Világmentős, elég rémisztő, élethű álom! Valaki segítene megfejteni, hogy mit jelenthet?

Az egész álom monokróm volt, a fekete-fehéren kívül csak a vörös (vér) szín látszott élesen.

Néztem a híradót, mert élő közvetítés volt arról, hogy kisodródott egy sofőr nélküli busz az úton, oda indultam, de amikor kiértem a házból, kitört a pánik. Mindenhol zombikká változtak az emberek, üldözték az élőket, engem is, így gyorsan hazarohantam. Szobáról szobára menekültem a házban, a családtagjaimat kerestem, de már mindegyikőjüket megharapta egy zombi, a saját anyámat kellett megölnöm(?), hogy ne kaphasson el engem is. Bezárkóztam az utolsó szobába, ahol rajtam kívül volt még egy túlélő, egy ismeretlen, tőlem kb. tíz évvel idősebb férfi. Fekete haja volt, inasruhát viselt, az arcát sosem láttam teljesen. Azt mondta, hogy ki kell mennünk, megfékezni a zombikat, mert ez minden rossznak a kezdete és vége lesz a világnak, ha nem cselekszünk. Mivel már majdnem betörték az ajtót, kirontottunk köztük. Hirtelen minden elcsendesült, a zombik eltűntek és mi ott maradtunk a sötét folyosón, egy kétszárnyú, hatalmas ruhásszekrény előtt. A földön ültem, egy fekete macskát simogattam, míg a férfi a kezembe adott egy fekete selyemszalagot és egy nagy pengéjű kést. Volt egy kis vágás a mellkasán, amin átfűzte a szalagot, nekem is ugyan ezt kellett volna tennem, majd a szalag két végével összekötni a szekrényajtót. A kést először a mellkasom jobb oldalán vágtam magamba, nem éreztem fájdalmat, de a vértől és a sebtől rosszul lettem. Próbáltam átfűzni rajta a szalagot, de túl kicsi volt a vágás. Feladtam. A macskát az ölembe vettem és csak bámultam magam elé. A férfi csüggedt volt. Valami a szekrényajtót csapkodta odabentről, nyögéseket, hörgéseket hallottam, úgy éreztem, hogy egy démon, talán maga a Sátán van odabent és az egy kapu a gonosz világba. Újra megragadtam a kést, most a mellkasom bal oldalán vágtam meg magamat, átfűztem a seben a szalagot, átvettem a férfinél lévő végét is, majd próbáltam összekötni a szekrényajtót. Nagyon nehezen sikerült, úgy tűnt, hiába hoztunk meg az áldozatunkat, túl rövid lesz a szalag, nem éri át. Kiszaggattam a férfiből, majd masnit kötöttem rá a szekrényajtón. Bezárult. Kábán ültem a szekrény előtt, vér folyt végig rajtam, a férfi pedig mosolygott és azt mondta, már csak húsz órán keresztül kell egy helyben maradnom, hogy az átjáró végleg lezáruljon és akkor a szalag is eltűnik a testemből. Gondolkoztam. Fájni kezdett minden. Nagyon féltem. Egyszerre tört rám minden érzelem és el akartam rohanni, de nem bírtam megmozdulni sem. A férfire néztem, mosolygott és simogatta a macskát.

L