Nagyon felzaklatott. Ekkora marhaságot álmodni. Mit jelenthet?

Próbálkoztam álmoskönyvvel, de nem sok minden jött le belőle. Csak, hogy lezártam egy bizonyos életszakaszt, és a többi?

csörgött a telefonom(1), hogy valami baj van a gyerekekkel. rohantunk haza, de még a versenyen a férjem öccse elmondta, hogy elméletileg a gyerekek anyja még itt van, és meg akarja bosszulni, hogy a gyerekek hűtlenek voltak hozzá.

Na, a gyerekek kora kb így nézett ki:

volt egy fiú kb hét éves

a másik fiú kb egy éves

a lányok, négy

és három évesek voltak

mikor bementem a hátsó kertbe, a picin kívül mindenki ott volt a földön. Térdeltek, és meghajoltak. És egy szellemnő - gondolom az anyjuk - egy,egy páfrány levelet adott a kezükbe.

A kicsik nevettek, hogy anyu itt van. Megkérdeztem, hogy és miért adta nekik a virágokat.

Erre elkomorult arccal azt mondták büntetés. Mikor a fejüket a földhöz rakták, elkezdtek átváltozni porcelán babákká. Nagyon megijedtem, főleg, hogy én félek a babáktól.

Akkor már hiába vertem ki a kezükből a levelet, semmi nem volt.

A nő nem foglalkozott velem, egyenes háttal siklott a gyerekek között.

Berohantam a kicsihez - a férjem és az öccse nem tudom hova lettek - és próbáltam bekenni egy krémmel, amiről biztosan tudtam, hogy elijeszti a nőt. a kicsi tűrte, nem gagyogott. pedig tudtam, hogy nekem szokott.

akkor jött a nő, de nem a babára nézett, hanem rám.

Aztán a mostani kollégiumomban keltem fel, és az egyik lány hozzám beszélt - itt már a saját bőrömben voltam. Mindenáron azt akarta, hogy menjek el vele használtruha üzletbe. Nem hallotta mikor válaszoltam, hanem elkezdett sírni.

Nem értettem. Föl akartam hívni anyut, de nem találtam a telefonom(2)

Aztán elmentem a saját szobámba, és az egyik legjobb barátnőm vörös szemmel nézett előre a telefonjára(3) - ugyanolyan, mint az enyém - , és mondta, hogy mennyire hiányzok neki. Miért kellett meghalnom. Na ott kiakadtam. És onnantól kezdve zavaros, de azt tudom, hogy ő egyszer csak meghallott, és segíteni próbált, de mondta, hogy a szüleim nem hívhatja fel, mert nem tudja, hol a telefonom(4). Mondtam neki, hogy tudom fejből a számukat. Lediktáltam neki, erre mondta, hogy ez a tíz évvel ezelőtti számuk nem?

Nem értettem ezt a dolgot, ő ugyan annyinak nézett ki, mint most.

Elszomorodtam, hogy anya hogy össze lehet törve. Nagyon kivoltam...

Egy pár hét után megnyugodtam, és a többiekkel tök jól elvoltunk. Szívattuk a többieket, hogy láthatatlan voltam számukra, és néha előre megírtam a leckéjüket, vagy éppen kitéptem a füzetükből azt. Szétrámoltam a cuccaikat. Vicces dolgokat derítettem ki. Furcsa volt, de vicces.

Aztán meg mikor már nem hiányoztam annyira, egy lány beköltözött a helyemre, aki szintén látott engem, és én akkor ültem a régi ágyamon, előredőltem, és azt mondtam:

Rájöttem. Csak a babáimat kell megmentenem. Utána elmehetek.

Annyira fölzaklatott. Főleg, hogy amúgy is rettegek attól, hogy egyszer meghalok. :/