Furcsa álom, furcsa szereposztásban. (? )

Álmomban, stopperórával a kezemben álltam a holló utcai Gólem Színház gazdasági bejáratánál. Amikor léptem egyet, a nyakamra jávai szemölcsös disznófej nőtt. Fülsiketítő hangon elkezdtem visítani, röfögni, de közben mértem az időt a stopperral. Három percig és 23 másodpercig tartott az artikulátlan hangáradat, aminek vagy saját akaratomból, vagy a színházból kirohanó, leírhatatlanul szép, de borzasztóan büdös öltöztetőnő és férfinak látszó, de hatalmas, lógó melleket viselő fővilágosító miatt lett vége. Ekkor a disznófej lepattant a nyakamról és helyébe parazitarezisztens Dorper juhfej került. Szörnyű bégetésbe kezdtem, persze a stoppert megint kényszeresen beindítottam. Az furcsa volt, hogy nem sima birkahangon üvöltöttem, hanem igyekeztem ezen a hangon elénekelni a Black Dog c. számot a Led Zeppelintől. ( http://www.youtube.com/watch?v=T2M6yV6mueg) Frenetikus sikerem volt a színházból éppen akkor kijövő közönség előtt. Csak az volt feltűnő, hogy nem a szokásos módon (két tenyerük összeverésével) tapsoltak, hanem mezítelen bal bokájukat ütögették jobb térdkalácsuk csupasz belső feléhez. Szempillantás alatt eltűnt a tömeg, és a juhfej helyére egy sebhelyes arcú struccfejet kaptam. Így mentem haza -mostmár megnyugodva- a 3-as Metróval. Mindenki kedvesen mosolygott rám, csak egy vizenyős szemű, főkötős amerikai Staffordshire Terrier vicsorgott rám vészjóslóan.

Mélyen képzett álomfejtők válaszát megköszönöm.