Azt álmodtam, hogy leesett a jobb gyűrűs lábujjam, illetve a bal kezemen a gyűrűsujjam. Mit jelenthet ez?

Sziasztok!

Mostanában kicsit nyugtalan vagyok, mert az ELTE Fizika szakra járok, és aggódom, hogy nem tudok olyan jól teljesíteni, mint szeretném. Elsőéves vagyok, de már jártam 1,5 évig egy másik egyetemen villamosmérnökire, csak abbahagytam.

Bízom a képességeimben, csak még a kiegyensúlyozottságomban nem annyira, amitől viszont igencsak függ a teljesítőképességem.

Tegnap későn feküdtem le, mert sokáig zenét hallgattam a nagybátyámékkal. Dühös voltam magamra, amiért megszegtem az ígéretem: "Soha többé nem fekszem le olyan későn, hogy ne tudjam kipihenni magam, amikorra kell." Aztán kb. 2 órakor sikerült elaludnom. Bűntudatom volt. Elalvás előtt fél órát nyűglődtem az ágyban, mert a barátom sokáig szokott dolgozni, de még nem érkezett meg, és aggódtam. Amiatt is ideges voltam, hogy hogy fogom így kipihenni magam, amikor másnap 8:15-kor dolgozatot írunk vektorszámításból. Mostanában valahogy úgy jön össze, hogy eltervezem, hogy "na most végre jól megtanulok mindent", aztán valahogy teljesen haszontalanul, tanulásmentesen telik el a nap. És ismét én magam voltam a bántudatom gerjesztője.

Azt olvastam, hogy az ujjak figyelmeztető jelek, ha róluk álmodunk. Talán ha álmomban leestek, azt jelenti, hogy haragszom magamra, amiért nem hallgatok a bölcs énemre (hasznosan töltsd a napot, tanulj, feküdj le idejében).

Szóval úgy történt az álom, hogy 7-kor felkeltem az ébresztőmre, de visszaaludtam. Legközelebb 7:36-kor keltem fel, úgyhogy rohannom kellett a villamoshoz, hogy odaérjek vektorra. Mondanom sem kell, "csodás" lett a dolgozatom... Össze-vissza kapkodtam, minden összekeveredett a fejemben.

Tehát 35 perc alatt azt álmodtam, hogy ülök az ágyon a barátommal(29 éves), nézzük a lábujjaim, és láttuk, hogy a jobb gyűrűs és középső ujjaim végei össze vannak nőve. Ekkor szétszakítottam őket, mert zavart, hogy pont velem történik ilyen "kóros" dolog. Nem akartam kóros lenni.

Aztán ahogy széttéptem az összenőtt bőrt, lazán kijött a helyéből a gyűrűs lábujjam. Meglepődtem, hogy most mi történt...nem is vérzett, bőr fedte a helyét is. "Egyáltalán hogy jöhetett ki ilyen könnyen?" - gondoltam. Aztán a barátomnak mutattam a lábam. Néztük, de akkor már a kis lábujjam hiányzott, és szinte jobban is tetszett a lábam így keskenyebben, de aztán belegondoltam, hogy ez milyen abnormális, hogy 4 ujjam legyen csak, és újra felzaklatott a dolog, hogy pont velem történik. Kicsit mászkáltam a szobában, visszaültem az ágyra, akkor meg a bal kezemen a kisujjam és a gyűrűsujjam ragadt össze (a végük). Azt is széttéptem, erre leesett a bal gyűrűsujjam, de az már rendesen olyan volt, mintha a tövétől 1 centire levágták volna, csak nem ömlött a vér a sebből. Mutattam barátomnak, nyugodt maradt, és mondta, hogy hívjam az orvosom. De mondtam neki, hogy: De most vasárnap van, és úgyse fog jönni miattam (néha anti-segítőkésznek érzem a háziorvosom velem kapcsolatos hozzáállását...nem szívesen megyek oda, mert általában elküld, hogy semmi bajom, vagy elküld, hogy menjek szakorvoshoz, mert ő a tünetekből nem tudja kideríteni, mi bajom; és fájdalmas és zavaró tünetekre azt mondja, hogy nincs jelentősége). Izgultam, hogy nehogy elhaljon a levágott ujjrész, de csak fogdostam a jobb kezemben. Aztán megpróbáltam visszatenni a helyére, nyomtam és nyomtam, hátha visszakapcsolódnak a sejtjeim úgy, ahogy kell. Féltem, hogy mindjárt össze fogom varrni magamnak, de hogy az fájni fog, és egyébként sem biztos, hogy jó neki, ha nem steril varrótűvel és -cérnával csinálom, mert a cérna bele fog forrni, és hogy szedem ki? De közben azon gondolkodtam, hogy milyen kicsi a valószínűsége annak, hogy pont megfelelően épüljenek vissza az idegi kapcsolatok az ujjamban, úgyhogy elszomorodtam. Még nyomkodtam, aztán végül a helyén maradt, de nem tűnt valami életképesnek. Kezdett kékülni, megdagadt picit, és akkor beletörődtem, hogy ugyan megmaradt az ujjam helyileg. Látszólag nem vagyok nagyon kóros, de többé nem bírom majd használni. :S

Néztem-néztem, és valahogy gyanús kezdett lenni, hogy "Hogy a fenébe ragadt ez vissza a helyére? A valóságban nem történne ilyen." Erre mondtam a barátomnak megütközve, hogy: "Jaj, ez nem is a valóság, nem kell mentőt hívni." Mire ő megint csak tárgyilagosan: "akkor jó". Vártam, hogy történjen valami különös, de továbbra is ugyanott voltam, ugyanúgy az ujjam gyógyulását nézegetve. Talán fel is szálltam a villamosra, hogy orvoshoz menjek, és néhányan bámultak, de nem érdekelt. Aztán mondogattam magamban, hogy ez nem a valóság, és vártam, hogy ennek hatására történjen már valami, aztán végre felébredtem. Ránéztem az órára, és láttam, hogy mindjárt elkések a zh-ról.

Szóval ennyi. :/ Mostanában gyakran nyugtalannak érzem magam a magamhoz fűződő viszonyom miatt. Néha meg úgy érzem, mintha a szervezetem ellenem dolgozna. :S Mármint ezt ébren érzem... :) Talán azért álmodok mostanában rosszakat, mert nem vagyok kibékülve magammal? :S

Érdekelnek ezzel kapcsolatban másfajta nézőpontok is, hogy az ügy végére járjak. Köszi.

21/N