Álom, hihetetlen és szörnyű kisérettel (? )

Nem is az álmomon van a hangsúly. Korábban, ennél sokkal misztikusabb (szürrealista) álmaim is voltak, amiket le is írtam. Az egész megmagyarázhatatlanságát és rémísztő voltát az adja, hogy amikor ébredés után el akartam mondani a lányaimnak, akkor jött a rettentő felismerés. Hiába kezdtem bele akárhányszor is, hogy saját szavaimmal, képességeimhez mérten választékosan előadjam, mindig "K" kezdőbetűs mondatok és szavak türemkedtek ki ajkaim közül. Az még tovább bonyolítja a képet, hogyha le akarom írni, akkor ugyanez történik. Úgyhogy most megosztom kínzó problémámat a profi álomfejtőkkel és spiritisztákkal.

"Kivénhedt karvalyokat, ködmönös kecskéket, kisdedjeiket keltető kuvikokat kaptam Karácsonyra. Kértem korondi köcsögöket, ketyegő karórát, kretén kubista képeket - kéréseim korántsem kaptak kielégítést. Kár! Keserű korszak kívánt kellemes Karácsonyt. Korán keltem kavargó kábulatban, kisüstitől kótyagos kobakkal. Kikászálódtam - karjaimat, kulccsontomat kificamodottá kínzó - kanapémból. Kimentem kicsiny konyhánkba kesernyés kancatejet (kumiszt) kortyolgatni. Kijózanodásomat követően kockás kiskabátot kanyarítottam keskeny karjaimra. Kertünkbe kimásztam karimás kalapomban, kiherélt kopasz kakasokat kergetni. Kimerültem. Később kiéhezve kolbászt kajáltam kacsazsírral kent keletlen kenyérrel. Kilenckor, kissé kedvetlenül kotorásztam karácsonyi kacatjaim között. Karvaly, kecske, kuvik? Kinek kellenek? Koldúsnak, kukába kidobhatnám. Kerítésünk közelében kalácsképű, kövér kutyatenyésztők kergették, képezgették kan kuvaszaikat, komondoraikat, kimondhatatlanul kellemetlen és kiállhatatlan kistestű, (kutyának kikiáltott) keverékeiket, kiabálván: Kutyulikám, Kincsem! Kő-arcú, kielégületlen koros kisasszonyok karattyolva kísérték kopasz kedvenceiket.

Kezd kivilágosodni keleten, kedves kislányaim. Kelnem kell!"