Mit jelenthet ez a három napon keresztül történő sorozatos álmom?

Az iskolám aulájában álltam, sötét éjszaka volt, lámpa nem égett csak a hold halvány fénye szűrődött be az ablakokon. Én a lépcső felé néztem és ott, a lépcső tetején egy sötét alakot láttam, aki mozdulatlanul állt ott, nézett felém, de mégis a semmibe nézett.

Néhány másodperc múlva az alak jobbján egy fényes női alak jelent meg, aki fehér és részben igen halványkék fátyolruhát viselt, jobb karján egy aranykarperec fénylett, és ő maga is nagyon fényes volt, beragyogta a környezetét. Arcát nem láttam, mert fehér fátyol fedte, csak égszínkék szeme látszott ki amellyel rám nézett, de a mellette álló alak ebből semmit nem vett észre, továbbra is a semmit bámulta. Ez is csak néhány másodpercnek tűnt és a fényes női alak hirtelen eggyé vált a mellette állóval. Abban a pillanatban hirtelen nappal lett, sziporkázóan sütött a nap, kék volt az ég, csicseregtek a madarak. Meleg későtavaszi nap lett. Az iskola megtelt élettel, tele lett emberekkel, akik a semmiből lettek oda. A sötét alak, aki most már felismerhető lett, lejött a lépcsőn, odajött hozzám és ezt súgta a fülembe, anélkül, hogy égszínkék szemével rám nézett volna: "Én vagyok Angelus Sol-Lux!"

Itt ért véget az első álom.

A második álom következő nap délután jött, amikor lefeküdtem, mert nagyon álmos lettem hirtelen. Újból álmot láttam. Ismét sötét este volt, de a hold sem világított, a szobám közepén álltam és az ablakon át a csillagokat kémleltem. Hirtelen ismét nagy világosság támadt és a fény közepén az égen megint megjelent az a nőalak. Ismét fátyol takarta az arcát, csak a szemeivel nézett rám és elkezdett mondani nekem valamit, amire nem emlékszem, csak azt tudom, hogy hirtelen szakadt meg az álom, belé folytottam a szót. Ezt onnan tudom, hogy miután felébredtem egy füzetet találtam magam mellett, amibe szóról-szóra leírtam a tudtom nélkül azt, amit a nő mondott nekem. Ennek képét mellékelve küldöm.

Persze anyukám ezt mind látta, hogy rendesen alszom, majd hirtelen felugrok az ágyból, felveszem a tollat és a füzetet és írni kezdek. Miután végeztem megnézte, hogy mit csináltam, de csak nehezen jöttünk rá, hogy mi volt oda leírva.

Miután este lett én a régi könyveimet rendezgettem az emeleti polcon, amikor az egyik könyvből kiesett egy régi folyóirat lap rajta egy nő képmásával. A kép alá ennyi volt írva: ANGELA.

Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog, mivel a nő fehér fátyolruhát viselt a képen és volt a jobb kezén egy arany karperec. A képet 1892-ben festette Arthur von Ferraris és az "Otthon" című régi folyóirat eredeti műmelléklete volt ez a kép. A nő szemének állása pedig nagyon hasonlított az álmomban látott, magát Angelus Sol-Luxnak hívó nő szemének állásával. S mivel akkor mutatkozott be nekem, amikor már eggyé lett azzal a szőke hajú, kék szemű fiúval, Angelust mondott, mert akkor kívülről már hímnemű volt, viszont később kiderült, hogy mivel nő, ezért csak Angela Sol-Lux lehet. Vagyis magyarul a Nap fényének angyala, Angéla.

Következő éjjel újra megjelent egy rövid időre, megint sötét volt, de már csak a semmiben álltam és ő nagy fényességgel megjelent előttem, immár fátyol nélkül, így láthattam az arcát, ami teljesen megegyezett a képen látottal. A ruhája is pont ugyanaz volt. Rám nézett, majd rám mosolygott és hirtelen semmivé lett. Eltűnt, és azóta nem is érzem magamon azt a furcsa tehert, mint tegnap. Sokkal jobban lettem, talán azért, mert csak üzenni akart nekem valamit, de már elment.

Ez pontosan 2011. febr. 4-5-6-án történt.