam jártak. Az egyik előttem ülő lány, hozzám szólt, hogy valamivel dobál egy lány, bár én észre sem vettem, próbáltam megfordulni, és mondani neki, hogy ne csinálja, de nem bírtam tartani a fejemet. A szemeim leragadtak, csak ritkán tudtam kinyitni. A hallásom megszűnt, és próbálok szólni a mellettem ülő barátnőmnek, hogy segítsen, de mintha senki nem látott volna, vagy nem érdekelte őket. Kicsivel később magamhoz térek egy helyen, ami egy faház volt, mert az iskola tábort szervezett. Még mindig ugyanolyan állapotban voltam, csak tudtam menni, de nem tudtam irányítani magam. Levertem pár törölközőt, de nem úgy hajoltam le értük, hanem leültem a földre, és úgy akartam felvenni őket. Erre bejöttek a barátnőim. Mondta, hogy készülődjek, mert megyünk valahova. Azonnal megfogta a kezem, és húzott maga után, és én engedelmesen követtem. A következő kép, hogy a buszon ülök, abban a pizsamában, amiben a faházban voltam, egy bő fehér póló, és egy nagyon rövid pamutnadrág. Megérkeztünk a falumba, ahol lakom, felálltam, hogy majd leszállok, és férfiak mögöttem elkezdtek kiabálni, hogy "odanézz!". Tudtam, hogy engem bámulnak, éreztem a tekintetüket, a buszon ijesztő csend honolt, még a légzésemet sem hallottam. Aztán leszálltam. Megint képszakadás. Megyek fel a nővéremékhez, akikkel egy utcában lakunk, 3 házzal feljebb laknak. Nem tudom miért mentem, nem tudtam kontrollálni a testemet, csak mentem, mint egy zombi, és kétségbeesetten próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak, miért mentem fel. Bementem a házba, és arra gondoltam, hogy akkor kérek tőle pár teafiltert. De csak a férje volt otthon. Elém állt, kérdezte, hogy mit szeretnék, én próbáltam magamból hangot préselni, de nem tudtam, akárhogy nyitottam a szám, és ott a házban elájultam. Felébredtem (igazából). Arra ébredtem, hogy a hátamon fekszem, a szám annyira nyitva van, amennyire kitudom nyitni, és az állkapcsom annyira be van feszítve, hogy úgy éreztem, saját magam fogom összeroppantani. De nem igazán tudtam mozogni, gondolom csak a testem ébredt fel, az agyam még nem. Amikor kicsit magamhoz tértem, megpróbáltam becsukni a szám, de nem sikerült, rettenetesen fájt, végül azért ha teljesen nem is jött össze, de már csak résnyire volt nyitva a szám. Ez valóságos volt, még mindig fáj az állkapcsom...

Azt szeretném tudni, hogy mit jelentenek ezek az álmok, illetve a nyitott szájjal ébredés. Vajon ez betudható annak, hogy lázam van, vagy ennél többről van szó? Kérlek segítsetek! És köszönöm, aki elolvasta!!