Miért álmodom gyakran azt, hogy összejövök az ellenségemmel?

Nagyjából tíz évig voltunk legjobb barátok, egymást pelusos korunk óta ismerjük a fiúval, akiről szó van. Néhány éve egyik pillanatról a másikra megutált, amikor elkezdett inkább a fiúkkal barátkozni, stílust váltott, és azóta keseríti a barátaival az életemet, mert engem pécéztek ki áldozatnak.

A mai álmomban az iskolában annyira felidegesítettek, hogy fogtam magamat, kimentem rajzóráról, persze vittem a cuccaimat is, mintha csak víz kellene a festéshez, ő meg jött utánam. Ketten voltunk az üres folyosón, én elindultam a lányvécébe vízért, de ő a folyosón fellökött, és kiverte a kezemből az edényt. Én lehajoltam érte, ő meg nevetett rajtam, és amikor felegyenesedtem, erőszakosan elkapta a csuklómat, odarántott magához, és megcsókolt. Nagyon meglepődtem, és magyarázatot követeltem tőle, de nem mondott semmit. De valahogy elvarázsolt vele... nem is tudom, csak álltam előtte, és kicsit kábán néztem, amikor megragadta a kezemet, és mérgesen felvitt egy emelettel feljebb, ahol leültünk fotelekbe, és mondta, hogy ezt most meg kéne beszélni, hogy mi van. Beleegyeztem, és mellé akartam ülni, de végül is nem mertem. Odajött a legjobb barátja, aki előtt ugyan úgy tette az eszét, és beszólogatott, de amikor az a srác tette volna, akkor leállította, és elküldte. Ezzel még inkább meglepett, de mielőtt kérdezhettem volna, csak annyit mondott, hogy bír engem, és átölelt.

Fogalmam sincs, hogy mire véljem. Rettentően ellenségesek velem mindannyian, hiába ajánlottam már, hogy tegyük félre, nem. Undorodnak tőlem, vagy nem tudom, pedig ezzel a fiúval tényleg össze voltunk nőve barátságból, szerettük egymást, meg minden, csak felnőtt... vagyis azt hiszi, hogy nagyfiú lett attól, hogy lányokat bánt... szóval én nem nagyon bírom őt ezért, mert tönkretesz. És ő sem bír engem. Mégis sokszor álmodtam már arról, hogy jóban vagyunk, és hogy szeret. Meg én is őt... de miért? Nem szeretjük egymást... nem is nagyon tetszik, még úgy sem, mint ember. Akkor miért?