![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
#2
Annyira emlékszem, hogy mentem reggel suliba, ott valaki beszólt valamit, nem emlékszem mit, erre besokalltam, kirohantam az épületből, bementem egy gyorsétterembe, ott kértem egy csomó kaját, azt megettem, majd lófráltam a városban, míg egy tanár megtalált. Akart volna velem beszélgetni, de már nem lehetett.
Annyit tudok hozzáfűzni, hogy gyorsétterem azért volt benne, mert már nagyon hosszú ideje vágyom egy jó burgerre, tudom, hogy műkaja, de én tényleg ritkán eszem ilyet, megspékelve a pénzköltés iránti szorongással (hobbimra szívesen költök, minden másra, akár bevásárlás, vagy itt étel, kevésbé szívesen), és megjelent az álomban a városban lófrálás is, ami este, lefekvés után szokott a fejembe ékelődni, hogy nekem most azonnal ki kell mennem sétálni egyet. Mikor megőrültem, megbomlott az elmém, nem tudtam józanul gondolkodni, beszélni, indulatos voltam, és teljesen véletlenszerűen kacarásztam össze-vissza. Kicsit rémisztő volt. Az a baj, lassan tényleg úgy érzem, hogy kezdek megőrni, csak egy pici érnek kell elpattannia, ami az álom elején meg is történt
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
#2 vagyok
Huu hát azért így már más, köszi hogy leírtad!
Tulajdonképpen összeálmodtál mindenfélét ami amúgy is van az életedben. Ez egy normális dolog, az agyad ilyen módon is feldolgozza azt, amit ébren nem tudsz. Viszont úgy tűnik tisztában vagy jópár problémáddal, ez jó jel :)
Lenne pár kérdésem:
- Milyen a kapcsolatod az étellel, evéssel? Miket eszel? Miket nem eszel? Miért? (Nem csak az anyagiak, inkább arra vagyok kiváncsi, hogy táplálod e a tested megfelelően)
- Mi(k) miatt érzed úgy, hogy kezdesz megőrülni?
- Hány éves vagy?
- Mit csinálsz jelenleg? (Hobbi, suli, munka, …)
- Vannak barátaid? Ha igen, milyenek? Tudsz velük őszintén beszélni?
- Hogy képzeled el a jövőd?
Gondolom félsz attól, hogy az utolsó szál is elpattan. Félhetsz attól is, mi lesz ha gyorskaját eszel, bűntudatod lesz-e a “fölösleges pénzköltés” miatt, talán ezzel függ össze ami utána történt, ész nélkül bahabzsoltál mindent és már nem lehetett veled beszélni. (Emiatt kérdeztem hogy hogyan állsz az evéshez)
Ha egyébként indulatos vagy a való életben, akkor erre is utalhat az álmodban az elméd megbomlása, de simán lehetséges hogy egy “ártalmatlan” dühös állapot közben érzed így magad, tudod hogy ez nem jó, de nem tudsz gondolkodni és nem tudod magad leállítani. Mindenki érzett már ilyet, szóval ez is normális.
A városban sétálgatás összefügghet a pénzzel kapcsolatos szorongásoddal, nem sok minden van nyitva olyan későn, így limitáltak a költekezési opciók. Vagy ha a sok ember jelenléte zavar, akkor lehet emiatt vonzóbb neked a késő esti kimozdulás. Mármint ezek az álmon belül is.
Mennyire kavart fel téged ez az álmod? Van visszatérő ehhez hasonló álmod?
Az a fontos, hogy azt tudd, milyen gondok állnak a háttérben, az csak egy dolog ha tudod mi a probléma, de azt is próbáld mellé kitalálni, hogy honnan jön, és azon hogyan lehet javítani, változtatni.
#5
Szeretek enni, bár most, így a tinikor végére kicsit visszaszorult az étvágyam. 19 vagyok, fiú, idén érettségizem. Van egy-két barátom, de mélyen velük se tudok beszélgetni sajnos. Egyetemre fogok járni, valószínűleg ELTE töri szak, de olyan sok kedvem nincsen hozzá. Gondolkodtam a föcin, vagy a tanárin, hát, sorrendet még lehet módosítani. Azért érzem azt, hogy kezdek megőrülni, mert számtalan elfojtott komplexusom van, igazi NPC-ként viselkedem, mert félek bármilyen lenni. Ha vagyok valamilyen, akkor támadható vagyok, és én nem akarok magamon szabad felületet, hogy kigúnyoljanak, játsszanak az érzéseimmel. Emellett szociálisan sem vagyok a topon, ha nem lennék gátlásos, akkor se tudnék úgy kommunikálni másokkal, ahogyan kellene, vagy ahogyan mások tudnak. Emellett mindig szerelmes vagyok, de egyszerűen nem tudok lépni a kiszemelt felé. Már nagyon úgy érzem, annyira összetömörült bennem a feszültség, hogy nem bírom elviselni. A való életben nem vagyok indulatos, sőt, egy osztálytársam a nyugalom szigetének nevezett. Az éjszakai kijárkálás inkább amiatt lehet vonzó számomra, mert üresek az utcák, rosszak a fényviszonyok, el lehet bújni az emberek elől, már bezárt szinte minden. Annyit írnék az álmomhoz, hogy már a suliban megőrültem, a gyorskajáldában sem voltam normális már, nem ettem végig az étlapot, csak kértem egy nagyobb adag kaját úgy, hogy nem néztem az árakat. Valami menüt, plusz egy nagyobb szendvicset. Valamennyire azért felkavart, de valahol szeretném, hogy pici belőle megvalósuljon, talán lehull egy kevés teher rólam. Csak utána józanul bánnék mindent. Viszont ha szeretnél még írni, javaslom, menjünk át inkább privátba
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!